Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

46 Az országgyűlés képviselőházának akik a háború borzalmaiban nem vettek részt és nem voltak kinn a harctéren, csekély fogalmaik vannak arról, hogy mit kellett szenvedniük azoknak, akik a lövészárokban voltak nagyon hosszú időn keresztül, (Ügy van! Ügy van) éveken keresztül, a legborzasztóbb körülmények között. Természetesen mindezt állandóan szem előtt kell tartani és alaposan meg kell fontolni. Most nem vagyok képes kontrollálni azokat a számokat, amelyeket előttem szóló t. képviselőtársam a külföldi hadigondozásra vonatkozólag mondott, de természetesen kötelezve érzem magamat arra, hogy ezeket a számokat kontrolláljam, megismerjem, mert itt kétségtelenül nagyon nagy differenciák tátonganak előttünk. (Ügy van! Ügy van!) Amint méltóztatnak tudni, a magyar állam kezdetben semmit sem volt képes tenni ezen a téren, mert a magyar állam összetört és rengeteg sok nehéz problémája van, amelyekkel küzd, küzdenie kell, és csak lassacskán megyünk előre, lépésről-lépésre. Közben pedig még mindig vannak nagy gazdasági kríziseink, amelyek között elsősorban azok felelősek, akik a kormányzatot viszik, azért, hogy az ország fizetésképtelenségbe ne jusson, mert erre is vannak már példák a szomszédos államok között. A. lehetőségeket okosan számba kell venni, de e mellett nem szabad, hogy a szeretet és az igazság érdeke, az igazság érzése bennünket ne ösztököljen folyton a kedvező körülmények megragadására és — amennyire csak lehetséges — a fennálló helyzet javítására szenvedő embertársaink érdekében, különösen azoknak érdekében, akik a nemzetért oly rengeteg nagy áldozatokat hoztak. Ismételten vannak itt budgetredukciók azért, mert bizonyos jövedelmekre volt alapozva az állami budget, amelyek nem stabilisak, ennek következtében természetesen nagyon nehéz körülmények közé jutottunk, s még nem is vagyunk egészen biztosak abban, hogy nem lesz-e újabb redukciókra szükség. Minden redukció közepette fenn fogjuk azonban tartani azokat a tételeket, amelyek a_ nemzet hálájának és szeretetének tételei. (Élénk helyeslés! — Kun Béla: A kötelesség tételei!) Ezeket a tételeket érintetlenül és integer módon fogjuk fenntartani. (Helyeslés.) Nagyon ,.' termesztésen azt is elfogadom, — és ez kiegészítése annak, amit eddig mondottam — hogy ezek a kötelesség tételei, amelyeket a különböző kedvezőtlen körülmények között is mindig meg kell tartanunk. Másrészt az idő is segít egy kissé rajtunk, mert hiszen végtére ezen a téren bizonyos javulások is vannak <a számokat illetőleg. ^ Azonkívül méltóztassék csak például a hadiárvákra gondolni. Az idő múlik, s a hadiárvák felnövekednek és olyan sorsba jutnak, hogy mégis saját magukról a lehetőség szerint gondoskodni tudnak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ami a Hadiotthont illeti, a Hadiotthon felszereltetett, s a jelenlegi viszonyok között a Timót-uteai otthon szép és kielégítő. En azonban azon vagyok és azon leszek, hogy ezeket az otthonokat szaporítsuk az országban, (Helyeslés.) különösen az ország egyes részein s olyan városokban, ahol indikálva van az, hogy azokat hadiotthonokkal lássuk el. Azt gondol/in, elsősorban mégis az a legjobb, ha az illető, aki százszázalékos rokkant s aki nagyon nehti-z helyzetben van, nyugodtan és biztosan élhet. (Igaz! Ügy van!) nem kell napról-napra küzdenie, esetleg adósságokkal, ha itt-ott financiális tekintetben elszámította magát, hanem nyugod6. ülése 