Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-442

Az országgyűlés képviselőházának 442. ülése 1930 december 2-án, kedden. 115 nyomós okból. Az egyik az, hogy a szakasz adaptálja az 1912 :LXIII. tcikket, tehát ä háborús kivételes hatalomról szóló törvényt, amelynek ideje már talán egyszer lejárt. Nem tudom. Magyarország számára a háború sohasem fog megszűnni? A háború 1918-ban a valóságban megszűnt, 1921-ben jogszerűen is megszűnt. Most 1930-at írunk. Tehát 1Q évvel a háború valóságos megszűnése, 9 évvel a háború jogszerű megszűnése után itt egy új törvényjavaslat még az 1912 : LXIII. tc.-kel operál és ennek a törvénynek büntető hatályát akarja belevinni egy, a minisztérium részéről talán hosszúéletűnek szánt törvénybe, ami azt jelenti, hogy a kormány a kivételes hatalomról szóló háborús törvényt egyáltalán nem akarja többé a törvénytárból kiselejtezni, megmarad az 1912. évi LXIIT. te. hatálya időtlen időkig. Ez az, ami lehetetlen. Lehetetlenség egy lejárt törvényt, egy holt törvényt, amelyet csak ez a kormányrendszer tart még bizonyos vonatkozásokban életben, egy élő törvénybe beiktatni és ezzel mintegy tanújelét adni annak, hogy Magyarország

1 a háborút és a háborús rendszabályokat tulajdonképpen sohasem akarja megszüntetni. Ez az egyik ok. Ettől a kereskedelemügyi miniszter úr egészen nyugodtan eltérhet nemcsak az előbb említett okoknál foo-va, hanem azért is. mert más büntetőszankciókra is hivatkozik. olyanokra, amelyek éppen eléggé szigorúak volnának ahhoz, hogy elérje azt a célt, amelyet elérni kíván ezzel a szakasszal. A másik ok, amely miatt mi a szakasz törlését kívánjuk, az, amire Várnai képviselőtársam már hivatkozott, ho^y tudniillik a vállalatokat egyenesen ráuszítja a munkásokra, illetőleg a* vállalatoknak kiszolgáltatja a munkásokat. Ha ez a szakasz így, ahogyan van, megmarad, akkor ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a villám oscentráléknál alkalmazott munkások kényre-kedvre ki vannak szolgáltatva a vállalatokrak, hogy a vállalatok azt teszik a munkásokkal munkaidő, munkabér és munkaviszony tekintetében, amit énen akarnak, ami tetszik nekik. Ha valamely vállalat 2 fillérrel akarïa kifizetni óránként a munkásait, akkor 2 fillérrel fizeti ki; ha 24 órát akarja dolgoztatni őket naponta, akkor 24 órát doleroztatjia őket, (Jánossy Gábor: Ilyen bolond vállalat nincsen*! — Malasits Géza: Van elég ilyen!) ha háziifogságot, botbüntetést, vagy házi fegyelmi jogot akar meghonosítani, mindezt megteheti, mert a munkásokat senki és semmi a vállalatok ilyen irányú akaratával vagv törekvésével szemben nem védelmezi meg-. (Jánossy Gábor; Köztörvényekbe ütközik! Hogyne védelmezné meg! — Malasits Géza: Köztörvények a munkások számára csak akkor léteznek, ha büntetni kell! Ne tessék viccelni! — Jánossy Gábor: Az a vicc, amit az urak mondanak. — Zaj.) Elméletben Jánossy képviselőtársam megállapítása helytálló, mert a köztörvények mindenkit védelmeznek, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ezt mondom] Ez nem vicc!) de a köztörvényeket munkásokkal szemben eddig csak megtorló vonatkozásokban szokták használni, (Jánossy Gábor: Ezt nem lehet mondani!) másrészt munkásvédelemre vonatkozó törvényeink tulajdonképpen nincsenek. Ezeket a köztörvényeket először meg kellene alkotni és meg keUene teremteni, mert munkásvédő törvények Magyarországon ezidőszerint nem léteznek. (Ellenmondások a jobboldalon.) Tessék ezt tudomá«ulvenni. