Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

426 Az országgyűlés képviselőházának U Ez a hosszú lista vád két irányban: elsősorban vád azok felé, akik a munkanélküliek segélyezését megtagadják, a második irányban vád azok felé, akik ha valamiféle módon inségakcióval vagy egyébként segélyezni is akarják a munkanélkülieket, ezt inkább természetbeni adományokkal óhajtják végrehajtani, holott az a helyzet, hogy a munkanélkülieknek inkább van szükségük a hajlékukat biztosító pénzre, amivel házibértartozásaikat ki lehet egyenlíteni. Mert az a helyzet, hogy ennivalót még valahogyan össze tudnak szedni^ a piacoknak szemétdombjain, vagy a szomszédok irgalmából, de ma, ebben a pillanatban, a tél előtt legfőbb gondjuk a házbér és amikor a munkanélküli idegeit amúgy is tönkreroncsolja a feleslegesiség érzése, ebben a borzasztó lelkiállapotában az egyre sokasodó bajok között a lakbérfizetési dátum közeledte az, amely ezt a lelkiállapotot még tűrhetetlenebbé teszi. Ilyenkor látjuk teljes nagyságában azoknak az erőfeszítéseknek értékét, amelyeket a körülöttünk lévő államok dolgozói a Mieterschutz érdekéiben kifejtettek. Nálunk a lakót semmiféle törvényes intézkedés nem védi. Ebben a pillanatban nem akarom kutatni, milyen befolyások verekedtek ki pl. a boltbérfelemelést, ami a legsúlyosabb a kormányzat városellenes intézkedései között. Nem kutatom okát a lakásbérfelszabadításnak sem, csak az okozatra akarok rámutatni, arra a 110 családra, amely most kilakoltatás előtt áll. Egészen bizonyos, hogy számuk több, mint 110, de a. többiek nem jelentkeznek, mert megvan még bennük egy bizonyos szeméremérzet, ezt a nyomorúságukat nem. akarják a világ elé tárni, jóllehet ez nem az ő szégyenük, hanem azé a társadalomé, amely munkabíró embereket odáig enged jutni, hogy kény értelenül és hajléktalanul kerüljenek az uccára. A népjóléti tárcánál történt személyi változás zavarát akarják most^ felhasználni háztulajdonosok és ügyeskedő ügyvédek arra, hogy ezeken a szerencsétlen embereken üssenek egyet. Csaknem kivétel nélkül keresztény családokról van szó, amit nem azért hangsúlyozok, mintha énelőttem a zsidó szegényember ne tarthatna épúgy igényt a védelemre, a törvény és az emberiesség alapján, hanem azért emelem ezt ki, mert ez a 10 év a keresztény család védelmének jegyében folyt le és nem hiszem, hogy ennek a védelemnek meg kellene, vagy szabad volna megszűnnie a létminimumtól lefelé és csak a létminimumtól felfelé kellene érvényesülnie. A főváros új költségvetésében a nagy takarékossági láziban törölték a szükséglakásokra felvett 400.000 pengőt. De ha nem törölték volna, akkor is^természetes, hogy ezeket a szükséglakásokat elsősorban azoknak a dolgozóknak és házbérfizetésre képeseknek adják, akiket a borzasztó házbér kikerget a belső városrészek lakásaiból, különösen pedig kikerget az újonnan épült házakból, amelyeknek szobánként! 7—800 pengős bérét ma kereső munkásember megfizetni nem tudja. A város ezekbe a szükséglakásokba annál kevésbbé fogadhatja be ezeket a munkanélkülieket és így megindul ezzel a kilakoltatáss al a koldusgyártás, a prostitúció-gyártás, az erkölcstelenség-gyártás. Ezzel szemben fontos és mellőzhetetlen, hogy a népjóléti minisztérium végre legalább azokat az intézkedéseket tartsa fenn, amelyeket az előző esztendőben az előző népjóléti miniszter elrendelt. . • A koldusoknak tömege kerül ma már a, munkanélküliek közül a