Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

Az országgyűlés képviselőházának Bocsánatot kérek, ilyen állapotok mellett valóban nem lehet számítani arra, hogy ez az akció sikerrel fog járni. Ahhoz, hogy az építkezés meginduljon, sőt ahhoz, hogy a magánépítkezés meginduljon, az az előfelté­tel szükséges, hogy az emberek meg tudják fizetni azt a házbért. (Farkas István: Akkor mindjárt volna építkezés!) Hiszen ha olyan keresetű munkások, kisiparosok, kisemberek volnának, akik ki tudnák elégíteni jövedel­mükből azt a minimális szükségletet, amelyet egy kétszobás lakás jelent, akkor ezzel a tör­vényjavaslattal nem is kellett volna idejönni, mert akkor ez* a kérdés meg volna oldva, hiszen olyan volna a kereslet a lakások iránt, hogy valóban nem kellene törvényes intézke­désekkel előmozdítani a lakásépítkezést. Ott van azonban a hiba, hogy a lakosság túlnyomó része ma nem keres annyit, ameny­nyit kitesz egy rendes, egy tisztességes lakás évi bére. Olyan körülmények között tehát, — csak a főváros lakosait számítom — r amikor a főváros lakosainak túlnyomó többsége nem keres annyit, amennyi egy rendes lakásnak a bére, természetesen nem lehet eredményeket várni ilyen törvényjavaslattól. T. Képviselőház! Említettem az imént, hogy ezt a ,tÖrvényjiavaslatot meg kellett volna előznie a kartelitörvénynek. Intézkedni kell végre-valahára, ihogy a cementnek, a téglá­nak, a nyersanyagnak az ára ne legyen olyan horribilis magas, mint amilyen ma. A háború előtt például az építőipar cementszükség­letét részben külföldről, részben pedig Er­délyből fedezték. Az Erdélyből ideszállított cement lényegesen olcsóbb volt, mint az a cement, amelyet innen a szomszédból szállí­tanak. Emlékszem rá, hogy akkor két pengő volt egy zsák cement ára, és pedig rendes zsákokban, ma pedig papírzsákokban 5—6 pengőért szállítják ugyanazt a cementet, ame­lyet a háború előtt 2 pengőért szállítottak. (Perlaki György: Dehogy! Ab gyár 5 pengő 60 fillér az ára!) Azért nem merek többet mondani s azért mondok inkább kevesebbet, nehogy ennek következtében a cementkar teli hirtelen felemelje a cementárat. Inkább keve­sebbet mondok tehát, nehogy azzal vádoltas­sam, hogy túlzok a számokban. Kétségtelen, hogy az építési anyagok ára ma lényegesen nagyobb, mint volt a háború előtt. Érdekes azonban és jellemző, hogy az épületfa ára nem emelkedett olyan mérték­ben, ahogyan emelkedett azoknak az építési anyagoknak ára, amelyeket itt belföldön szerzünk meg. (Perlaki György: Az már el­érte a békeszínvonalat!) A fát ma körülbelül békebeli áron lehet megkapni, már pedig tud­juk nagyon jól, hogy az épületfát külföldről hozzuk be. Téglát és cementet azonban itt magunk tudunk termelni s a tégla és cement ára, amely nincs megterhelve vámmal, sem pedig nagy szállítási költségekkel, mégis lényegesen nagyobb, hellyel-közzel kétszerese­háromszorosa annak, amennyi a háború előtt volt. Ez tehát nyilvánvalóan igazolja azt, hogy a kartelleket meg kell rendszabályozni, s hogy törvényes intézkedésekkel kell meg­gátolni azt az uzsorát, amelynek ma ki van téve az egész építőipar s az építőioaron ke­resztül az egész lakosság. Azt mondják, nem lehet olcsóbb kamatra pénzt szerezni. Bocsánatot kérek, lm csak azt a differenciát veszem, amely Tl% és a 9'9% között van, megállapíthatom azt, hogy ha tény­leg altruista alakulás ez a szövetkezet, mint­ahogy mondják, akkor tessék ezt valamiképpen ülése 1930 október 28-én, kedden. 69 úgy rendezni, hogy a szükséges adminisztrá­ciós költségeken kívül ezt a 7'7%-os amortizá­ciós kölcsönt egyéb teher ne terhelje. Ha ezt egyéb teher nem fogja terhelni, akkor már lé­nyegesen alacsonyabb lehet a kamatláb. De semmi sem indokolja egyébként sem a kamat olyan magas voltát, mint amilyen az nálunk. Éppen a napokban hallottam, hogy Svájcban például csak protekcióval lehet pénzt elhelyezni és csak protekcióval iádnak a bankok évi 1%-os kamatot. Sőt Magyarországon is volt idő, ami­kor még a megőrzésért kellett pénzt fizetni. Ha ez így van, és ha figyelembe veszem azt, hogy Európában egyetlen kormány sem rendelkezik olyan hatalommal, cmint amilyen hatalommal rendelkezik a magyar kormány, (Pintér László: Ne mondja! — Derültség a jobboldalon.) ha ezt a hatalmat megfelelő módon gyakorolná a tőke­vei szemben is, (Farkas István: ö nem, ott már nem!) akkor kétségtelen, bogy a kamatláb nagymértékben csökkenne. Mert amilyen mér­tékben mutatkozik a magyarországi munkabé­rek csökkenése a kormány hatalma következ­tében, ugyanolyan mértékben mutatkoznék a kamatok csökkenése is, ha a kormány a tőké­vel szemben is úgy járna el, mintahogy eljár Magyarországon a munkásokkal szemben. Azt biszem, t. Képviselőház, bogyba a kor­mány komolyan elő akarja mozdítani az épít­kezést, (Farkas István: Akkor legelsősorban mondjon le a kormány!), akkor megvan a módja arra, jhogy úgy, mint Bécsben, nálunk is adóztassa meg & nagy vagyont és adóztassa meg azokat, akik tíz-tizenöt szobás lakásokban laknak és a kiknek teiherviselőképessége van olyan, ihogy nagyobb adókat, nagyobb terhe­ket elbírnak. Az ekként befolyó jövedelmekből azután építsen kislakásokat és építsen olcsó kamatozás mellett. Meg vagyok győződve ar­ról, hogyha a kormány erre az útra térne és megadóztatná azokat, akik a magasabb adókat elbírják, tudna segíteni azokon a szegényeken, akiknek ma lakás nem jut. T. Képviselőház! Minthogy az a meggyőző­désem, hogy ezzel a törvényjavaslattal a célt nem érjük el, minthogy az a meggyőződésem, hogy az építőipar ennek a törvényjavaslatnak nyomán fellendülni nem fog, az egész törvény­javaslatot szemfényvesztésnek ítélem és a ma­gam részéről azt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pintér László! Pintér László: Kérem, méltóztassék hozzá­járulni, hogy beszédemet a következő ülésen mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a ihalasztáshoz hozzájárult. A ( napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát tehát megszakítom. Bemutatom a t. Képviselőháznak Tanko­vics János képviselő úr levelét, amelyben egészségi okokból egy hónapi szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a kért szabadságot meg­adni méltóztassék. (Helyeslés.) A Ház a kért szabadságot megadja. Most pedig előterjesztést teszek at. Ház­nak a legközelebbi ülésünk idejére és napi­rendjére nézve. Javaslom, hogv a Ház leg­közelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki: a ma letárgyalt törvényjavaslat harmad­szori olvasása, az építkezések előmozdítását célzó egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslat folyta­tólagos tárgyalása, valamint

Next

/
Thumbnails
Contents