Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

Az országgyűlés képviselőházának 4 a kapitalizmus amúgy is kalkulál, hogy az ő rendes polgári haszna minden körülmények között megvan. Ott azonban, aihol lehetséges, ahol ezt a kormányrendszer lehetővé teszi, ott még egy külön nagy pluszhaszonra is törekszik s .midőn ezt cselekszi, semmire a világon tekintettel nincsen. Méltóztatnak tudni, -— valószínűleg igen -vannak Magyarországon bankvezérek, ipari vezérek, a'kik olyan horribilis összegeket vágnak zsebre az ő tevékenységükért, ami egészen példátlan. El sem himné az ember, ha nyomtatásban nem látná. Méltóztatnak tudni, hogy az ország egyi'k legnagyobb ipartelepének vezére egymillió pengő jövedelmet vág zsebre? Méltóztatnak tudni, hogy ez 100.000 métermázsa gabonának a nyers ára ab termelő! Százezer métermázsa gabonának a nyers termelő árát ab termelő vágja zsebre egyetlen egy ember, egy ipari vezér. Ha nyolc métermázsa átlagos termést veszek alapul, akkor ez 12.000 holdnak a termése, beleértve a költséget, a munkabért: nem a haszna, csak a nyers hozadéka. 12.000 holdnak a nyers hozadéka egy embernek egyévi jövedelme! Ezt ellenőrizhetik. — méltóztassanak ellenőrizni — nyomtatásban is; bár titkolják adóelvonás szempontjából, de azért mindenki tudja, mindenki beszél róla, hogyha egy ilyen vezér úrnak... Elnök: A képviselő úr beszédét félbeszakítom, mert letelt az öt perc, amikor meg kell állapítanom a tanácskozóképességet. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni! (Györki Imre: Most bolefctát emelnék! — Erődi-Harrach Béla: Dugsegélyt! — Györki Imre: Azt felveszik! Bolettát emelnek és dúgsegélyt felvesznek!) Petrovics György jegyző megszámlálja a jelenlévő képviselőket):^ Negyvennégy! Elnök: A Ház tanáeskozóképes. A képviselő úr folytatja beszédét. Természetesen ennek a röfvid szünetnek ideje beszédidejébe nem számít be. Propper Sándor: T. Képviselőház! Ha egy ilyen ipari vezér úrnak egyszer az a furcsa gondolata támadna, hogy évi jövedelmét átváltsa százpengősökre és könyvalakba köttesse, akkor 100 darab 200 oldalas könyvet kapna csupa pénzből. Ez egy embernek egyévi jövedelme. Ezt méltóztassék jól megérteni akkor, amikor ezzel viszont szembe lehet állítani azt, hogy Sbz ugyanazon az ipartelepen magyar dolgozó bányamunkásoknak, akiknek családot kell fenntartaeio'k, akik 5—6 gyermekeit nevelnek fel, akik minden reggel leszállnak a föld mélyére abban a tudatban, hogy esetleg soha többé nem kerülnek vissza és nem látják többé családjukat és a napvilágot. 3 pengő napidíjat adnak hat gyermek mellé. Természetesen hat gyermeknek két pár cipője van és felváltva járnak iskolába. Aimikor ilyen viszonyok vannak, amik r az ember ezefaiek a számoknak ismeretében azt írja erről a kapitalizmusról, hogy tevékenysége kártékony és megrendszabályozandó, akkor szerintem nem büntetendő cselekményt követ el, hanem nemzetvédő munkát végez, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amihez az egész Képviselőháznak örömmel és szeretettel csatlakoznia kellene. , T. Képviselőház! Van tovább is. Nem akarok neveket említeni, mert nem utazom pikantériákra, nem akarok senkit sem kipécézni, nem erről van szó. Csak arról az őrületes diszparitásról akarok beszélni, amely a magyar gazdasági életben keletkezett. Van egy pesti bank, amelynek igazgatója 500.000 pengő bizKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXI. . ülése 1930 október 27-én, hétfőn. 