Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

Az országgyűlés képviselőházának U27. abból a törvényjavaslatból, éppen azért ezt a hiányt teljes joggal lehet kifogásolni. És ha a legsúlyosabb részét veszem figyelembe, ez az összeg szétosztva az egész ország területére, szétosztva arra az időre, amely idő alatt várható ennek az építkezésnek leibonyolítása, komolyan az építkezési munkálatok megindulását nem jelenti. Pedig mi teljesen, tisztában vagyunk azzal, hogy a komoly építkezés mit jelent az országban. Minimum 40 iparáig nyer foglalkoztatást a komoly építkezéssel. Különböző szakmák nyernek foglalkoztatást és a munkások tömegei nyerhetnének alkalmaztatást a komoly építkezés révén, azonban így, ahogy ez előttünk áll, sivár képet mutat és a munkaalkalmak szaporodását csak nagyon kis mértékben jelenti. Félni keil attól, amit a kormányténykedésekben igen gyakran tapasztalhattunk, hogy a törvényhozás megszavazza ezt a törvényjavaslatot, de a miniszter úr majd elfelejti kibocsátani a végrehajtási utasítást, s amíg a végrehajtási utasítás kibocsátva nincs, addig a törvény értelmiében és szellemében a munkálkodást megkezdeni nem lehet. Ezt én joggal állítom azért, mert példáiul nemrég emelt törvényerőre a Képviselőház egy fontosnak látszó törvényt a közhasználati gépjárművállalatokról szóló ezévi XVI. tcikket, még május hónapban ki is hirdették a Törvénytárban, azonban ennek a törvénynek végrehajtási utasítása még a mai napig nem jelent meg. Hogy ennek következményei miben mutatkoznak meg, azt a következőkben mutathatom ki: ennek az <az eredménye, hogy a külföldi gépjárművek és külföldi gépjárműalkatrészek külföldről tömegesen kerülnek be az országba, annak ellenére, hogy a törvény rendelkezései éppen ennek megakadályozását teszik lehetővé. Miután azonban a végrehajtási utasítás kibocsátva nincs, mindenki arra gondol, hogy bizonyos kezek ezt akadályozzák és

