Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

34 Az országgyűlés képviselőházának 425. ülése 1930 október 27-én, hétfőn. nak és munkásoknak egyaránt. Elet-halálharcot kell folytatni a rendszer ellen, 'amely lehetővé tesz ilyen döntéseket, a rendszer ellen, amely így megnöveszti a kapitalizmus szarvát, a rendszer ellen, amely voltaképpen a saját lelkiségét árasztja rá arra a barbár kapitalizmusra is, amely, íme, a beteg alkalmazottak kenyerére tör.» Így folytathatnám tovább, de úgy vélem, hogy a cikknek eddig való ismertetésével sokkal világosabban látja mindenki, hogy valójában miről is van szó. Egyszerűen arról van szó, hogy a kapitalisták hozzányúltak a beteg munkások kenyeréhez, abból letörtek egy darabot és hátrányosabb helyzetbe juttatják a munkásokat, mint amilyen hátrányos helyzetben ezideig voltak. Amidőn tehát arról van szó, hogy ezt a világos és letagadhatatlan tényt valaki megírja, akkor nem tesz egyebet, mint az igazságot írja meg. Ügy látszik, a kormány jóvoltából az igazságot sem megmondani, sem megírni nem lehet, inert íme, mint ahogy a mentelmi bizottság jelentésében is benne van, e miatt a cikk miatt Farkas István képviselőtársam mentelmi jogának felfüggesztését kéri a mentelmi bizottság arra való tekintettel, hogy ebben a cikkben izgatás tényét követte el. Ezzel szemben 'azt állíthatom, hogy az izgatást valójában a kapitalizmus^ követte el, az a kapitalizmus, amely nem elégedett meg azzal, hogy tényleg a legalacsonyabb fokra süllyesztette le a munkabéreket és amely ezekkel az alacsony munkabérekkel betegségekbe döntötte a munkásokat — mert annak a munkásnak, aki csak rosszul tud táplálkozni, aki nem tud elegendő élelmet szerezni magának, előbb-utóbb megrendül az egészsége,, az a munkás rászorul arra, hogy őt gyógykezeljék. A kapitalizmus tehát kétszeresen támad a munkásnak: először munkabérét nyomorítja meg, kihasználja a súlyos gazdasági helyzetet, amidőn pedig- a lesüllyesztett munkabér miatt rosszul táplálkozó munkás egészségének helyreállítása végett elmegy a betegsegélyző intézményhez, akkor szemben találja magát másodízben is a kapitalizmussal, azzal a kapitalizmussal, amely irgalmatlanul és kegyetlenül nekimegy a táppénznek is, amely kapitalizmus tehát még azt a lehetőséget sem akarja megadni a munkásnak, hogy jóllehet a munkabérek lesüllyesztésével ő kergette betegségbe azt^a munkást, legal'ább a jobb, fokozottabb táplálkozással, a nagyobb táppénz révén tudna az a munkás helyreállítani leromlott egészségét. S ezt itt nem szabad megírni, erről nem szabad beszélni, mert a mentelmi bizottság jelentése és javaslata szerint ez izgatás, ellenben egyáltalában nem izgatás az, amit a kapitalizmus elkövet s amit egyáltalában senki sem akar észrevenni. En úgy látom, hogy ez a javaslat, amelyet a mentelmi bizottság ideterjesztett, egyben biztatás a kapitalizmusnak. Ha a törvényhozás ezt a javaslatot elfogadja, akkor ezzel felbiatatj kapitalizmust, hogy csak tovább ezen az úton, bármit lehet a munkásokkal szemben^ elkövetni, lehet az alkalmazottakat kizsákmányolni, lehet részükre alacsony munkabéreket megállapítani, lehet az ő táppénzükhöz hozzányúlni, lehet azt leszállítani, lehet a^ munkást mindenéből teljesen kiforgatni; ezért baj nem éri a kapitalizmust, sőt éppen ellenkezőleg, azt éri baj, aki ezt nyilvánosságra hozza, akár szóval, akár sajtó útján, mint ahogy ez a mentelmi bizottsági