toloncházba. Éppen az elmúlt hetekben egy 95 éves asszonyt vittek S. üUse 1930 november 21-én, pénteken. be tiltott koldulás miatt, egy olyan asszonyt, akinek sem hajléka,^ sem kenyere nem volt, akit az állaimnak már ölben kellene vinnie a szeretetházba, hogy életének néhány utolsó évét megszépítsék és nyugalomban tölthesse- el azokat. Eddig az volt a helyzet, hogy Vass József népjóléti' miniszter utasította a miniszteri biztost a kilakoltatáisi : ügyek méltányos elbírálására. Ez a méltányosság abban jelentkezett, hogy egy-két hónapra a kilakoltatási végzést megkapott lakó halasztást kapott és még akkor is, amikor ez a halasztási idő lejárt, külön halasztást kapott a kilakoltatás végrehajtására, úgy hogy a miniszteri biztosnak alkalma és mpdj a volt arra, hogy a méltányosság gyakorlásával a téli hónapokon keresztülverekedj e magát ezekkel a szerencsétlen emberekkel. Most azonban, úgy látszik, az elhunyt miniszter úrnak a méltányosságra vonatkozó intézkedését a maga számára nem tartja kötelezőnek. ^Ad tizenötnapi halasztást és a halasztás után azonnal végrehajtják a kilakol tatást, már pedig ez azt jelenti, hogy ennél a 110 családnál, akik most állanak kilakoltatás előtt, ez a végrehajtás december közepére vagy karácsony ünnepére fog megtörténni. Azt hiszem, hogy sem a törvény, sem az emberiesség nem indokolja azt, hogy felhatalmazást adjunk a miniszteri biztosnak • arra, hogy ezeket az embereket télvíz idején az utcára helyezze. Nekünk is fel lehet ülnünk arra a magas lóra, amelyet a háziurak és ezek az ügyeskedő ügyvédek hangoztatnak, hogy aki nem fizet, az ne lakjék* Lehet a rosszhiszeműség bizonyításánál egészen furcsa és szeriintem megengedhetetlen eszközöket is használni ezek ellen a jogtudatlan és ügyvéd nélkül pereskedő szegény emberek ellen, én azonban azt mondom, hogy rendkívüli viszonyok rendkívüli intézkedéseket követelnek. Ez a gazdasági helyzet egy vis major, sőt még rosszabb. Végveszélyben vannak ezek az emberek, szükséges tehát, ha kell törvényt is ! változtatni, hogy ezeket az embereket^ megmentsük; azt a törvényt, • amely az idők folyamán a gazdasági helyzet romlása következtében most már az igazsággal és emberiességgel szemibenáll, tehát fenn nem tartható. Ha nem tudunk nekik sem segélyt, sem szükséglakást adni, akkor a népjóléti miniszter úr egyet mégis megtehet a maga hatáskörében, hogy a téli kilakoltatások felfüggesztésére intézkedést adjon ki, hogy ezek a szörnyű esetek legalább tavaszig halasztást nyerjenek. A miniszter úrról hivatalbalépésekor azt mondották, •*- nem akarom elhinni, mert szörnyű kegyetlenségnek tartom — hogy nem szívet, hanem igazságot és számokat visz a népjóléti minisztériumba. Mondom, nem ^akarom elhinni, de azok, akik ebben a kérdésben intézkednek, úgy látszik, erre építik iel ezt a kegyetlen kilakoltatási hadjáratot. A népjóléti miniszter úr ne szavakkal cáfoljon, hanem • tettekkel és mentse meg egyelőre ennek a 110 családnak a feje fölött a hajlékot, hogy azután megmenthető legyen azok feje fölött is, akik e 110 család után következnek. * Sürgős intézkedésre kérem a miniszter urat, mert tartok tőle, hogy a legközelebbi napokban folytatódni fog az, ami tegnap délután történt, amikor egy négygyermuekes családot minden felszólítás nélkül az utcára tettek. . - \ .- : Elnök: A miniszter úr kíván szólani. Ernszt Sáíidor '.'népjóléti és munkaügyi miniszter: T, Ház!. Biztosítom előttem r

szó-