Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

Az országgyűlés képviselőházának 1^26. sági törvényjavaslatokkal igyekszik a kormány a gazdasági helyzeten javítani, segíteni. En is örömömet fejezem ki azért, hogy a kormány tényleg ilyen gazdasági javaslatokkal jön s alkalmat és módot ad arra, hogy az építőiparnak mai súlyos helyzetével foglalkozzunk és rámutassunk evvel a törvényjavaslattal kapcsolatosan mindazokra, a hibákra, amelyek miszerintünk az építési tevékenységnek akadályai, hogy ezeket az akadályokat az útból elháríthassuk és ezáltal a gazdasági fejlődésnek alapjait lerakhassuk. Mélyen t. Ház! Gál Jenő t. képviselőtársam az előadó úrral vitatkozott arról, hogy mi alkalmasabb: nagyobb bérházak építése-e, vagy pedig kisebb házak felépítése. En helyeslem a törvényjavaslatnak azt az intencióját, hogy elsősorban a kisebb házak építését támogatja, mert ezt egészségügyi szempontból is helyesebbnek tartom, és tényleg én is azon a véleményen vaervok, hogy a kisebb házak építése több munkáskezet foglalkoztat, mint a nagy házak építése. Hiszen ha mással nem akarnám indokolni, ez abból is látszik, hogy a földszintes kis családi házak építési költsége aránylag mindig nagyobb, mint a nagy bérkaszárnyák felépítése. Látjuk a modern nagyvárosokban is, hogy tulajdonképpen az az intenció az újabb építkezéseknél, hogy a nagy, modern bérházak felépítését lehetőleg kerülni kell és a lehetőséghez képest igyekeznek kisebb családiházakat építeni, amelyek t kis kerttel vannak körülvéve és így egészségügyi szempotból sokkal jobban kielégítik azokat a követelményeket, amelyeket ma már egészségüp-vi szempontból a lakásokkal szemben támasztanak. Az építéshez magától értetődőleg pénz kell; pénz nélkül építeni nem lehet, az egyszer természetes dolog. Sajnos, a mai viszonyok közt azt látjuk, hogy a magántőke nem igen sietett az építkezés alátámasztására és nem sietett kielégíteni azokat a követelményeket, amelyeket a magántőkével szemben az építtetők támasztanak. Nagyon sok esetet tudnék felsorakoztatni, amikor az építeni akarók ezt a tervüket és szándékukat nem tudták keresztülvinni azért, mert egyszerűen elzárkóztak a hazai bankok a hosszúlejáratú kölcsönök folyósítása elől, rövidlejáratú kölcsönnel pedig építeni nem lehet, mert senki sem teheti ki magát annak, hogy rövidlejáratú r kölcsönét m ár ól-holnapra felmondják, házát értékesíteni esetleg nem tudja és ÍPV az a kis vagyona is, amellyel tulajdonképpen az építkezést megkezdte, teljesen elpusztuljon. En tehát helyeslem a pénzügyi kormánynak azt az intencióját, hogy hosszúlejáratú" kölcsönök nyújtásával igyekszik ezt a kérdést megoldani. Gál Jenő t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy az építési vállalkozók is segítségre siettek volna és esetleg azok nyújtottak volna kedvezőbb feltételek mellett kölcsönt, mint ez a bizonyos bankcsoport. Az építési vállalatok pénzhitelezéssel egyáltalán nem igen szoktak foglalkozni, ez nem az ő feladatuk és különben is a vállalkozó nem fog hosszúlejáratú kölcsönöket adni, hogy ezáltal saját magát elfalazza és jövőbeli tevékenységét lehetetlenné tegye. Ilyesmit tehát az építési vállalkozótól vagy az építőipartól magától követelni majdnem lehetetlen dolog és erre soha nem vállalkoztak. Nagyon sok tervet dolgoztak ki az építőipari érdekeltségek az építés előmozdítása céljából, de e tervek közül egyetlenegy sem volt olyan, amely azt tartalmazta volna, hogy ők igyekeznek anyagilag segítségre sietni és kölcsönöket ülése 1930 október 28-án, kedden. . 