Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-439

Az országgyűlés képviselőházának 439. is és az egész kormányt, hogy azok, akik a frontokon arcvonalbeli szolgálatot teljesítettek, speciális ellátásban részesíttessenek. Tekintettel arra, hogy azok között a közszolgálati alkalmazottak között, kik B-listára helyeztettek, szintén vannak olyanok, akik arcvonalbeli szolgálatot teljesítettek, megvan a mód arra, hogy ezen az úton is kérjék elhelyezésüket, úgyhogy ez részükre tulajdonképpen egy plusz. Ezért kérem a szakasznak változatlan elfogadását. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást^ befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 22. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 23. §. Kérem annak felolvaPerlaki György jegyző (olvassa a 23. és 24. §~okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. (Jánossy Gábor: Éljen a honvédség! — Éljenzés.) Napirendünk szerint következik a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Görgey István előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! Mielőtt a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló törvényjavaslat isimertetésébe belekezdenék, szükségesnek tartom röviden foglalkozni azokkal az okokkal... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Görgey István előadó: ...és vizsgálni azokat a célokat, amelyeik nemcsak Magyarországot, hanem a külföldi államokat is arra késztették, hogy a villamos energiaszolgáltatás kérdését törvényes módon szabályozzák és korlátozzák s a magángazdálkodás szabadságának elvét töb'bé-kevésbbé megszűkítve, ezen a téren az állami irányítást írják elő. Nagyon fontosnak tartom ezt a kérdést elő zetesen megvizsgálni és tanulmányozni, mert csak ha felismerjük azokat a messzebbmenő magas célokat, amelyek az állam egyetemes érdekei szempontjából parancsolólag írják elő egy államnak azt, hogy a magángazdálkodás szabadságának elvét megszüntetve állami irányítással igyekezzék a villamos energiaellátást az egész országban biztosítani, akkor tudom csak kellőképpen megindokolni azokat az alapelveket, amelyek a most tárgyalás alá kerülő törvényjavaslatban le lettek fektetve. A villamos energiakérdés törvényes szabályozásának (három fő célját látom: először a villamos energiaellátást közigazgatási, közgazdasági és műszaki tekintetben egységes elvek és módozatok szerint országosan rendezni; másodszor a villamos energiatermelésihez szükséges természeti energiakészleteket okszerűen és gazdaságosan felhasználni s ezt, ha szükséges, törvényben is előírni; a harmadik és főcél az, hogy ily módon a világítási, ipari és mezőgazdasági villamos energiaszükséglet olcsón és jól legyen szolgáltatható a fogyasztóknak, s ezáltal az ország közgazdasági fejlődése előmozdíttassék és^ lehetővé tétessék, hogy idővel az ország egész területe el legyen látva elektromos árammal, tehát azok a fogyasztóterületek is, amelyeknek magánvállalkozás útján elektromos árammal való ellátása nem jövedelmező foglalkozás, állami irányítás mellett elektromos árammal el legyenek látva. Ha ezeket az okokat és célokat vizsgálom, ülése 1930 november 25-én, kedden. 5 akkor megállapítom, hogy nemcsak Magyarország, hanem úgyszólván valamennyi európai, sőt amerikai állam is rájött arra, hogy meglévő energiaforrásaival lehetőleg gazdaságosan kell gazdálkodnia. Az egyes európai államokat főleg a világháború alatt észlelt szénellátási nehézségek vitték trá arra az elgendolásra, hogy a Tendelkezésükre álló energiakészleteiket lehetőleg racionálisan, tehát okszerűen igyekezzenek kihasználni. Ennek az; okszerű energia gazdálkodásnak megszervezése indította az egyes államokat arra, hogy töryényhozásilag szabályozzák az energiaellátás egész komplexumát. (Reischl Richárd: TTgy látszik, ez nem energia-, hanem letargia-javaslat ! Alig van itt valaki !) Ez nemcsak azt jelenti, hogy az ország fogyasztó rétegeinek olcsó energiával való ellátását eredményezi, hanern azt is jelenti. — és talán ez még fontosabb célja a törvényes rendelkezésnek — hogy egyes országokban eddig kihasználatlan erőnek, vagy nehezen értékesíthető gyönge minőségű szeneknek, szénhulladékoknak racionális felhasználásával olyan energiaforrások, amelyek eddig feltáratlanok és kihasználatlanok voltak, szintén bekapcsoltassanak az ország energiagazdálkodásába. Ez késztette — mint említettem — az egyes országokat arra, hogy az energiatermelő vállalatokat egységes rendszerbe kényszerítsék. Ezért a legtöbb államban nemcsak az energia termelését, előállítását, hanem forgalombahozatalát, szétosztását is olyan törvényekkel szabályozták, amelyek kétségkívül erősen belenyúlva a magángazdálkodás szabadságának elvébe, az államhatalomnak messzemenő jogokat biztosítanak főleg atekintetben, hogy az ország energiakészletei minél racionálisabban legyenek kihasználva. Egyes országok már a háború alatt, egyesek a háború után alkották meg erre vonatkozó törvényeiket. így legelső volt a semleges Svájc, amely már 1916-ban törvényileg szabályozta az energiagazdálkodás rendjét. A semleges Svájcot erre az késztette, hogy a háború alatt ez a kis ország, amely szénbehoztalra szorult, miután magának nincsenek szénbányái, azt tapasztalta, hogy a legnagyobb nehézségek árán tudta csak vasúti és iparvállalatait energiával ellátni. Másrészt különösen szembetűnő volt Svájcnak ez a nagy károsodása az 1920. évben, amikor egész Európában kulminált a szénválság, s amidőn Svájcnak a külföldről behozott kereken 29'1 millió métermázsa szénért közel 600 millió svájci frankot kellett a külföldnek kifizetni; — tehát több mint hatszorosát annak az összegnek, mint amennyit ugyanilyen szénmennyiségért 1910-ben, — tehát a háború előtt -— kellett fizetnie. Akkor ugyanis 94*5 millió svájci frankot fizetett. Svájc tehát az országban feltalálható vizierőit igyekezett elsősorban kiépíteni, és ma már az a helyzet Svájcban, íhogy összes vasutait, nevezetesen fővonalait 100%-ig, másodrendű vonalait pedig 60% -ig villamosította. Ezáltal Svájc külkereskedelmi mérlege is lényegesen megjavult. Svájc függetlenítette^ magát nagyrészben a külföldi szén behozatalától. Igen érdekes számadat, amelyet megemlíthetek, hogy Svájc csak a vasúti forgalomban 1928-ban 22 millió svájci frankot takarított meg azzal, hogy vizierőit kiépítette. Olaszország, amely szintén szénbehozatalra szorul, ugyancsak ebből a szempontból, hogy tudniillik, meglévő vizierőit kiépítse, 1919-ben rendezte törvényhozásilag az energiakérdést, utánla Franciaország először 1920-ban, majd 1923-ban szabályozta ezt a kérdést. Francia-