Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

84 Az országgyűlés képviselohÏÏzanak 427. ülése 1930 október 29-én, szerdán. énítkeaési anyagok árának nívója az, amely elsősorbian és legnagyobb mértékben nemcsak hátráltatja, hanem meg is akadályozza az épít­kezések előmozdítását. Ha tehát komolyan akarja a kormány az építkezéseket előmozdítani, én is azt mondom, hogy elsősorban azzal kell ezt bebizonyítania, hogy intézkedései közé veszi az r építkezési anyaggyárosok megrendszabályozását. E r nél­kül az építkezéseket komolyan előmozdítani nem lehet. Miután pedig ebben a törvényja­vaslatban ilyen intézkedés egyáltalán nincs és ez a törvény javaslat szerintem nem is annyira az építkezéseket fogja előmozdítani, mint f in­kább — mint ahogyan címében is található—­egy hitelszövetkezetet fog létesíteni, éppen ezért ennek a törvényjavaslatnak komolyságában bízni nem tudok. Ez is egyik oka annak, hogy mi szociáldemokraták ezt a törvényjavaslatot elfogadni nem tudjuk. Mindaddig, amíg nincs komoly törekvés a kormány részéről az iránt, hogy az építőanyaggyárosok árpolitikáját va­lahogyan szabályozzák, nem lehet hinni semmi olyan intézkedésben, amely az építkezések elő­mozdítását célozza. De más tekintetben is vannak kifogásaink a törvényjavaslattal szemben. Egyik súlyos ki­fogás az is, hogy ez a 30 millió pengő, amely ebben a törvényjavaslatban kölcsön alakjában kontemplálva van, csak egy csepp abban a bor­zalmas nagy tengerben, amelyet láthatunk az egész országban az építőipari pangás terén. Ha ehhez még hozzávesszük, amit feltetlenül hozzá kell vennünk, hogy ez az egész építkezési kam­pány, amely ebben a törvényjavaslatban kon­templálva van, hosszú időre is elnyúlhat, esz­tendők is múlhatnak el. míg a törvényben fog­In 1 1 elgondoHs megvalósulásra jut, ha hozzá­érni torn azt a 40%-ot is, amelyet az építkező másodhelyi betáblázásra, vagy más úton vehet kölcsön, mert a törvényjavaslat elgondolása szerint csak 60%-ot ad majd ez a hitelszövet­kezet, amelyet ezzel a javaslattal létrehoznak, akkor is 50 millió pengővel olyan elenyészően csekély összeg áll az építkezések előmozdítá­sára rendelkezésre, hogy ezt komoly segítség­nek vemni nem lehet. Hátráltató körülménynek látom azt is, ami a kamatláb politikában mutatkozik, mert 9*6%-os annuitással ma az építkezés rendkívül súlyos teher és igen sokan lesznek majd, akik meg fogják gondolni, hogy ilyen súlyos teher mel­lett építkezzenek-e vagy semf (Perlaki György: Már nagyon sokan kérték ezt a kölcsönt!) Meg­engedem, hogy lesznek, akik ezt a terlhet is vál­lalják, (Perlaki György: Nem olyan nagy az a teher!) de tudva azt, hogy már 1927-ben lehet­séges volt állami segítség, állami támogatás nélkül 8'8%-os annuitás mellett hosszúlejáratú kölcsönt felvenni: ez mégis csak azt az állí­tást erősíti meg, amellyel azt akartam kidom­borítani, hogy igenis, ez súlyos teher a köl­csönvevőre. Ha már állami támogatással akar­nak az építtetők hóna alá nyúlni, akkor arról kellett volna gondoskodni, hogy enyhébb terhek­kel álljon rendelkezésre a kölcsön. Miután oz nincs így, ebből azt a jogos következtetést vo­nom le, hogy ez a törvényjavaslat nagyban elő­segíti majd nem az építkezéseket, hanem azok­nak a bankoknak a hasznát, amelyek ennek a hitelszövetkezetnek létesítésében közreműköd­nek, mert elsősorban ezeknek üzlet ez és üzlet lesz majd az építkezési anyaggyárosoknak, aki­ket semmiféle kormányrendelkezés, semmiféle egyéb rendelkezés^ nem szorít arra, hogy az in­dokolatlan anyagárakat mérsékeljék. így tehát ők majd