t

éppen azok a kezek, amelyek a külföldi gépjárműveknek és gépjárműalkatrészeknek 'behozatalát szorgalmazzák. Amikor ilyen friss példa áll előttünk, teljes joggal aggályoskodom azirányban, hogyha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és nem jelenik meg a végrehajtási utasítás, akkor itt is úgy járunk. Itt is elmaradnak a beígért építkezések és várakozó álláspontra lesz kénytelen helyezkedni mindenki, aki ettől a törvényjavaslattól reméli és hiszi, hogy kis csialádi házát fel tudja építeni, pedig rendkívül nagyfontossággal bir az, hogy egy törvény életbelépését ne akadályozza a végrehajtási utasításnak meg nem jelenése. Mert, mint ahogy utaltam az előbbeni esetre, ez nagy mértékben hátráltatja az automobilipart itt Magyarországon és az automobilipar hátráltatásával egész sereg munkás munkaalkalomtól esik el. Nem kell itt egyebet megemlíteni, mint az autókarosszériiakészítő munkásokat, akik olyan kiváló munkát készítettek, hogy az egész világ előtt becsületet, hírnevet szereztek az autóka rosszáriakészítő iparnak. Ezeik a munkások ma éppen azért, mert ide mind több és több külföldi áru jöhet be, munkátlanságra vannak kitéve, az automobilipari munkások hasonlóan, sőt egy autógyár bezárásra kényszerült azért, mert itt szabadon jöhet be egy vágrehatjási utasítás meg nem jelenése miatt a külföldi áru. Hogy ez nem egészen jelentéktelen dolog, azt bizonyítja az, hogy ezidőszerint Magyorországon a gépjárművek száma a 30.000-et meghaladja és esztendőről esztendőre emelkedik a létszámuk. Egy esztendei szaporulat a 2000 darabot , ülése 19S0 október 29-én, szerdán. 85 is meghaladja. Ha ezt mind Magyarországon szereznők be, akkor ez komolyan hozzájárulna a munkaalkalmak szaporításához és nem kellene olyan intézkedéseket és akciókat végrehajtani, mint amilyeneket láttunk itt a legutóbbi napokban, hogy magyar hetet rendeznek és a magyar hét megrendezése is idegen áruval történik. En olvastam a Vállalkozók Lapjában egy cikket. «Letakarni!» ez a címe. Ebben a néhány sorban az van, hogy a magyar hét rendezésével kapcsolatosan a Gyosz., amely nemrég ugyancsak külföldi gyártmányú személyautót szerzett be, körlevéllel fordult a demonstráló körmenetben résztvevőkhöz, hogy amennyiben idegen gépjármüvekkel vonulnának fel, úgy takarják le az idegen származást sejtető jelzéseket. Tehát rendeznek magyar hetet s tartanaik díszes felvonulásokat, felcicomázzák az árut és vakulj magyar, vedd meg azért a letakart külföldi árut. A kereskedő kirakataiban nemzeti színű szalagot húznak keresztbe s ráírják, hogy magyar árut vásároljunk s az, aki az előtte való héten járt az üzlet előtt, láthatja, hogy a kirakatban minden változatlan, hogy ugyanazok az áruk vannak künn, amelyekkel nemzetiszínű szalaggal a lakosságot magyar áru vásárlására akarják ösztökélni, így nem lehet a célt szolgálni. Még az sem használ, amit mostanában a film-színházakban látni. Akik az utóbbi napokban a filmszínházakat látogatták, tapasztalhatták, hogy az úgynevezett hangos Ihíradó filmen megjelenik Bud János kereskedelemügyi miniszter úr és saját élő hangján pártolja a hazai ipart és ajánlja az egész ország lakosságának figyelmébe a magyar árut, de ugyanakkor a kereskedelemügyi miniszter úr nem gondoskodik arról, hogy azok a gyárosok, akik áruikat magyar gyártmányként akarják eladni, amikor nekik szükségük van valami árura, ne menjenek el idegenbe, mert ezek nem törődnek azzal, bármennyire pusztul is az a magyar munkás, szükségleteiket mégis csak külföldön szerzik be. (Meskó Zoltán: Igaza van!) T. Házi Egész sereg esetet lelhetne itt felhozni, ami ,a pénzügyminiszter úr hatáskörébe is tartozik. így közszállításokban és kedvezményekben részesülnek különböző iparágak. Ezek között elsősorban a textilgyárak azok, amelyek a legnagyobb kedvezményben részesülnek, de ezeken kívül a sör- és cukorgyárak, a szeszgyárak, etb. is különböző állami kedvezményekben részesülnek. A kedvezmények részben állami megrendelések alakjában mutatkoznak, részben pedig azokban a védővámokban, amelyeket szamukra alkottak. Amidőn egyrészt ezeket lehet tapasztalni, másrészt azt is tapasztaljuk, hogy ezek a gyárosok, akik különböző állalmi kedvezményeket élveznek, nem törődnek a magyar iparral, amidőn az ő szükségletük kielégítéséről van szó és legyen az a szükséglet akáir egy személy, akár egy teherautó vagy egy gép, amelyet üaemükben alkalmazni kell, a magyar ipart háttérbe szorítva, az az érdek lép előtérbe, amelyet a gyárosok érdeke patrancsol. Komolyan vetem fel tehát ez alkalommal, hogy ilyesmit nem szabadna a kormánynak tűrni, nem szabadna az ország lakosságát félrevezetni hagyni, nem •szabadna odaállni a kereskedelemügyi miniszter úrnak sem filmen agitálni az ilyen szemfényvesztésnek, mert különben oda fog ez az egész «magyar hét» rendezés is süllyedni, aihová a tulipán-mozgalom. Ha arról van szó. hogy a törvényhozás előtt fekszik egy tör-