Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-438
Az országgyűlés képviselőházának A38. egészen előkészített minden módszerével már régen tudná itt az egész közvélemény, hogy hogyan bonyolódik le az előkészítés, hogyan történik a tehnikai megoldása a szavazószelvények szétküldésének, mikor lesz a választás, hogy azok az erők nyilatkozzanak meg a választásokon, amelyek a politikai bizalom alapján érvényesülhetnek. Nem lehet meghamisítani a közvéleményt, hiábavaló minden ilyen próbálkozás. Hiábavaló az új törvénynek az a mesterkedése, hogy 90 kinevezett bizottsági taggal és a leendő törvényhatósági bizottságban bizonyos jogcímen már előre helyet foglaló bizottsági tagokkal egy mesterséges többséget tudjon a kormány pártjának biztosítani, mert ma már egészen kétségtelen, hogy a választandó 150 bizottsági tag többségében az ellenzék soraiból fog kikerülni. Hiába próbálkoznak az urak. (Zaj a jobboldalon.) Itt nem magunkról van szó, akik három hónap óta dolgozunk azért, hogy polgártársaink alkotmányos jogainak gyakorlását elősegítsük, hogy a magunk politikai fegyvereivel, a magunk munkájával, a magunk meggyőződésének erejével magunk mögé sorakoztassuk ezt a fővárosi polgárságot. Mondom, nem rólunk van szó, hanem magáról a főváros polgárságáról, amelyet ilyen mesterkedésekkel zavarba ejtenek, ilyen mesterkedésekkel befolyásolni igyekeznek, nem a politikai meggyőzés alapján, hanem egy hatalmi terror minden eszközével. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Elénk ellenmondások a jobboldalon.) Nem akarok beszélni azokról a kísérletekről, azokról a módszerekről, amelyekkel a kormányzati pártok a hivatalokon keresztül próbálnak befolyást gyakorolni a választópolgárságra. Hány bizalmas vallomás érkezik mihozzánk arról, hogy a főváros hivatalaiban, üzemeiben helyet foglaló választópolgárok kénytelenek felsőbb utasításra, bizalmas utasításra szelvényeiket átadni a kormánypártoknak. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Gál Jenő: Ez a választójogi boletta!) önök emlékezhetnek arra, hogy megtörtént, éppen az 1925. évi községi választások idején, hogy sokezer ajánlóval mentek bele egyes pártok a küzdelembe, és sokkal kevesebb szavazatot kaptak, mint amennyi ajánlójuk volt. Ugyanez történt az 1926. évi országgyűlési választásoknál is. Hiába tehát minden mesterkedés. A kormány méltósága és presztízse azonban megköveteli a törvény betartását;. Engedjék meg nekünk, hogy ellenzéki álláspontunk r ellenére 1 is mi is féltsük a kormány presztizsét és tekintélyét, mert a kormány elvégre az ország kormánya. (Mozgás a jobboldalon.) Jliába méltóztatik hipokrita fejbólogatással kétségbe vonni azt, amit mondok, mert ez így van. Mi vagyunk annyira politikusok • és vagyunk annyira a rendnek, a konszolidációnak fanatikusai, hogy mi nem szívesen latjaik, ha a kormány lej aratja tekintélyét. Ez a kormány nem a mi kormányunk, — mi ellenzéke vagyunk — de mégis énnek az országnak kormánya, s annak tekintélyét mi is féltjük, nem önmagunk miatt, mert ez nekünk politikailag nem basznál, hanem az országban beállható következmények miatt. Nem fogadom el az elnöki napirendi javaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Hodossy Gedeon! Hodossy Gedeon: T. Képviselőház! Nem szándékozom vitába bocsátkozni a felett, vájjon helyes-e a községi választások alatt folyó atroülese 1930 november 21-én, pénteken. - 425 citásokat éppen most a Képviselőház elé hozni. Mondom, nem iakarok ebben a tekintetben vitába bocsátkozni, hiszen azt gondolom, hogy ilyen atrocitások a választás hevében minden párt részéről történnek, az egyik részről úgy, mint a másikról. (Kabók Lajos: Nem arról van itt szó, képviselő úr!) Ez a választás hevében előfordul, de én azt hiszem, hogy erre mindig meg lehet találni illetékes helyen a kellő jogorvoslást. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) De mondom, erre most nem akarok kitérni, csak arra óhajtok rámutatni, — és azt gondolom, hogy ebben a t. ellenzék és az előttem szólott képviselő urak is egyet fognak érteni velem — hogy mi már sok törvényjavaslatra mondottuk ki a sürgősséget, de azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet ma kezdtünk tárgyalni, igazán nagyon megérdemli azt, hogy sürgősen tárgyaljuk le. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Hiszen ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedésétől számos ember várja sorsa jobbrafordulásáit és éppen ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását megszakítani nem tartanám helyesnek. Tisztán ebből a szempontból arra kérem a t. Házat, hogy méltóztassék az elnök úr napirendi indítványát elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatn,ak-e napirendi javaslatomat elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Kabók Lajos: Gyenge többség!) A Ház az elnöki napirendi indítványt fogadta el. Következik az indítványkönyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, hogy az indítványkönyvet felolvasni szíveskedjék. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «Indítány a lak- és boltbérek új szabályozása tárgyában az 1924 : V. te. C) mellékletének 7. bekezdése alapján. Propper Sándor és társai.» Elnök: Minthogy & Propper Sándor és társai által bejegyzett indítvány írásban is be lett^ nyújtva és az a házszabályok által megkívánj kellékeknek megfelel, javaslom, hogy az indítványt a Ház nyomassa ki és osztassa szét. Méltóztanak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik Kéthly Anna sürgős interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Fitz Athur jegyző (olvassa): «Sürgős interpelláció a munkaügyi és népjóléti miniszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy főként a sokgyermekes és f munkanélküli lakók kilakoltatása az utóbbi időkben nagyobb méreteket öltött, hajlandó-e a miniszter úr rendeletet kiadni, amelyben mindenfajta kilakoltatást a téli időszak alatt felfüggeszt?» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy a Képviselőház türelme nem tartott ki ennek a szerintem hihetetlenül fontos kérdésnek tárgyalásáig. Napokról volt szó, annyira, hogy nem is voltunk képesek ezzel a kérdéssel a rendes, szerdai interpellációs napot megvárni, mert arról van szó, hogy ma, holnap, holnapután vagy a következő napokban is olyan eseményeknek lehetünk tanúi, amelyeknek megakadályozása valamennyiünknek érdeke. (Kabók Lajos: Kötelessége is!) Mert amitől féltünk, az bekövetkezett. Leesett az első hó és tegnap megtörtént az első téli kilakoltatás is. Ezt az első kilakoltatást követni fogja azoknak hosszú listája, akik most is felmondási, illetőleg kilakoltatási per előtt állanak. 63*