jó üzletet fognak tudni csinálni e mel­lett a törvény mellett, mert az általuk jó maga­san megállapított árakon árusíthatják to­vábbra is az építkezési anyagokat. (Kálmán István: Várnia nem lehet annak, akinek lakás kell!) A kartelitörvény készülőben van, deha a kormánynak komoly szándéka volna az építke­zéseket^ előmozdítani, akkor a kartelltörvényt hamarább vagy legalábbis ezzel a törvényja­vaslattal egyidejűen kellett volna letárgyaltatni s abba olyan intézkedéseket kellett volna fel­venni, amelyekkel az építőanyagáru-uzsorát le lehetne törni, meg lehetne rendszabályozni, mert ennek az uzsorának semmiféle indoka nincs. A munkabérek a békebeli nívótól messze vannak, ezt állítom és bizonyítani tudom. Az úgynevezett természeti kincsek, amelyekből a legnagyobbrészt előállítják az építkezési anya­gokat, nem drágultak. Nem drágult meg az a hegy, amelyből kitermelik a cementhez szüksé­ges anyagot, nem drágult meg az az agyagföld, amelyből a téglát csinálják, nem drágult meg — mint ahogy mondottam — a munkabér, tehát semmi indoka sincs annak, hogy ezeket a hal­latlanul magas nyersanyagárakat fenntartsák, ezzel szinte lehetetlenné tegyék az építkezés erőteljes megindulását. A kormánynak tehát ebben az irányban kellene intézkednie, ha ko­molyan akarja az építkezések előmozdítását. Kifogásolnom kell azt is, hogy a törvény­javaslat csak a közszolgálati alkalmazottak ré­szére teszi lehetővé a kölcsönök felvételét. Azok a munkásoík és más foglalkozású egyének, akik kistelekel rendelkeznek, ígv is, úgyis laknak valamilyen lakásban, azért házbért fizetnek. Amennyiben a kölcsönt az ő házukra betábláz­zák, nem bírnak elég garanciával arra, hogy ők is vissza tudják majd fizetni a kölcsönvett ösz­szeget? Miután ez hiányzik és csak egyoldalúan egy társadalmi réteget érint az a javaslat, ép­pen ezért ezt kifogásolom s azt kell mondanom, hogyha a törvényjavaslat általánosságban akarná a családi házak minél nagyobb mérték­ben való épülését, akkor nem lett volna szabad ilyen megszorító intézkedéseket felvenni bele. Szólnom kell ez alkalommal arról a tíírhe­tetlen^ munkabérpolitikáról, amely a vállalko­zók részéről az egész országban tapasztalható, A nagy munkanélküliséget, amely egyre jobban sújtja az ország lakosságát, a vállalkozók a maguk javára használják ki és pedig úgy, hogy a hosszú idő óta munka nélkül levő, mindenük­ből teljesen kikopott és kifosztott munkásokat a legalacsonyabb és a legprimitívebb megélhe­tést sem biztosító munkabérek mellett alkal­mazzák. Erről könnyen meggyőződhetik min­denki, tessék itt a fővárosban egy építkezésnél érdeklődni, s akkor megtudhatják. hog*y a se­gédmunkások bére 28-30 fillér, jobb esetben ÎÎ2 fillér, hogy szakmunkásokat alkalmaznak az építkezéseknél tömegével 55—60 fillér órabér mellett. Ennék a törvényjavaslatnak szerintem arról is gondoskodnia kellett volna, hogy ezt a munkabéruzsorát is megakadályozza s valami­lyen feltételt szabjon meg, hogy akik ezt a köl­csönt igénybeveszik, csak olyan vállalkozókkal építtethetnek, akik a minimális munkabéreket a munkások részére garantálják. A fogyasztó­képesség növelése szempontjából is szükség volna erre, mert ha intézkedik a kormány ilyen értelemben, akkor továbbra is ott lesznek még ezek mellett az építkezések mellett is a fo­gyasztóképtelen tömegek, amelvek a legprimití­vebb emberi életet ib alig tudjál* élni, s ame lyek olyan keveset keresnek, hogy sokszor a legszükségesebb táplálékot sem tudják besze­rezni. Ezek laz intézkedések mind hiányoznak

Next

/
Thumbnails
Contents