Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-442

114 Az országgyűlés képviselőházának kh2> ülése 1930 december 2-án, kedden. Gaal Gaston: A miniszterelnök úr visszautasította felszólalásomat s nem à házszabályokat védte! Arról beszéljen a miniszter úr, hogy hpl van erre törvényes iogalap! — Rothenstein Mór: Nem kell jog, elég a hatalom!) De érdemileg is tévedésben van igen t. képviselőtársam. TTgy állítja be az előadó úr javaslatait, mintha azok^ jórészt ellentétben lettek volna az én felfogásommal, mintha a miniszter el akarna bújni az előadó úr mögé a felelősség tekintetében. Ha azonban nyugodtan megnézi azokat a módosításokat, amelyeket most néztem át, itt vannak előttem, akkor látja hogy ezek jórészt stiláris természetűek, jórészt kiegészítések, (Rothenstein Mór: Vannak egészen új bekezdések!) pótlások és csak egy-kettő volt lényegbevágó, amelyekre ki fogok terjeszkedni. Itt van a 7. §-hoz előterjesztett módosítás. Emlékezzék igen t. képviselőtársam arra, hogy ott igen szakszerű vita volt, vájjon kilowatt, vagy kilowattamper legyen-e a megjelölés és nem tudta eldöntenie a bizottság. Az egyik rész mellette volt, a másik rész ellene. Nem tudom belátni, hogy ez olyan lényegbevágó módosítás lenne, hogy ezt nem lehetett volna előterjesztenie az előadó úrnak a plénumban. Voltak ott azonban más paragrafusok is. Abban teljesen igaza van igen^ t. képviselőtársamnak és egészen helyesen idéz engem: azt mondottam, arra kérem az igen t. bizottságot, hogy a törvényjavaslatot ne tekintse egy merev ténynek, mert én el fogok fogadni minden változtatást, minden módosítást, amely a célt szolgálja. Emlékezzék vissza igen t. képviselőtársam, hogy voltak egyes szakaszok, amelyek nagy vitaanyagot képeztek, de tudtuk a kérdést eldönteni. En magam kértem a bizottsá got, hogy ezeket a szakaszokat majd megfelelő formában hozzák a plénum elé, hogy itt döntsük el. Itt van mindjárt a 10. §-nál egy lényegbeli módosítás. A mi álláspontunk összeütközött sok tekintetben^ Söpkéz r igen t.,képviselőtársam és több képviselőtársunk állásfoglalásával. Ott van a 49. $, ahol maga Wolff Károly igen t. képviselőtál sam aggályokat fejezett ki; nem tudtuk ott a szakaszokat megszövegezni és elhatároztuk, hogy a plénumba fogjuk ezeket a dolgokat hozni. Ha igen t. képviselőtársam ebből a szempontból nézi a kérdést, akkor azt hiszem higgadtabban fogja megítélni a kérdést és akkor nem fogja úgy látni a dolgot, mintha az előadó változtatni akarna a törvényjavaslaton. {Gaal Gaston: Tegye meg a miniszter ÍÍZ indítványt, ne az előadó!) Volt tényleg az előadó úrnak egy javaslata, amelyet r átvett egy képviselőtársamtól s amelyre nézve magam menten kijelentettem, hogy nem engedem tárgy altatni, mert ez tulajdonképpen lénvegbevágó dolog; amikor nekem bejelentették, én megmondottam, hogy ha ezt itt tárgyalni akarjuk, én a mellett leszek, hogy ez a bizottsághoz utasíttassék. Még egyre akarom felhívni igen t. képviselőtársam figyelmét. Ha így fogjuk fel a problémákat, akkor tényleg oda jutunk, hogy magának a plénumnak működése igen szűk területre szorítkozik. En nem hiszem, hogy^ a házszabályok meg akarták volna vonni a képviselőknek, az előadónak vagy a miniszternek az a jogát, hogy a törvényjavaslaton változtassanak, módosítsanak. (Gaal Gaston: A képviselőnek nincs joga!) Ha előzetesen bejelenti, igenis joga van. Csak előzetesen be keli jelenteni. (Gaal Gaston: Szagolja meg az a képviselő, hogy mi lesz?) Arra is rá akarok mutatni, hogy ami a miniszteri felelősség elvét illeti én, ha elvi jelentőségű dologról van szó, mindig fel szoktam állani és megmondom, hogy azt elfogadásra ajánlom-e vagy nem. Nem hiszem, hogy legyen miniszter, aki, ha egy előadói javaslatot, amelyet magáévá tesz akár nyiltan

