Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

422 Az országgyűlés képviselőházának k Hol van nekünk a garanciánk arra, hogy ebben a választási aktusban egy pártatlan közeg fogja végrehajtani a törvény rendelkezéseit? (Rassay Károly: Szégyen-gyalázat ez! — Jánossy Gábor: A törvény a garancia! — Fábián Béla: Ugyan! Ugyan!) T. képviselőtársam, a törvény egy keret, és a miniszteri rendelet a tulajdonképpeni törvény. Ezt a miniszteri rendeletet pedig csak olvassa el a t. képviselőtársam, s majd látni fogja azokat a csodabogarakat, amelyek hatályon kívül helyezik rendeletileg azt, amit a törvény parancsol. Kiforgatják a törvényt eredeti szelleméből, s ezzel kiforgatják a választók akaratát a maga mivoltából. Az fog tárténni, hogy ezekért a szelvényekért alacsonrendű, szörnyű harcba kényszerítik a választókat. Mert kinek adják, ki mikor kapja meg ezeket a szelvényeket. (Fábián Béla: Hol találja meg?) Hogy képzelik azt, hogy mindenki otthon tartózkodik? Ha nem tartózkodik otthon, akkor el kell mennie az elöljáróságra, úgyhogy a mai közigazgatási beosztás mellett a város egyik végéből a másikba kell mennie, és amikor odamegy, — amint azt elrendelte tegnap a miniszter úr — csak: személyesen adhatják át neki. Es ekkor jönnek a vexatúrák: nem ismerem önt, t. polgártársam, nem volt önhöz szerencsém, menjen haza, igazolja, magát. így történik majd azokkal, akik nem tetszetősek, így történik majd azokkal, akik nem tartoznak a gutgesinntek közé, és a polgár majd megunja és azt mondja: az ördögbe is, hányszor járatnak engem azért, hogy polgári jogaimat gyakorolhassam. (Rassay Károly: Kérdezzék meg Apponyi véleményét az egész rendszerről!) Ezek ,a próbálgatások előrevetik az árnyékát annak, hogy a fővárosi választás megcsúfolása lehet mindannak, amit a titkosság és a polgári méltóság magában hord. Mire volna egyébként szükség erre a taktikázásra? Mit akar a miniszter úr a főváros közönségétől? Miféle ok van arra, hogy titkolózzék? (Pakots József: Melyik párttal állapodott meg a terminusra vonatkozólag? — Kabók Lajos: Jánossy majd megmondja! — Derültség! — Jánossy Gábor: Ha én volnék a belügyminiszter, megmondanám ! — Zaj.) Azt szokták mondani ilyenkor, hogy a tehnikai munkálatokkal nincsenek készen. (Rassay Károly: Nem igaz! Készen vannak!) A tehnikai munkálatok már hónapok óta tartanak. Tudjuk, hogy 100,000 nyomtatványt egy óna alatt képesek a nyomdák előállítani. Miféle móka, miféle operett ez, amelynek nívójára lesüllyesztik a választás komolyságát? (Pakots József: Az operett címe: A zárt szoba titka! — Jánossy Gábor: Majd kasszadarab lesz! — Derültség! — Elnök csenget.) Azért teszem ezt szóvá és azért kivánom, hogy a Ház legközelebbi ülésén^ foglalkozzék ezzel, mert nem engedem a főváros polgárságát megs zégyeníteni azzal, hogy ilyen módon taktikázzanak vele. Nem engedhetjük: meg ezt a frivol játékot, nem engedhetjük meg, hogy kifigurázzák a választói jogot. Ha már belekerült a törvénybe az a szerencsétlenség, ami sehol a világon nincsen, hogy 1000 ajánlónak kell lenni ahhoz, hogy valaki egy listát belevihessen a választási harcba, akkor legalább ennél^ az ajánlásnál legyen komoly pártatlan elhatározás és ne próbálkozzanak azzal, hogy folyton incselkednek a választókkal. Mert ezt az eljárást nem tekinthetem másnak, mint alacsonyrendű inoselkedésnek. (Rassay Károly: Szegyei ném a nevemet odaadni erre a célra!) Vigyázzanak:, önök nagyon jól tudják, a miniszter úr is nagyon jól tudja, hogy niegbukí. ülése 1930 november 21-én, pénteken. tak már itt a választáson. Nem lesz olyan praktika, nem lesz olyan lehetőség, amely ezt a komolyan elszánt polgárságot kimozdítja ezekkel a szekatúrákkal, ezekkel a kellemetlenkedésekkel a maga elhatározásából. Hogy azonban az ország színe előtt kellőkép megbélyegeztessék ez az eljárás, azért kívánom, hogy at. Ház a legközelebbi ülésen foglalkozzék ezzel a visszaéléssel. Az elnök úr napirendi javaslatával szemben a magam indítványát ajánlom elfogadásira. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: .Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! (Kabók Lajos: Már megint Jánossy?) Elnök: Figyelmeztetem Kabók képviselő urat, hogy itt minden képviselőnek joga van felszólalni. (Kabók Lajos: Mindig egyedül Jánossy védi a kormányt!) Jánossy Gábor: Ha t. képviselőtársamnak terhére van Jánossyt mindig meghallgatni, kiérem, méltóztassék kimenni, ott kint tágasabb. (Derültség a jobboldalon. — Farkas István: Nagyon szellemes!) Ezt szeretettel mondom, nem pedig bosszankodással. (Györki Imre: Nem is tágasabb odakint!) Méltóztassanak megengedni, hogy azt is megmagyarázzam, hogy miért jelentkeztem a napirendihez való felszólalásra a nélkül, hogy tudtam volna, hogy ma is napirendi vita lesz. Mielőtt azonban erre rátérnék, egy-két szóval válaszolni akarok Gál Jenő igen t. barátom indítványára, amellyel szemben, természetesen, közérdekből, a Ház munkarend jenek folytonossága érdekében az elnök úr napirendi indítványát fogadom el s kérem annak érvényre emelését. T. Ház! