Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

78 Az országgyűlés képviselőházának 1+27. ülése 1930 október 29-én, szerdán. ben működő Lakásépítő Állandó Bizottság, másfelől a Pénzintézeti Központ érdemesnek talál. Hogy ez Magyarországon, különösen a mai felfogás mellett, és a mai helyzetben, mit jelent, azt hiszem, a Képviselőháznak azt bővebben nem kell magyaráznom, mert ha erre az összegre, amelyet a törvényjavaslat itt kontemplál, fognak jelentkezni a legkülönbözőbb foglalkozási ágakból, mondjuk kétszerannyian, mint amennyit eddig kielégíteni lehet, * akkor természetesnek és magától értetődőnek tartom, nem. is csodálkozom rajta, hogyha köztisztviselő fog^ szembenállni egy ügyvéddel, orvosnál, gazdával vagy akármilyen más magámféllel, ezek a fórumok elsősorban a kötisztviselői igényeket fogják kielégíteni. (Gál Jenő: Csak azért, mert nincs protekcionizmus! Azt mondják legalább!) Azután van itt még egy különös intézkedése ennek a javaslatnak, amelyet a bizottságban — őszintén megvallva — azért nem tudtam szóvátenni, mert amikor hosszú szünet után feljöttünk az országgyűlésre, egyszerre öt nagyon fontos javaslattal vágtak bennünket mellbe — hogy úgy fejezzem ki magamat — és követelték tőlünk, hogy ezeket a javaslatokat, egy pár nap alatt mind az ötöt, áttanulmányozva, a bizottságiban már részleteiben is letárgyaljuk. Ennek a javaslatnak. 4. $-ában egy különös intézkedés van, amely azt mend ja, hogy azokat a kötvényeket, amelyeket kibocsát ez a Jbizonyos szövetkezet ilyen tisztviselői lakásépítésekre, óvadékképessé teszi és kötelezi a törvényhatósági és községi pénzeknek, közhatósági kezelésben álló pénzeknek, a hitbizományi és letéti pénzeknek, továbbiá a gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek gyümölcsöző elhelyezésére. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ezeket a kötvényeket — a gyámoltak, a gondnokoltak pénzeit, továbbá hitbizományi és letéti pénzeket, stb.. stb. — az a gazdaközönség lesz kénytelen, mint óvadékképes papírokat finanszírozni, amely ezen javaslat áldásaiban — megint ezt a szót használom — abszolúte nem fog részesülni. De van ebben a javaslatban még valami. Méltóztassanak csak a 10. § rendelkezéseit elolvasni. A 10. § tudniillik igen nagy kedvezményt biztosít az ezen javaslat alapján az építtetők részére állami adóban és községi pótadó elengedésében. Mit jelent ez magyarul, ha ez a szöveg így, amint van, meg is marad. Azt mondja^ a szöveg, hogy azokat a lakás céljaira szolgáló újonnan emelt épületeket, amelyeknek építésére a szövetkezet kölcsönt^ folyósított és amelyek legkésőbb 1933. év végéig teljesen lakható állapotba helyeztettek, rendkívüli ideiglenes házadómentesség illeti meg, és pedig 30 évi állami adómentesség és 20 évi községi pótadómentesség. Méltóztassanak jól figyelni a szavakra. Azokat az épületeket, amelyek ezen az alapon épülnek. Mit jelent ez magyarul? Ast jelenti, hogy minden más építtető, aki az alatt az idő alatt, míg ez a törvényjavaslat érvényben van, épít és éppúgy ad munkaalkalmat és juttat keresetet az iparosoknak és a munkanélküli szegényembereknek, azt semmiféle más adómentesség nem illeti meg, mint az a tízévi adómentesség, amely a törvényben biztosítva van. (Zaj.) A törvény tudtommal az új házakra tízéves adómentességet állapít meg. Mármost az a szegény paraszt ember, aki leégett háza helyett újat épít és nem részesül ennek a javaslatnak az áldásaiban, kap tízéves állami adómentességet, de már községi