Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-439

8 Az országgyűlés képviselőházának 4.39. ülése 1930 november 25-én, kedden. ország nemcsak korlátozza a magángazdálkodást és nemcsak messzemenő ingerenciát biztosít az államnak az energiagazdálkodás terén, hanem ezenfelül hihetetlen magas pénzbeli^ áldozatokkal, szubvenciókkal is igyekszik elérni azt, hogy egész Franciaország lakossága, tehát nemcsak a francia városok, hanem a falvak lakossága is mielÖlbb el legyen látható elektromos energiával. 1923 óta több, mint 700 millió frankot, vagyis 117 millió pengőt fordított villamosításra. De ugyanakkor, amikor az állam ilyen nagy szubvenciókkal sietett a vállalkozás támogatására, a magánvállalkozás legalább kétszer akkora tőkét fektetett be új villamostelepek felállításába és új hálózatok kiépítésébe, úgyhogy egyedül 1927-ben 150 millió frankkal 3000 új községet láttak el elektromos árammal, tehát többet, mint amennyit Magyarország jelenleg még elektromos árammal el nem látott községeinek száma kitesz. Franciaország 1923-tól 1927-ig 14.000 községet villamosított. Ezek a községek kislakosságú falvak, amelyeknél a villamosítás kihatásai máris igen szép eredményeket mutatnak fel. Csak egy példát hozok fel erre. Saint-Etienhe környékén a paszományos- és gombkötő háziipar, amely teljesen .tönkrement, ezen idő óta gyönyörű virágzásnak indult, amennyiben Saint-Etienne és környékén több, mint 12.000 kis villamosmotor kapcsoltatott be ebbe a háziiparba és a lakosság százezrei élnek meg ma a téli hónapokban ebből a háziiparból, a szalagszövésfoőlés a gombkötésből. Kérdem, milyen perspektívája lehetséges a jövő fejlődésnek nálunk, ahol a mi agrár lakosságunknak a téli hónapokban való mikénti foglalkoztatása, tehát az, hogy a kihasználatlan munkaerőket a téli hónapokban is produktív munkába . tudjuk bekapcsolni, szintén egyik nagy problémánk. T. Képviselőház! Így felsorolhatnám még tovább részletesen az összes európai államokat, de csak megemlítem, hogy a szomszéd államok közül Cséh-Szlovákia 1923-han ugyancsak Íöyvényihozásilag szabályozta az energiaellátás kérdését és hogy Cseh-Szlovákia is az állami beavatkozásnak igen messzemenő jogot biztosit a törvényhen, úgyhogy a villamosenergiát szolgáltató vállalatokban a magántőkét csak 40% erejéig tűri meg. Á legklasszikusabb példa azonban az európai államok közül maga a szabad kereskedelmet hirdető Anglia, amely már három sorozatos törvénnyel /szabályozta, ezt a kérdést. Először 1919-ben, majd 1922-ben, végül a leggyökeresebbem 1926-ban. Ebben az utolsó törvényben a villamos energia forgaloinbahozatalát az energiatermelés racionalizálása érdekében egyszerűen állami monopóliummá tette s egy központi bizottságot állított fel, amely héttagú bizottság egyedül a parlamentnek felelős. Ennek a központi bizottságnak teljes felhatalmazása van atekintetben, hogy a rossz hatásfokkal dolgozó telepeket leállíthassa, más telepeket együttműködésre, csatlakozásra kényszeríthessen s az egész angol birodalmat országos hálózattal lássa el. Erre a célra évi 33-5 millió font hitelt vehet igénybe állami garancia mellett. S alig működik ez az energiagazdálkodó bizottság néhány év óta Angliában, ott máris óriási eredményeket tapasztalhatunk, amennyiben az energiagazdálkodás terén egészen más, racionális eljárással olcsón, az azelőtti előállítási áraknál körülbelül 50%-kai olcsóbban látják el a fogyasztóterületeket energiával. Azonban még azok az országok is