35 tosított jövedelmet kap. Ennél jóval több a jövedelme, azonban ennyi a biztosított, minimális összeg. (Györki Imre: S akkor inségakciót csinálnak!) Ha ugyanehhez a bankigazgatóhoz beállít egy szellemi munkás^ akinek diplomája, vagy legrosszabb esetben érettségije van s aki egész életét, családja vagyonát belefektette abba, hogy véresen, könnyesen, keservesen megszerezze magának a diplomát, ha ezt nagykegyesen felveszi, leülteti pótvizsgára, hogy alkalmas-e, három- vagy hathónapi próbaidő alatt potyára dolgoztatja és azután 60 vagy 80 pengő havi kezdőfizetést ad neki, amikor Budapesten egy tisztességes bútorozott szobát nem kap ezért az árért. Hát nem zsebrák-munka ez? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tűrheti-e ezt a Képviselőház, tűrheti-e ezt a kormány? Nem kell-e ebbe erős kézzel belenyúlni, (Kabók Lajos: Szabad ennek védelmet adni?) nem kell-e ezt a diszparitást megváltoztatni? Ebből bűnügyeket kell konstruálni? Nem kellene-e inkább megnézni, hogy mi igaz ezekből? El tudom , képzelni, hogy van olyan kormány, amelynek minisztere, ha ilyesmit olvas, nem az ügyészségre telefonál rá, hogy: ezt a cikket nem vettétek észre, nem koboztátok el a lapot, hanem megnézi, hogy igaz-e az, ami a cikkben van és ha azt látja, hogy nem igaz, akkor becsukatja azt az újságírót, de ha azt látja, hogy igaz, akkor becsukatja azt, aki lehetővé teszi az ilyen zsebrák-gazdálkodást. Ismételten^ hangsúlyozom, méltóztassék ellenőrizni az én adataimat. Ezekéit itt már többször felhoztam konkrét adatok kapcsán. Neveket is említettem. Szívesen szolgálok adatokkal, megvan a gyűjteményem. Küldjön ki a Képviselőház egy bizottságot, amely megvizsgálja ezt a kérdést, és ha a Képviselőház úgy találja, ha a Képviselőház többsége jónak tartja, ha a kormány helyénvalónak ítéli ezt, akkor rendben van, csináljuk így tovább,

# legyen egy embernek egy millió pengő évi jövedelme és legyen százezer embernek napi 2—2^ pengője és legyen másik 30.000 munkanélküli. Ha önök azt hiszik, hogy ebből fel lehet az országot építeni, ha önök azt hiszik, hogy ebből szilárd jövőt alapítanak, ám jó, csinálják. Mi ehhez sohasem fogjuk közreműködésünket adni és ameddig szuszogni tudunk, — ezt tessék tudomásul venni — ameddig nem fojtják tökéletesen belénk a szót, addig mi ezeket a visszásságokat igenis szóvá fogjuk tenni, követelni fogjuk az orvoslást és követelni fogunk egy olyan gazdasági rendszert és berendezkedést, amely nem ismeretlen a nyugaton. Nyugaton is a kapitalizmus van uralmon, de az túl van ezen a zsebrák-korszakon és az nem kap a saját kormányától olyan messzemenő támogatást, mint amilyent kap a mi kapitalizmusunk a magyar kormánytól. (Kabók Lajos: Nyakig bent vannak a kartellekben.) Itt van a vámvédelem, amelyről olyan sok szó esik agrárkörökben is. Az ipari vámvédelem minden hasznát nem az ipar, hanem kis konzorciutmok vágják zsebre. Ami haszon abból ered, hogy túl kell fizetni az ipari termékeket és iparcikkeket, ami haszon abból ered, hogy őrült diszparitás van a külföldi és hazai árak között, azt mind egy kis konzorcium vágjiai zsebre, abból sem a köznek, sem az államnak, sem az adó fejében, sem egyebekben haszna nincs, abból a munkásság egy fillért nem lát, abból a fogyasztóképesség nem izmosodik, nem táplálkozik, az néhány úrnak a zsebébe vándorol, akik azután így jogtalan gazdagodáshoz jutnak a magyar kormélny és a 7