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Ugyan! Ugyan!) A munkaidőt, a munkabérminimumot, a munkaviszonyt törvény nem szabályozza, (Eabók Lajos: Na hát, mi van akkor?) az egyezkedési törvény nem szabályozza, szóval a munkabérre, munkaidőre, munkaviszonyra vonatkozólag köztörvényeink — tessék végre tudomásul venni — nincsenek. (Simon András: Dehogy nincsenek, csak nem ismeri a képviselő úr! — Malasits Géza: Hol vannak? — Kabók Lajos: A munkanélküliségről sincs törvény! A munkások teljesen ki vannak szolgáltatva a kapitalizmusnak! — Peidl Gyula: A munkások számára csak rendőrség, csendőrség, szolgabíró van! — Berki Gyula: A mezőgazdasági munkásokra vonatkozólag már Darányi óta megvan! —• Malasits Géza: Kívánom, hogy ön dolgozzék annak hatálya alatt! — Kabók Lajos: Húzzák majd deresre! — Folytonos zaj.) Elnök: A közbeszóló képviselő urakat figyelmeztetem minden oldalon, hogy tartózkodjanak a közbeszólástól. A képviselő úr beszédideje megvan állapítva, ne vegyék el a képviselő urak a felszólalásra szolgáló időt. Propper Sándor: Majd a végén kérem beszámítani, (Derültség.) A munkanélküliség, a munkahiány esetére való biztosítás törvényben szabályozva nincs, (Simon András: Ez igaz!) méltóztatnak tehát látni, hogy a munkás jogviszonyaira vonatkozóan teljes rendezetlenség van. A munkás tehát védelmet semmiféle téren nem kap és nem kaphat. Egyedül az 1884. évi ipartörvény van itt, amely azonban ósdi és elavult, amelyet 1921-ben rossz irányban módosítottak, megrosszabbítottak, tehát az 1884-es' törvény még a csekély látszatvédelmet sem nyújtja már a munkásságnak. Szóval, egészen nyugodtan meg lehet állapítani, hogy a dolgozó osztályokat semmiféle törvényes intézkedés nem védi, ellenben most, a 61. § messzebbmenő, továbbmenő jogokat biztosít az energiatelepek tulajdonosainak, úgy hogy az energia-centrálék munkásai egészen egyiptomi méretű és minőségű, úgyszólván rabszolgasorsba kerülnek ezeknél a vállalatoknál. Még lehetne a dologról beszélni akkor, ha a kereskedelmi minisztériumban nem volna meg az a tökéletes egyoldalúság, amellyel az egész vonalon mindenféle kérdésiben találkozunk. Ha úgy látják odabent a bürokrácia retortáinak r vezetői, hogy az elektromos áramszolgáltatás közszükségletet elégít ki, tehát itt nem lehet megengedni azt, hogy veszélybe kerüljön bér- vagy egyéb konfliktusok alkalmával, mondom, ha ezt meglátják, meg kellett volna látni a másik részt is, azt, hogy viszont ezzel parallel, vagy ezt megelőzően a centráléknál alkalmazott munkásokat törvényesen kell védelmezni a munkáltatók esetleges kizsákmányolási, vagy más^ ilyen tendenciája ellen. Ha parallel, egyidejűen, esetleg ugyanebben a törvényszakaszban lehetett volna errevonatkozóan bizonyos rendelkezéseket felvenni, viszont ezekkel a megkötöttségekkel szemben a munkást a következőkép védelmezhetjük meg: biztosítjuk a létminimumát, biztosítjuk a munkaidőt, a felmondási időt, biztosítunk minden olyan dolgot, amire a munkásnak feltétlenül igénye van, hogy munkáját vsavartalanul folytathassa. Végeredményben pedig azt is hozzálehetett volna ' tenni, hogy konfliktusok esetén mi az eljárás, mit fog a miniszter úr cselekedni, ha az ő háborús törvénnyel alátámasztott rendelkezései ellenére is a munkásság a gazdasági viszonyok vagy a munkáltató eljárásának nyomása alatt mégis otthagyja a munkahelyét, mert nem tud éhbérért dolgozni, mert nem hajlandó magát kizsákmányoltatni! Mégis, mit fog a minisz15*