Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-426
Az országgyűlés képviselőházának 42 6. lanság s à jövőre nézve-meg kellene fontolni és mindent megtenni, hogy azt a haditörődöttet és hadirokkantat, aki törődöttségét, sebesülését vagy betegségét a harctéren szerezte, legalább is ingyen gyógyítsák vagy gyógyításához ingyen kapjon gyógyszert. (Helyeslés.) Itt van azután a vagyoni cenzus kérdése, az tudniillik, hogy bizonyos vagyoni cenzushoz van kötve, hogy az a hadirokkant vagy hadigondozott egyáltalában kap-e segélyt valamilyen címen, vagy nem kap. Itt is jogos az az elgondolás szerintem vagy legalább is logikus', hogyha az állami tisztviselő, aki sok éven át szolgálta az államot, nyugdíját minden vagyoni cenzus nélkül megkapja... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Tabódy Tibor: Mély tisztelettel kérek egy negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Tessék folytatni! Tabódy Tibor: Természetesen arra gondolok, az az elgondolásom, hogy az a hadirokkant, aki ugyancsak kötelességének teljesítése közben, hazája védelmében, állami szolgálatban vesztette el munkaképességét, az is ugyanolyan elbírálásban részesüljön, mint az a nyugdíjas, vagyis a vagyoni cenzus egyáltalában töröltessék el. Azután bizonyos megdöbbenést keltett a hadirokkantak táborában az is, hogy az egyetlen-egy hadirokkant tüdőgondozó otthont, r a németvölgyit egész egyszerűen megszüntették. Mármost felmerül a kérdés a hadirokkantak között, hogyha valaki tüdőbaját, amelyet a harctéren szerzett, kezeltetni akarja, vagy kezelésre szorul, hova menjen. Ma egyáltalában ilyen intézmény nincsen. Körülbelül ezek volnának azok, amiken sürgősen segíteni kellene. Azok a számadatok, amelyeket felolvasni bátor voltam, nagyon is kiabálnak. Azt hiszem, nem kell senkit sem meggyőznöm arról, hogy nekünk a hadigondozottak hóna alá kell nyúlnunk, hogy a hadigondozottakat a lehetőség szerint meg kell segítenünk. (Igazi Ügy van!) Mármost miképpen történjék ez a megsegítés 1 ? Azt hiszem, a megsegítésről háromféle irányban kell gondoskodnunk, és pedig elsősorban erkölcsi, azután anyagi vonatkozásban, végül pedig kedvezmények nyújtásával. (Fábián Béla: Kedvezményt csak dugsegélyesek kapnak!) Hát t. Fábián Béla képviselőtársam, a dugsegélyeket én csak a plakátokon láttam hirdetni az utcán, de nem győződtem meg arról, hogy tényleg voltak dugsegélyek, (Fábián Béla: Vannak!) és amíg meg nem győződtem róla, addig nem fogom elhinni, (Zaj. — Kun Béla: A hadirokkantak és hadiárvák alamizsnát kaptak eddig!) Csak elismeréssel emlékezhetem meg a belügyminisztériumról, amely 1929-ben kiadta az úgynevezett 164.000-es rendeletet, amelyben felhívja az összes törvényhatóságokat, hogy üzemeikben 20—25% erejéig csak hadirokkantakat alkalmazzanak, és felhívja a törvényhatóságokat arra is, hogy költségvetéseikbe mindenütt állítsanak be bizonyos tételt 'a hadirokkantaknak a törvényhatóság területén való megsegítésére. Ilyenképpen képzelem én el az erkölcsi segélynyújtást. Hiszen ha nézzük a 20—50%-os hadirokkantak ellátását, el kell. ismernünk, tény és bizonyos, hogy azzal , az 1—2, vagy maximum 24 pengővel sokra nem fognak menni. Mindent el kell tehát követni arra, hogy a 25—50%-os hadirokkantak legelsősorülése 1930 október 28-án, kedden. 45 ban, mindenkit megelőzve kapjanak munkát. (Helyeslés. — Kun Béla: Nem szabad lefokozhatni a rokkantság százalékát a felülvizsgálatnál!) Erről már beszéltem. Az erkölcsi megsegítés másik módja azzal kapcsolatos, hogyha valaki hazája védelmében vált rokkanttá, azt különös tisztesség illeti, s éppen ezért szükséges volna, hogy valami megkülönböztető jelvény tüntesse ki a hadirokkantakat, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy minden hatóság figyelmeztetést kapjon arra, hogyha^ a hadigondozottnak egyéni magaviselete reászolgál, akkor azzal a hadirokkanttal, hadigondozottal megkülönböztetett figyelemmel bánjon. (Kun Béla: Jelvény és koldusbot!) Általában jónak látnám, ha^ az egész hadirokkan tkér dés s az eddigi igénymegállapítások revízió alá kerülnének, (Helyeslés.) mert hiszem azt, hogy ezzel a revízióival sokakon talán még segíteni lehetne, és kiderülhetne talán az is, hogy sokak pedig jogtalanul élveznek mások rovására nagyobb segítséget. (Kun Béla: A bizalmas utasítás az legyen, hogy nem kirekeszteni, hanem bevenni a ma-. gasabb kategóriába!) Azt is meg kellene gondolni, 'hogy nem lehetne-e a hadirokkantaknak rokkantsági százalékuknak megfelelő kedvezményt adni a vasúton is, (Kun Béla: Helyes!) mert én azt hiszem, hogyha a hadirokkant ilyen kedvezményt kap, ügyes-bajos dolgaiban többet utazván, ez végeredményben nem jelentene különös megterhelést és ráfizetést az Államvasutaknak. (Felkiáltások a baloldalon: Es a villamoson!) De t. Ház, bármiféle rendelkezést és rendeletet adnak ki, annak soha sincs meg az az ereje, mint magának a törvénynek. Minden hadviselő államban megalkották már a hadirokkanttörvónyt, a hadigondozottak ellátását végérvényesen törvénnyel intézték el. (Ügy van! Ügy van!) Tisztelettel figyelmébe ajánlom ezt az igen t. Háznak, az igen t. kormánynak és különösképpen az igen t. népjóléti miniszter^ úrnak, mert gondolnunk kell a jövőre is. Amíg az ország határain^ állig felfegyverkezett nemzetek vannak, amíg az igazságtalan trianoni béke nyitott sebként ott van Európa testén, addig mindig számolni kell háborús gondolatokkal. Már pedig, ha nem gondoskodunk kellőképpen a háború áldozatairól, milyen lelkesedéssel menjen majd az a magyar katona ismét a harcba, ha azt látja, hogy az elesettek hátramaradottalról és a hadirokkantakról nem gondoskodik kellőképpen a nemzet. T. Ház! A hadigondozottak ellátási ügye elsőrangú nemzeti kérdés, és mint ilyet ajánlom a t. Ház, az igen t. kormány, de különösképpen az igen t népjóléti miniszter ár jóságos figyelmébe. (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván nyilatkozni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Még nem vagyok ugyan teljesen tájékozódva reszortom minden ügyében, de amennyire emberileg lehetséges volt, iparkodtam tájékozódni ebben a kérdésben is. Köszönetet mondok előttem szólott t. képviselőtársamnak, hogy felszólalt ebben a kérdésben, mert ezzel alkalmat adott nekem arra, hogy előadjam azt, amit eddig reszortomban a hadigondozás terén láthattam. T. Ház! Világos, hogy a rokkantaknak rendkívül nagy érdemeik vannak a nemzettel szemben. Az is egészen világos, hogy azoknak,