javaslat is bizonyítja ezt. Ennek a javaslatnak esetleges elfogadásával a Ház odaáll a kapitalizmus oldala mellé, a kapitalizmust védi az elnyomott, kizsákmányolt munkással szemben. Hol van tehát az igazság? Hol van a szegények és gyengék védelme? Legalább a törvényihozásnak kellene ezt megakadályozni, a törvényhozásnak kellene bélyeget ütni azokra, akik a szegényeket, az elnyomottakat bántják, akik hozzányúlnak a gyengék megélhetéséhez, akik lerontják helyzetüket. A törvényhozásnak kellene ezekkel szemben felemelni tiltakozó szavát! Itt van most egy ilyen kérdés a törvényhozás előtt: nyilatkozzék! Nyilatkozzék úgy, hogy ezzel akadályozza meg a kapitalizmus tobzódását. Ezt pedig csak úgy tudja megtenni, ha ehhez a javaslathoz nem járul hozza, vagyis, ha Farkas István képviselőtársunk mentelmi jogát nem függeszti fel. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Nem vagyok ttdsiálgosan eltelve a képviselők szorgalmától, s ezért kérnem kell: méltóztassék megállapítani a tanácskozóképességet. Ha négy hónak után végre a Képviselőház egyszer összeül, ha nem is tárgyal nagyratörő javaslatokat, legalább olyan számhan legyenek jelen a képviselők, mint amennyit a (házszabályok előírnak. (Kabók Lajos: Kellene még vagy hlátrom hónap szünet!) Elnök: intézkedem a Házban tartózkodó képviselők megjelenése iránt. Ha öt perc múlva sem lesznek a képviselő urak tanácskozásképes számban jelen, az ülést fel fogom függesjzteni. Addig a képviselő úr kezdje meg beszédét. Propper Sándor: Ezek a mentelmi ügyek valamire mégis jók. A politikai üldözés és zaklatás jó airra, hogy az ilyen dolgokat még egy-. szer elő lehet venni és ország-világ elé leihet tárni azt a sok sérelmet, azt &> sok bajt, amelyet — ha mi hangoztatjuk — nem megszüntetnek, hanem igyekeznek megtorolni azokon, akik szóvá merészelik tenni. Az előadó úr a cikk hatásairól beszélt, ennek alap j ám állapítja meg az izgatás tényét és kéri a mentelmi jog felfüggesztését. Sajnos, a cikknek nem volt meg ia kellő hatása; a táppénzt nem állították vissza tudomásom szerint 75%-ra, sem egyetlen fillérrel nemi emelték fel a munkások, ez esetben a szellemi munkások fizetéseit: A cikknek tehát nem volt meg az a várt kellő eredménye és hatása, amelyet mi is vártunk tőle, ellenben megvolt az a batása, hogy egy aktával több került a Képviselőház elé, a mentelmi bizottság elé; egy büntetőügygyei tölbb van és — amire az előadó úr célzott. amikor ia hatásról beszélt — talán-talán egy másodpercre a kapitalista urak emésztése és nyugalma meg volt zavarva. Ez azonbiatn nem ok arra, hogy mi itt ilyen szociális problémákból büntetőügyeket sarjasszunk és a büntetőügyek számát növeljük. Nem is az a baj, hogy ia kapitalizmus zsebrákmódra bánik el a dolgozó magyar néppel, mert ez a kapitalizmus lélektana* ez ia kapitalizmus szellemében benne él, ez százszor megállapított tény és igazság. A baj csak az, hogy a kormányrendszer elősegíti, támogatja ezt a zsebrák-kapitalizmust, szabadjára engedi, szabadkezet enged neki arra. hogy ezt az ő zsebrákmunkáját végezíhesse. Hiszen az lagrárérdekeltségérzi legjobban az ipari kapitalizmus túltengését és azt az árdifferenciát, azt a diszparitást, amely ia két termelési ág között mutatkozik, nem a munkások kapják meg, abból sem, a fizikai, sem a szellemi munkások egyetlenegy fillért nem kapnak. Ez a diszparitás teljes mértékben a kapitalizmusnak külön haszna. Mert