Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

Î42 Àz országgyűlés képviselőházának gőt, az állami üzemekre előirányzott költség­vetésnél pedig már a folyó évben 20 millió pengő megtakarítást érhetünk el. Itt azonban meg kell jegyeznem, ihogy sem az állami üzemeknél, sem az állami közigazga­tásnál a beruházásokra előirányzott összeget egy fillérrel sem kívánja csökkenteni a tör­vényjavaslat, annál kevésbbé, mert hiszen ez csak növelné a szociális nyomorúságot. Ezek a megtakarítások az állami üzemekre és az ál­lami közigazgatásra előirányzott jóval több mint egymilliárdot kitevő költségvetésnél nem jelentenek olyan rendkívül nagy tételeket, amelyek már a költségvetést nagyobb mérték­ben úgy csökkentenék, amilyen csökkentés a mostani viszonyok mellett szükséges lesz. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy már ez a költségvetés is a takarékosság jegyében volt összeállítva, és ennek következtében számtalan olyan tétel van, amelynek kiadásai egyes intézmények megszüntetése nélkül nem csökkenthetők, de van igen sok és igen na,gy tételű olyan kiadás is, amely nemzetközi szerződésen alapul és amely bevételeink növelése szempontjából egy fillérrel sm lesz csökkenthető. Az itt említett megtakarítások azonban egymagukban nem elegendők ahhoz, hogy az állam megcsappant bevételeit teljesen ellen­súlyozhatnák, és a legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy a nyomasztó gazdasági helyzet ál­tal sújtott lakosságot fokozott támogatásban részesíthessük. Ennek következtében szükséges olyan külön bevételekről gondoskodni, amelyek az államháztartás megcsappant bevételét némi­leg növelhetik. ' Ennek a nehéz r kérdésnek megoldása, t. Ház, mindenesetre fájdalmas hatást fog kivál­tani mindannyiunkban, és megvallom, hogy bizonyos lelki tusát vívok magamban, amidőn az e javaslatban foglalt megoldási módot a t. Ház előtt ismertetem. (Jánossy Gábor: Mind­nyájan így vagyunk! — Gaal Gaston: Sze­rencse, hogy ezt le tudják küzdeni! — Jánossy Gábor: Nehezen!) Meggyőződésem, — és azt hiszem, ez Gaal Gaston igen t. képviselőtár­samnak is meggyőződése* — hogy e javaslat előterjesztésénél a kormányt egyedül az a ma­gasabb nemzeti szempont vezette, hogy a mai súlyos gazdasági helyzetben napról-napra fo­kozódó nyomasztó szociális helyzeten minél sürgősebben és minél hathatósabban segíthes­sen, de emellett szigorú kötelességszerűen őr­ködni ^ kíván afölött, hogy a hatalmas áldoza­tok árán rendbehozott államháztartásunk egyensúlyát minden körülmények között to­vábbra is biztosíthassuk. Ezeket a súlyos hely­zetből eredő kiadási többleteket a kormány olyan forrásokból kívánja előteremteni, ame­lyek az adózók gazdasági helyzetét nagymér­tékben nem rosszabbítják. A javaslat elgondolása szerint ezeknek a feltételeknek legjobban megfelel a szolgálati viszonyból eredő illetményeknek külön adóval való megrovása. (Gaal Gaston: En jobbat is tudnék! — Hegymegi Kiss Pál: Én is!) Bár nem lehet azt állítani, hogy a köz- és magán­alkalmazottak vagy egyáltalában a fix jöve­delemmel rendelkező alkalmazottak helyzete valami nagyon rózsás lenne, mégis be kell lát­nunk, hogy a többi foglalkozási ághoz mér­ten az ő helyzetük mégis bizonyos mértékben jobb, amennyiben a gazdasági helyzet, vala­mint a kereseti lehetőségek rosszabbodása mel­lett az ő illetményeik az utóbbi időben nem fo­koztattak le. (Éri Márton: Mindig a tisztviselő­osztály hozta a legnagyobb áldozatokat!) így 