igyekeznek a kérdést megoldani, amelyek eddig külön törvénnyel nem szabályozták ezt, mint például NémetorI szag', amely hatalmas gazdasági erejére támaszkodva szükségtelennek tartotta eddig, hogy külön törvénnyel szabályozza ezt a kérdést, most azonban minden törvényes rendelkezés mellőzésével az állami 'beavatkozás és az állami gazdálkodás terére lépett ezen a téren. A háború befejezte óta több, mint 800 millió peng-őt, pontosan 562 millió márkát áldozott villamosítási célokra. Németország, amelynek pedig olyan hatalmas összegeket kell jóvátétel és egyéb adósságok törlesztése címén fizetnie, felismerte azt a nagy jelentőséget és előnyt, amely abban rejlik, hogy az egész országot mielőbb be tudják távvezetékkel hálózni. A legrosszabb, leg nehezebb időkben, amikor pénzügyileg a legválságosabb viszonyok között volt Németország, ez az állam egyedül több. mint 800 millió pengőt tudott erre a célra fordítani, és ma már az a helyzet, hogy iá 27 legnagyobb német elektromos telep össztermeléséből alig 11% esik csak a magánvállalatok által termelt energiára, a többi pedig mind a birodalmi, országos, közületi vagy vegyes vállalatok termelésére esik. Azt méltóztatnak esetleg mondani, hogy ezek fejlett nyugati államok, amelyeknek, erősen ipari államok lévén, iparuk ellátása szempontjából volt szükségük elsősorban ilyen nagy áldozatokkal megteremteni egy egységes energiagazdálkodást az országban. Már bátor voltam. Csehországot említeni, amely szomszédos állam kétségtelenül fejlettebb ipari állam, mint mi; ha azonban Keletre tekintünk, a Balkánállamok felé, amelyek kétségtelenül sokkal fejletlenebb gazdasági _ viszonyok között élő államok mint mi és iparilag is messze Magyarország mögött maradnak, ott is azt tapasztaljuk, hogy mindegyik állam foglalkozik e kérdés törvényes szabályozásával. Így csak legutóbb Románia ez év nyarán egy új energiagazdálkodási törvényt léptetett életbe, amelyet egészen röviden ismertetek, [ miután körülbelül ugyanazon elgondolások szerint oldja meg a kérdést, ugyanazokat az alapelveket fekteti le^ a törvényben, mint a most tárgyalás alatt lévő magyar törvényjavaslat, megjegyezvén, hogy a vállalkozás szempontjái ból a román törvény sokkal kedvezőtlenebb, mert sokkal szigorúbb a vállalkozókkal szemI ben, mint a magyar törvényjavaslat, amely a i vállalkozási tőkét sokkal szabadabban, sokkal : liberálisabb an kezeli f és a vállalkozási kedvet a törvényben biztosított kedvezmények segélyével is elő akarja mozdítani és fejleszteni. Igen érdekes, hogy a román törvény a kül! földi tőkének az energiaellátó vállalkozás okban való részvételét megnehezíteni és megkötni igyekszik, amennyiben a törvény kimondja, hogy vízierő kihasználását csak román állampolgárnak engedélyezi, ha pedig i részvénytársaság formájában keletkeznék egy ! energiafejlesztő-telep, úgy legalább 60%-ig ro~ j mán tőkének, román érdekeltségnek kell a vállalkozáson résztvennie, A telepek Romániában éppúgy, mint a mi törvényjavaslatunk szerint, bizonyos idŐ múlva ! haramiának. A különbség az, hogy amíg náI lünk csiák a távvezeték és elosztó hálózat há! ramlik, maguk a telepek pedig továbbra is ; ' megmiaradnak a vállalkozó kezében, addig RoI mániában 60, illetőleg 45 év múlva maguk a J telepek is haramiának, e mellett azonban már a 15-ik évtől kezdődőleg a telepek a távvezeték | és elosztóhálózattal ^együtt megválthatók. I A román törvény ugyancsak elsőbbséget I biztosít a vízierőknek, valamint a hulladék-