1930 október 28-án, kedden. tan és biztosan élhet s tudja, hogy róla gondoskodnak halála napjáig. Ami a kórházakra vonatkozik, mél.ve-n t. Ház, az én értesülésem szerint azok az információk, amelyeket az ellőttem szólott képv>clő úr mondott, nem teljesen leiéinek meg a valóságnak, mert most is érvényben van az a rendelet, hogy a kórházak okvetlenül kötelesek a hadirokkantakat felvenni. Ebben a tekintetben az 1926. évi 34.000. számú rendelet intézkedik s ha esetleg a hadirokkantak panaszkodnak ezen a téren, az nyilvánvalóan csak onnan eredhet, hogy ők nem értesültek erről a rendeletről, de lehetetlenség, hogy a kórházak őket elutasítsák. A kórházak utasítva vannak, hogy a hadirokkantakat feltétlenül sorozzák be, amennyiben nehéz sorsra jutottak és betegek lettek. Ami a cenzust illeti, amit előttem szólott t. képviselőtársam említett, az illetményekre vonatkozólag a hadirokkantaknál egyáltalán nincs cenzus. Van cenzus a hadiözvegyeknél, de én azt gondolom, hogy a hadiözvegyek állapota mégsem komparáiható a hadirokkantak állapotával, s ha a hadiözvegyeknél van cenzus, azt hiszem, ez nem méltánytalan, mert nem volna méltányos, hogy ebbe a kategóriába sorozzuk azt, aki egyébként meg tud élni cenzus alapján, s még ebből a pénzből is levonjon valamit a saját maga ellátására, amikor arra nincs feltétlenül szüksége. Ami pedig a művégtaggondozást illeti, eddig 12.000 esetben látta el a hadigondozás az illetőket, akiknek művégtagra volt szükségük, s most is minden dologra való tekintet nélkül azt, aki jelentkezik, feltétlenül el fogják látni ingyen művégtaggal. (Helyeslés balfelől.) Ami a hadirokkanttörvényt illeti, egy hadirokkanttörvénytervezetet találtam nagy elődöm tárcájában. Természetesen, ezt a hadirokkanttörvényt tanulmányozom, és rövid időn belül be is fogom terjeszteni a törvényjavaslatot. Szó esett megint a felülvizsgálásokról. Ami a felülvizsgálásokat illeti, (Halljuk! Halljuk!) először az egykorú katonai iratokat összehasonlították a felülvizsgálat tekintetében. Másodszor, bizonyos utasítás adatott, de abszolúte nem olyan utasítás, mint ahogy itt egyik képviselőtársam közbeszólt, vagyis, nem a szám redukálására. (Kun Béla: Mégis mindig lefelé tendál a százalék megállapítása.) Abszolúte nem. Sok ezret vettünk fel az újabb felülvizsgálatnál. Most is állandóan az a praxis, ho^y minden esetben, amikor figyelmeztetnek minket, hogy igény van, azt rögtön vizsgálat tárgyávái tesszük. (Helyeslés balfelől.) Meggondolandó azonban, hogy vájjon újra általános revíziót vegyünk-e tekintetbe, mert egyesek nyilvánvalóan az ellenkező hatástól félnek. Az is bizonyos, hogy különböző időkben esetleg a rokkantsági fokok is változnak az illetőknél. Én ezt a kérdést nagyon alaposan meg akarom fontolná, hogy vájjon csináljunk-e általános revíziót? (Helyeslés a jobboldalon. — Fábián Béla: Az lesz az eredmény, ami az első általános revíziónál volt!) Az első általános revíziónak is az volt az eredménye, hogy többezer ember vétetett fel gondozásba, (Helyeslés a jobboldalon) ez volt az első általános eredmény; ne méltóztassék tehát úgy tüntetni fel a dolgot, mint hogyha ellenkező tendencia lett volna és ellenkező irányba törekedtünk volna. (Fábián Béla: A rokkantak mást mondanak!) Ez úgy történhetik meg, hogy az illetők esetleg nincsenek teljesen informálva. Ami a németvölgyi tüdőbeteg szanatóriumot illeti, ebben a szanatóriumban az illető gondozottak száma nagyon leszállott, azonban