% akár bármilyen formában, szavazásra bocsátanak, magára nézve ne ismerje el kötelezőnek, hogy milyen álláspontot foglal el vele szemben a Ház. Ennek alapján azt hiszem, tévedésben van igen t. képviselőtársam, amikor úgy értelmezi ezeket a módosításokat, mintha azok a miniszteri felelősség elvével ellentétben állanának. Hozzáteszem azonban, hogy az után a rész után, amelyet én képviseltem és amelyben nem is engedtem lényeges módosítást, a bizottságban történtek olyan változtatások, amelyeket én magam nem tudtam magamévá tenni; ezért vannak itt ezek a javaslatok, amelyek a törvényjavaslatot visszacsinálják. Csak egyet említek. Nagyon örültem volna, ha igen t. képviselőtársam a szakbírósági szakasznál módosítást adott volna be, mert utólag megmondom: igen szívesen hozzájárultam volna ebben a tekintetben is bizonyos módosításokhoz. Ez a tényállás és én azt hiszem, igen t. képviselőtársam eme tények ismeretében belátja, hogy az ő álláspontja legalábbis nem áll olyan szilárd alapon, mint ahogy gondolni méltóztatik. {Ügy van! jobb felől. — Gaal Gaston: Jottányit sem látom be!) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter úr gyenge magyarázata ellenére is kénytelen vagyok magamévá tenni Gaal Gaston t. képviselőtársam álláspontját, mert való igaz, hogy ilyen tárgyalási módszer mellett vagy a bizottsági, vagy a plénuinbeli tárgyalás felesleges. Egészen bizonyos, hogy valamelyik tárgyalási területen a képviselők fecsérelik az időt, mert ha lehetséges az, hogy a bizottság határozataival ás állásfoglalásaival szemben a bizottság előadója a plénumban más álláspontot képvisel és gyökeresen felforgatja a bizottság munkáját, akkor valamelyik testület^ munkája feleslegessé iválik. Ha azonban a házszabályok ezt így rendelik, azok a (házszabályok, amelyekre nézve Gaal Gaston t. képviselőtársam igen helyesen mondta, hogy fércmunka, akkor is hivatkoznom kell arra a példára, hogy egyszer egy tűzveszélyes helyen valaki megkérdezte, hogy szabad-e itt rágyújtani, mire azt a választ kapta, hogy: nincs eltiltva, de nem illik. (Mozgás jobb felől) T. Képviselőház! Zsigmond császárnak a grammatikusok annakidején azt üzenték, hogy a grammatikának a császár sem parancsol. Ifv vagyunk a logikával is. Mindig azt gondoltuk, hogy a logikának a császár sem parancsol; most rájöttek arra, hogy a császár ugvan meg sem kísérelte ezt... Elnök: Képviselő úr, tessék csak a 61. §-hoz szólani. (Derültség jobbfelől.) Propper Sándor: Högtön rátérek... viszont ez a kormányrendszer azt a jogot is vindikálja magának, hogy a logikának parancsoljon és fejtetőre állítsa a logikát, amikor azt vitatja, hogy joga van az előadó úrnak a bizottság előterjesztéseivel szemben a plénumban meglepetésszerűen homlokegyenest ellenkező előterjesztéseket tenni. Méltóztassanak elhinni, ez semmi más, mint a logikának fejtetőre állítása. Ami magát a 61. §-t illeti, erre nézve mi 1 törlési indítványt adtunk be. mégpedig két igen