65 nyújtani. Mindegyik terv olyan természetű volt, hogy a kormánytól kérték a pénzt, olyan természetű tervekkel és memorandumokkal jöttek, amelyek azt célozták, hogy valahogy a kormány segítségével igyekezzenek ezt az akciót alátámasztani és a megoldás felé vinni. En őszintén elismerem, hogy egymagában véve ez a 30 millió pengő nem teljesen elégséges, ez tulajdonképpen ennek az akciónak kezdetét, a meginduló lépést jelenti, hiszen itt még nagyon, de nagyon sok tennivaló van. Hivatkozott Gál Jenő t. képviselőtársam arra is, hogy ez a bankcsoport 19 millió pengőt, amelyet eddig a Láb. hitelezett ki s amely lassan, de tíz év alatt fokozatosan jön vissza, meg fogja kapni, mint veszteségig tartalékalapot, amely természetesen, ha az elszámolások esetén veszteség nem merül fel, újiból visszajön ahhoz a forráshoz, amelyből származott, vagyis a Láb

;-hoz. Ez tehát nem kölcsön vagy ajándékozás ennek a pénzcsoportnak, és én hiszem és remélem, ihogyha ez a bankcsoport látni fogja, hogy azok mellett a feltételek mellett, amelyek mellett az építkezés megindult, pénze semmiféleképpen veszélyeztetve nincs, hozzá fog járulni ahhoz, hogy ezek a Láb.-hoz befolyt öszszegek újból felhasználtassanak hasonló kölcsönök folyósítására, s mintegy a 30 millió pengő kiegészítését képezzék. Mert én is úgy látom, hogy itt a pénzcsoportnak tulajdonképpen abszolúte semmi vesztenivalója nincs, mert olyan erős fedezetet kap, amelynél erŐsebbei nem is kívánhat és nem is lehet juttatni. A bankcsoport ^ugyanis a becsértéknek voltaképpen csak 60%-át adja kölesönképpen. Itt nagyon szeretném, ha a javaslaton módosítás történnék, vagy az igen t. pénzügyminiszer úr kijelentést tenne abban az irányban, — bizonyos : félreértések tisztázása végett — hogy a becsértékhez nemcsak az építési költség, tehát nemcsak a ház felépítésének költségei, hanem a telek értéke is hozzászámítódjék és így értelmezzék a 60%-ot. Ez természetesen megkönnyítené a feltételeket és így sokkal többen lennének olyanok, akik építeni akarnának, mert a telket {megszerezni sokkal könnyebb feladat, mint megszerezni a telket teljes értékben és még az építési költséghez is 40%-kai hozzájárulni. Ebben a tekintetben egy kis magyarázat, azt hiszem, meg fogja nyugtatni az érdeklődőket és ezt a bizonyos kisebb félreértést el fogja oszlatni. Ha egy háromszobás családi ház felépítését vesszük r kalkulációba, azt láthatjuk, hogy egy olyan állami vagy magántisztviselő, akinek igényét egy háromszobás lakás kielégíti, lakbérével teljés r fedezetet r tud nyújtani egy háromszobás családi ház építésére. Számításom szerint^ ugyanis itt Budapesten és Budapest^ környékén egy háromszobás lakás felépítése körülbelül 10—12 ezer pengő. Természetesen lehetséges, hogy valaki olcsóbb árakat is tud mondani, mert építésnél fix árat számításba venni nem lehet, mivel lehet az jobb kivitelű, lehet közepes minőségű, s lehet esetleg bizonyos luxusigényeket kielégítő luxusépítkezés is. Mondom tehát, fix árat nem lehet mondani; a középárat körülbelül 10—12 ezer pengőben lehet megjelölni. Itt Budapest környékén a telek értéke — legalább 100 négyszögöles telekre gondolok — körülbelül 5000 pengő, a kettő együtt tehát 15—17 ezer pengő. Ennek 9'6%-kos kamata évenként nem tesz ki többet, mint egy olyan tisztviselő lakbére, akinek igényét egy háromszobás családi ház teljes mértékben kielégíti. A lakbérek lekötésére vonatkozólag csak