Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

Az országgyűlés képviselőházának U38. ülése 1930 november 21-én, pénteken. 423 den törvényellenes, szabályellenes és tisztességellenes cselekedettel szemben megvan a törvény rendes útján való orvoslási lehetőség. (Gál Jenő: Minek a parlament?) Minek a parlament? Ezt úgyis jobban tetszik tudni, mint én* s ezért nem adok feleletet erre a feleslegestiszteletreméltó kérdésre. (Derültség.) Elég az •hozzá, hogy ezt a kérdést nem kell idehozni. Egyáltalában ia székesfővárosi pártok viszálykodását, versengését ne hozzuk a nemzeti közélet középpontjába, a magyar parlamentbe. {Helyeslés a jobboldalon. — Rassay Károly: A törvény tiszteletét ide lehet hozni!) A törvény 'tiszteletét nem kell idehozni, mert az mejrvan. és innen kell kiindulni a törvénytiszteletnek az ország minden részébe. Interpelláció, a miniszteri felelősség, azonkívül a felettes hatóságok előtt való feljelentés, stb., szóval száz meg száz mód van az ilyen visszaélések által okozott sérelmek orvoslására. Es ez nem eső után való köpönyeg, mert ezeknek ez egyes eseteknek kiteregetése, az illetékes hatóságok elé való juttatása még az eső előtt vagy az eső alatt is orvosolja a viszszaélések által — ha vannak ilyenek — okozott sérelmeket. (Rassay Károly: Vallja meg, hogy el se olvasta ezt a fővárosi törvényt!) Hogy el sém olvastam, t. képviselőtársam? Bocsánatot kérek, felelek Rassay t. barátomnak nem inszinuációjára, hanem feledékenységére. Annyira elolvastam a fővárosi törvényt, hogy amikor a fővárosi törvényjavaslat vitájánál felszólaltam s az egyes rendelkezéseket magyarázgattam a magam felfogása szerint, utánam méltóztatott Rassay t. barátomnak felszólalni és azt mondani, hogy az autonómia kérdésében teljesen egyetért az előtte felszólalt Jánossy Gábor képviselőtársával. (Rassay Károly: Abból, hogy hozzászólt, még nem következik, hogy elolvasta a törvényt!) T. Képviselőház! Most pedig Ígéretem szerint — mert minden Ígéretemet 'betartom, (Kabók Lajos: Na! Na!) minthogy csak olyat ígérek, amit be tudok tartani — megmagyarázom, hogy miért kértem engedelmet a naoirendhez való felszólalásra. (Halljuk! Halljuk!) Kérem a t. Képviselőházat, hogy egy pillanatra hagyjuk itt a nemzeti közéletnek ezt a szanktuáriumát, ezt a szentélyét és legaláb.b gondolatban és kegyeletes érzések szárnyain mennünk ki a Kerepesi-temetőbe egy költőnek sírjához. Hivatottábbak volnának hivatva arra, — a ^Háznak író, költő tagjai — hogy ezt a megemlékezést ők tegyék meg. Ezt azonban nem kritikaként mondom. En már megszoktam azt, hosry azoknak a nagy szellemeknek, akiknek munkáiban gyönyörködöm, akikhez fordulok, valahányszor a lelkem, a szívem a magyar közélet visszásságain, szomorúságain bnsong, ahová tér lelkem mindig, mikor elfárad, mikor másutt rajta a bú és a gond megárad, az elhunyt a magyar költőknek és íróknak csendes otthonában az én szívem nyugtot találhat. Ma van századik évfordulója annak, hogy a magyar irodalom aranykorának egyik megindítója, egyik vezéregyénisége visszaadta lelkét Teremtőjének. Kisfaludy Károly halálának századik évfordulója van ma, T. Képviselőházi Azt hiszem, nem végez a magyar Képviselőház, a magyar közéletet irányító, vezető testület felesleges munkát, ha egy pillanatra a politikát összekapcsolja az irodalommal, mert az irodalom a politikai élet mezejét csak