3. ülése 1930 december 3-an, szerdán. még azt is hozzá kell vennünk, hogy tulajdon­képpen az élelmieikkekiben, valamint az ipar­cikkekben, tehát a közszükségleti cikkekben is bizonyos árcsökkenés állott be az utóbbi idő­ben, s a közalkalmazottak és magánalkalma­zottak helyzete ezzel is némileg javult. Ilyen körülmények között nem lehet mél­tánytalannak mondani, ha az állam a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok mellett ezeknek az előnyöknek egy bizonyos csekély hányadát el­veszi "arra, hogy a szociális nyomorúság eny­híttessék. (Éri Márton: Nem lehet azt mon­dani, hogy «csekély hányad!») Legegyszerűbb lett volna, ha a közalkalmazottak fix illetmé­nyeit bizonyos százalékkal csökkenthettük volna. Azonban e drasztikus eljárás helyett a kormány elgondolása az volt, hogy az illetmé­nyeket egy elviselhető progresszív kulcs mellett külön adóval rójja meg. Ennek a megoldásnak megvan az az előnye is, hogy nemcsak a köz­alkalmazottak vonhatók bele ebbe az adózásba, hanem a magánalkalmazottak is. Ez az adópót­lékolás a legegyszerűbb módon lesz keresztül­vihető. Tudjuk azt, hogy az illetmények után most is fizetnek adót, mégpedig fizetik az al­kalmazottak keresetiadóját, tehát az adóalap már adva van. Amikor ennek következtében a munkaadó az alkalmazottaknak ezt a kereseti­adóját kiveti, levonja s a levont összeget be­fizeti, ugyanakkor levonja az adópótlékot is s azt ugyanúgy kiszámítja, mint ahogy az al­kalmazottak keresetiadójánál teszi Ez a törvényjavaslat az adótételeket úgy állapítja meg, hogy még a legkisebb fizetési fokozatban is elviselhető legyen az illetőre nézve. Fenntartja a létminimumot, sőt azt még tovább fejleszti, mint az alkalmazottak kere­setiadójánál van, amennyiben kimondja azt, hogy míg az alkalmazottak kereseti adójánál a heti 20 pengő, illetőleg a havi 80 pengő képezi a létminimumot, addig ennél a külön adónál a heti 30 pengőt illetőleg a havi 120 pengőt meg nem haladó összeg képezi a létminimumot. Az adómentes létminimumon felüli összeget azután egy igen-igen alacsony kulccsal kívánja meg­adóztatni, amennyiben kimondja, hogy heti 35 pengőig csak 20 fillér, heti 40 pengőig 25 fillér és csak a heti 60 pengőnél éri el az illetmények 1 százalékát, tehát a 60 fillért. Viszont a na­gyobb fizetésből élő alkalmazottaknál, különö­sen ott, ahol az alkalmazottak illetménye már nemcsak a szűkös megélhetést biztosítja, ha­nem az illetőre nézve jobb gazdasági helyzetet is teremt, a progresszivitás már sokkal erő­sebb. Az alkalmazottak keresetiadójánál a progresszivitás tudvalevőleg csak 3000 pengőig terjed s. eléri a 7'5%-ot, 3000 pengőn felül pedig az alkalmazottak keresetiadója állandóan 7'5%-ot tesz ki. E javaslat szerint a 3000 pen­gőn felüli havi jövedelmet is bizonyos pro­gresszív kulccsal kívánj a megterhelni egészen addig, míg a 10.000 pengő havi jövedelmet el­éri, * 10.000 pengőnél ez a külön adó 10% lesz. (Jánossy Gábor: Ilyenek kevesen vannak!) A havi 3000 pengőt meghaladó illetményeknél azonban a fokozatosság már bizonyos mérték­ben lassúbb, mint az alacsonyabb fizetéseknél. A havi 3000 pengős illetmények után 8%, a havi 10 000 pengős illetmények után pedig 15%-os jövedelemadóval is vannak terhelve az alkal­: mazottak. (Jánossy Gábor: Nem a vállalatok fizetik majd ezt?) Arról is intézkedik a tör­vényjavaslat. Éppen a jövedelemadó kulcsának e horri­bilis emelkedésére való tekintettel nem kívánja

Next

/
Thumbnails
Contents