Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

68 Az országgyűlés képviselőházának U lett, hogy a lakosság létszáma szaporodott, sokkal kevesebbet építettünk, mint a háború előtt. Ez természetszerűen vonja maga után azt, hogy lakásínség van. Ezen a lakásínségen segíteni kell. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy itt mindössze csupán egy harminc milliós tételről van szó, akkor megállapíthatjuk azt is, hogy ezzel a 30 milliós tétellel ezen a kérdésen segíteni nem lehet, ezt a kérdést ilyen módon megoldani lehetetlen. En tehát megállapítom azt, hogy ez semmi egyéb, mint szemfényvesztés. Azt akarják elhitetni a közönséggel, hogy igenis komolyan segíteni akarnak egyrészt a lakásínségen, másrészt pedig a -munkanélküliségen, tényleg azonban sem az egyiken, sem a másikon nem segítenek. Mi a helyzet, t. Ház? Ha megnézzük, hogy milyen feltételek mellett^ juthat valaki kölcsönhöz, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek a feltételek semmivel sem kedvezőbbek, mint amilyen feltételek mellett eddig is kaphatott építési kölcsönt az, akinek telke volt, vagy aki építeni akart és aki egyébként meg tudott felelni azoknak a feltételeknek, amelyeket ez a törvény az építtetőtől megkövetel. A helyzet az, hogy az utóbbi időben már volt 8'8%-os amortizációs kölcsön is és azt hiszem, ma is lényegesen olcsóbban lehet amortizációs kölcsönt kapni, mint 9"6%-kai. Amikor tehát amúgy is meg lehet kapni ilyen áron a kölcsönt, akkor senki sem fog sietni ezt a kölcsönt igénybe venni, vagy ha igénybe veszi, akikor tulajdonképpen nem jutott előnyösebb kölcsönhöz, mint juthatott a törvényjavaslat idehozatala előtt. Beszélgetnek arról, hogy itt egy szövetkezet alakul, amely altruista alapon fogja a kérdést megoldani. Ha figyelmbe vesszük azt, hogy a kibocsátandó záloglevelek hozama T 1%, míg a kölcsönt igénybevevőnek 9'6%-ot kell fizetnie, akkor megállapíthatjuk azt, hogy itt van egy circa 2% differencia. Ez a 2% természetesen az építő szövetkezeté, amelyre azt mondják, hogy altruista alapon működik. Két százalék azonban olyan haszon, amellyel békében minden bank meg volt elégedve. Ha tehát 7'7%-ot fizetnek a kötvény tulajdonosának és 9'6%-ot szednek az építtetőtŐl, akkor megállapíthatjuk, hogy itt az altruizmust hiába keressük. Előttem szólott Gál Jenő igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy hat millió pengő az, amelyet a szövetkezet ebbe az úgynevezett üzletbe bele visz. Ezzel szemben megállapítom azt, hogy a szövetkezet nem visz bele az egész üzletbe semmit, mert először kap a kormánytól három milliót, azonkívül pedig amennyi összeget kiad, természetesen ugyanannyi záloglevelet bocsát ki, avagy pedig kibocsátj logleveleket egyszerre, de kétségtelen, hogy a szövetkezet a záloglevelekért pénzt kap, tehát a pénzt tulajdonképpen azok adják, akik a zálogleveleket megveszik. A szövetkezet ugyanezen záloglevelek alapján kifizeti ezeket a kölcsönöket, de nem a saját pénzéből, nem a saját tők éjéből, hanem a záloglevéltulajdonosok által befizetett összegekből. Ha most figyelembe vesszük azt, hogy a kormány még külön egy 18 millós úgynevezett veszteségi tartalékalapot is létesít; ha figyelembe vesszük azt, hogy az építési kölcsön csak 60% lesz, akkor megállapíthatjuk, hogy ennek a szövetkezetnek a szó szoros értelmében semmi rizikója nem lesz. Ha számításba vesszük azt, hogy itt egy 50 milliós tőke kerül forgalomba, akkor megállapíthatjuk, hogy a 30 millió 2%-át a szövetkezet kapja meg; ez évi 600.000 pengő 6. ütése 1930 október 28-án

