Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

40 Az országgyűlés képviselőházának Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Csontos Imre országgyűlési képviselő úrnak a karcag—füzesgyarmati törvényhatósági közúton levő Hortobágy—Berettyócsatorna híd állapotára vonatkozólag folyó évi május hó 7-én bejegyzett interpellációjára a következőkben van szerencsém válaszolni: 1. A hidat a kereskedelemügyi minisztérium egy szakközege már 1927 őszén megvizsgálta és megállapította, hogy a híd új'raépítésire szorul. Az erre vonatkozó előmunkálatok tehát már akkor megindultak és az építést megelőzőleg megtartandó helyszíni bejárást Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja megtartotta. A bejárás eredménye felett hozott határozatban az építési költségeket — minthogy a híd két vármegye határán van — Jász-NagykunSzolinok vármegye és Békés vármegye, továbbá Karcag megyei város és Füzesgyarmat község és végül a Hortobágy—Berettyócsatorna társulat ós a Középtiszai ármentesítő társulat között osztották meg. Egyes érdekeltek azonban a határozatnak a költségvetésre vonatkozó részét ismételten megfellebbezték és így a hídnak végleges szerkezettel való újjáépítése mindeddig megkezdhető nem volt. A híd elzárásáról vett értesítés után egy szakközegemet ismét a helyszínére kiküldöttem, akinek megállapítása szerint a híd tényleg olyan rossz állapotban van, hogy azon csak gyalogosok és üres kocsik közlekedése engedhető meg, ellenben a teherforgalom elől a híd elzárandó. Avégből tehát, hogy addig is, míg a hídnak végleges szerkezettel való újjáépítése bekövétkezhetik, a forgalom azon zavartalanul lebonyolítható^ legyen: felhívtam Jász-NagykunSzolnok vármegye alispánját, hogy a régi hídnak ideiglenes helyreállításáról Békés vármegyével együtt sürgősen gondoskodjék és az öszszesen 6000 pengőben előirányzott költségekben való hozzájárulásként 3000 pengőt részemről is azonnal kiutaltam. A forgalom folytonossága ilyen módon biztosítva lesz. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék.» Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a külügyminiszter úr írásbeli válasza Malasits Géza képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! A külügyminisztérium a kivándorlást szabályozó hazai törvények szemmeltartása mellett, mindigarra igyekszik, hogy a magyarországi munkások külföldi elhelyezkedését előmozdítsa, így nevezetesen magyar ipari munkásoknak Franciaországban való foglalkoztatására is az illetékes francia tényezőkkel érintkezésbe lépett akkor, amidőn francia részről magyar munkások alkalmaztatására a hajlandóság megnyilatkozott. Ily tárgyalások alapján Franciaországgal 1929. évi augusztus hó 12-én egy ideiglenes egyezmény köttetett, mely úgy a francia, mint a magyar illetékes kormányhatóságok egybehangzó véleménye szerint a francia munkaadók és magyar munkások tel\25. ülése 1930 október 27-én, hétfőn. jes megelégedésére 1930. február 28. óta érvényben van. Ezen ideiglenes egyezménynek mezőgazdasági munkásokra való kiterjesztése jelenleg van tárgyalás alatt és már a közeli időben várjuk a francia kormány hozzájárulását ahhoz, ihogy az ipari munkásokra vonatkozó ideiglenes egyezményhez hasonló megállapodást a mezőgazdasági munkásokra is kiterjeszszük. A két kormány egyébként megegyezett abban, hogy az ideiglenes egyezményt ,amint annak beválása a hosszabb gyakorlat után bebizonyosodott, végleges egyezmény által fogja helyettesíteni. A francia viszonylat sikeres lebonyolításának bizonyítására szolgálhat az, hogy június hónapban kerek 1000 munkás nyert a francia munkaközvetítő hivatal segítségével Franciaországban elhelyezkedést. Belgiummal a tárgyalások magyar munkások intézményes szerződtetése tárgyiáiban szintén folyamatban vannak, de tekintettel a két ország közötti ibelső törvénykezés nagy különbségére, előreláthatólag még hosszabb ideig tartó tárgyalásokat fognak igényelni, mielőtt azok egy, a két ország között kötendő egyezmény alakjában szerződéses formát nyernek. Ideiglenesen, magyar munkások elhelyezkedése a belga viszonylatban is kölcsönös megelégedésre lehetséges. Kérem válaszom tudomásulvételét.» Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a külügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr írásbeli válasza Kabók Lajos országgyűlési képviselő úrnak a leventeoktatás tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! A leventeintézmény ma az ország legnagyobb intézménye. Ilyen nagy intézményben a legkörültekintőbb felügyelet mellett is történhetnek visszaélések és túlkapások. Örömmel jelenthetem ki azonban, hogy az ilyen eseteknek a száma az intézmény nagyságához képest elenyészően csekély. Minden intézkedés megtörtént a leventékkel való durva bánásmódnak a lehető legtelje sebb kiküszöbölésére. Ha mégis előfordul viszszaélés, annak orvoslására és megszüntetésére azonnal intézkedés történik. Az a leventeoktató, aki hibázott és nem alkalmas az ifjúságnevelésére, megbízatása alól azonnal felmentésben részesül. Az eddigi tapasztalatokból azonban azt lehet megállapítani, hogy ha valamelyik levente oktató megfeledkezik magáról és hivatalos hatalmával visszaél, az legtöbb esetben arra vezethető vissza, hogy a mások által rossz irányba terelt egyes leventék a leventeoktafcókkal szemben célzatosan, kihívóan, provokatív lépnek fel, s ezek türelmét a legnagyobb próbára teszik. Ilyen esetekben természetesen nem helyezkedhetem arra az álláspontra, hogy a hibás leventéknek szolgáltassanak igazat és a különben megfelelő leventeoktatót elejtsem. Ezt már azért sem tehetem meg, mert ezzel csak tápot nyújtanék a leventék további izgatására. Mint eddig, úgy a jövőben is legszigorúbban fogok őrködni azon, hogy a leventék nevelése nemzeti irányban történjék s minden olyan kísérletet el fogok fojtani, amelynek