megtisztítja, csak megnemesíti. ( Roth enst ein Mór: Addig, míg a cenzúra meg nem akadályozza!) r. ..... iH^gy ki volt Kisfalu fi y Károly és mit végKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXI. zett, milyen héroszi, hősi munkát a magyar irodalom, a magyar nyelv előbbrevitelében, azt hiszem, azt nem kell magyarázgatnom. Amit kezdettek a magyar testőrök, amit kezdett a halhatatlan Kazinczy, Kölcsey, Berzsenyi, azt ő folytatta teljes dicsőséggel. Méltóztattak valamennyien olvasni a magyar irodalom, a világirodalom egyik halhatatlanjának, Jókainak egyik legragyogóbb regényét: «Es mégis mozog a föld!» Ennek a regénynek főhőse, Jenőy Kálmán, — azt hiszem, így hívják a regény főhősét — Kisfaludy Károly. A magyar író sorsa, szenvedése, küzdelme, nyomorúsága, tragikuma és halála után való fényes dicsősége — mert temetni nagyon szépen tud a magyar — van ebben a Kisfaludy Károly életéről szóló regényben elmondva és megörökítve. Hogyha felkeresem a Kerepesi temetőnek azokat az omlatag sírhalmait, amelyek alatt a nemzet legnagyobb szellemeinek porhüvelyei porladoznak, úgy érzem, mintha onnét, a sírok mélyéből a költőnek, az írónak, az úttörőnek, a magyar nyelv fenntartóinak, a magyar nemzeti állani kiküzdőinek porló szívéből ma is felénk hangzanának azok az örök szemrehányások és örök intelmek. Es itt én Kisfaludyban nem a drámaírót, nem a magyar elbeszélés egyik kiváló kezdő vezéralakját, nem a magyar irdalmi élet egyik előbbrel

endítőjét, hanem Mohács költőjét siratom ma. Kérdem, nem mondhatjuk-e ugyanazt Világosról, nem mondhatjuk-e ugyanazt a világháború végéről, 1918-ról, amit Kisfaludy mond Mohácsról: «Hajh! s ezt visszavonás okozá mind s durva irigység, Egységünk történ törve, hanyatla erőnk. A sorvasztó lánc így készüle árva hazánkra; Nem, nem az ellenség, önfia vágta sebét.» «Hányszor támadt tenn fiad szép hazám kehiedre» — hansrzik a mementó Kölcseynek, a «Himnusz» költőjének sírhalmából — «S lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre.» Én nemiesak azért szólalok itt fel, hogy mint a nemzet olvasó értelmiségének egyik igénytelen porszfímnyi tagja így fejezzem ki hálámat azért a sok gyönyörűségért, amellyel egy már hosszúra nyúló életet megaranyoztak lángszellemükkel és remekműveikkel ezek a halhatatlanok, hanem azért is, hogy a nemzeti kegyelet kötelességét teljesítsem, midőn e tiszteletreméltó gyülekezetnek, a törvényhozásnak eey igénytelen tagja azt mondom: legyen áldott Kisfaludy Károlynak és halhatatlan társainak emlékezete minden magyarok között s e gyülekezetben is most és mindörökké, ámen! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven ) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy Jánossy Gábor r t. képviselőtársam akkor hozta a Ház elé ezt az emelkedett szellemű gondolatot, amikor a legcsunyább visszaélésekkel vagyunk kénytelenek foglalkozni a napirendi kérdés kapcsán. (Fábián Béla: Ügy van!) En tehát, amikor a napirendi javaslathoz hozzászólok, kénytelen vagyok a t. Ház jóérzését és figyelmét felhívni azokra a jelenségekre^ amelyek a fővárosi választás csúnya scenáriái körül mutatkoznak. Már két hónapja ^ostromolja az ellenzék és ostromolják az fővárosi pártok — mondjuk így^ —at. belügyi kormányzatot abban az irányban, hogy méltóztassék nyiltan, őszintén és becsületesen kinyilvánítani a maga szándékait a fővárosi választásokkal 63