} kedden. az alatt az idő alatt, amely időre ez a kölcsön szól, vagyis húsz esztendőn keresztül a szövetkezet évi 600.000 pengőt k§p semmiért, mert nem a saját tőkéjét fekteti bete ebbe a tranzakcióba, hanem a kötvénytulajdonosokét; ezenkívül rizikója sincs, mert egyrészt ott van fedezetül az ingatlan, másrészt ott van a kormány garanciája. T. Képviselőház! Minden olyan intézkedést, amely hivatva van arra, hogy ezen a mai^ egészen súlyos és tarthatatlan helyzeten változtasson, javítson, örömmel fogadunk, azonban eredmény itt sem fog mutatkozni, mert eddig sem ott volt a hiba, hogy nem lehetett amortizációs kölcsot kapni, hanem ott volt a hiba, hogy az építkezési költségek olyan magasak voltak, amelyek mellett nem rentábilis az étútkezés. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Drága az anyag és a pénz!) Szó van arról, Ihogy a kormány kartelltörvényjavaslatot fog benyújtani; azonban a karitelltörvényjavaslatnak meg kellett volna előznie ezt a törvényjavaslatot, mert először a kartelleket kell megrendszabályozni, először ott kell rendet teremteni, hogy ne^ legyen fennj tartható az az állapot, amelyről éppen a túlsó oldalon előttem szólott t. képviselőtársam emlékezett meg, hogy például a cserép ára 50%-kai magasabb, mint volt a háború előtt. Ott van a hiba, hogy a vasgerendának az ára, amely a háború előtt 13—14 fillér volt, ma 34 fillér. Ott van a hiba, hogy az építkezéshez szükséges minden anyagnak ára lényegesen magasabb, mint volt a háború előtt. Ha figyelembe veszrzük tehát azt, hogy az építkezésnél az anyag ára 65—70%-kal szerepel, mi sem természetesebb, mint az, hogy az anyag árának lecsökkentése eredményezni etné az olcsóbb lakástermelést. Ma az a helyzet, hogy ezekkel az anyagárakkal olcsó lakást létesíteni nem lehet. Alánul veszek egy kétszobás lakást, amelyre nem lehet azt mondani, hogy az, aki kettőszobás lakást akar bérelni, vagy aki kettőszobás lakásban akar lakni, valami túlzott igényeket akar ezzel kielégíteni, a kétszobás lakás olyan, amelyre igénye lehet minden embernek, hiszen ez egészen minimális igényeket van hivatva kielégíteni. A kétszobás lakás ára csak 2000 pengő és nem licitálom túl Perlaki igen t. képviselőtársamat és nem is mondok többet, mint 2000 pengőt. Azt a munkást, akinek volnának olyan igényei és aki meg is érdemelné, hogy kétszobás lakásban lakjon, nem lehetne fényűzéssel vádolni. Ha a munkás heti keresetét 40 pengőben állapítom meg, ez az egész esztendőben körülbelül 2000 pengőt tesz ki. Mi következik tehát ebből? Az, hogy a munkásnak egy teljes évi keresetét kellene odaadnia, hogy e^y kétszobás lakást tudjon bérelni. Ez képtelenség, Márpedig ha a széles, nagy néptömegekre nem számíthatunk, Iha nem számolhatunk azzal, hogy ezekbe a lakásokba megfelelő bérlőket is tudunk szerezni, akik ezeket a béreket meg is tudják fizetni, akkor zsákutcába^ került az e^ész intézkedésünk, mert hiszen a társadalomnak csak e^

r kis rétege az, amely megengedheti nálunk azt a luxust, hosrv kétszobás lakásba költözhessek be. (Farkas István: Ezért vannak zsúfolt lakások!) Ennek az állapotnak következménye az, amit különösen a kültelkeken tapasztalunk, hogy az egyszobás lakásokban ma már nem is ágybérlők vannak, hanem ágyrészbérlők, sőt tovább megyek: kockákra osztják fel a szobákat és csak a padlót adják ki bérbe, mert még ágy sincs ezekben a lakásokban.