pótadómentessége egyáltalában nincsen. Az a magasrangú tisztviselő pedig, aki ennek a törvényjavaslatnak az alapján, illetőleg, aki az ezen szöveg által nyújtott kölcsönből épít, kap 30 esztendős állami és 20 esztendős községi adómentességet! T. Képviselőház ! El méltóztatnak hinni azt, hogy ez a rendelkezés a szociális békét fogja a valóságban szolgálni? Hogy az a különben is izzó hangulat, amely a községekben a mai túlbürokratizálódásunk folytán és az ország lesüllyedése folytán — amiben amúgy is nagy része van ép a mi elbürokratizálódásunknak — a szociális békét fogja szolgálni? Hiszen majdnem azt mondhatom, hogy vidékenként gyűlölettel tekintenek fel erre a bürokráciára, amelynek munkájára vezetik vissza a lenyomorodást. Kérdem, fogja az a szociális békét szolgálni, amikor azt fogja látni az a paraszt, az a szegény kis építtető, hogy ő nem kap mást, csak tízévi adómentességet, ezek az urak nedig 30, illetőleg 20 évi adómentességet kapnak. Igaz, a miniszter úr adott nekünk egy statisztikát, de meglehetős felületesen. A ^statisztika tudniillik borzasztó furcsa tudomány. Ha például statisztikailag akarom elbírálni az általam igen tisztelt és nagyrabeesült Farkas Tibor képviselőtársamnak és barátomnak a Képviselőházba való bejövetelét, akkor azt kell mondanom, hogy az agrárpárt 33'3%-kal megszaporodott. (Derültség.) Ugy-e, hogy milyen borzasztó dolog ez a statisztika! Pedig tökéletesen igazat mondok; az eredmény pedig mégis az, hogy háromból lettünk négyen. (Derültség.) Ha így állítom be a kérdést, egészen, más lesz a formája. Kifelé eldicsekedhetem, hogy a legnagyobb győzelmet az agrárpárt érte el, amely 33'3%-kal szaporodott, de ha azt mondom el kifelé, hogy háromból négyen lettünk, mindenki előtt világos lesz a kép. A t. miniszter úr is ilyen r statisztikát csillogtatott meg a szemünk előtt, amikor azt mondotta a pénzügyi bizottságban, hogy ezekből az eddigi lakásépítési akciókból átlag kétszobás lakások épültek, ez tehát azt bizonyítja, hogy a kislakásokra esik az építkezés többsége. Én nem tudom, mennyiben hiteles ez a statisztika, amelyet a, «Magyarság» tegnapi vagy tegnapelőtti számában közölt. Ahogy én emlékszem, a helyzet a következő. Sajnálom, hogy a lapszámot nem tettem el. (Bródy Ernő átnyújtja ,' a kérdéses lappéldányt.) — Köszönöm szépen. — Tehát: az összes épült lakások 15%-a egyszobás lakás; kétszobás lakás 40%. Vagyis 55% az, ami tulajdonképpen kis lakás számba megy, a másik 45% pedig megoszlik a nagyóbh lakások között. Háromszobás lakás van 25%, négyszobás 15%, és négynél többszobás családi ház 5%. Ez a statisztika 'már egészen másképpen fest, mint amit a miniszter úr említeti Ha ugyanis azt mondom, hogy átlag kétszobás lakások épültek, ez nagyon jól hat kifelé, de ha azt látom, hogy az előbbi akciókból is kislakások mindössze csak 55%-han épütek, ellenben a megépült lakások 45%-a kétségtelenül a jobbmódú tisztviselőké, — háromszobástól felfelé — tehát a jobbmódú tisztviselők részére rezerváltatott, akkor én ennél a törvényjavaslatnál azt a szociális igazságot, amelyet akkor, amikor ilyen áldozatot kell hozni az országnak, feltétlenül elvárok, sajnálattal nem találom meg. Talán még bele tudnék nyugodni, talán még meg tudnám szavazni ezt a javaslatot abban az esetben, ha ez a javaslat egyenesen megszabná, hogy kétszobásnál nagyobb lakásra pedig kölcsön nem nyujható. Igaz, hogy ennek lehetnek olyan hatásai, hogy kétszobás lakásokat nem fognak tudni építeni, mert hiszen ahhoz,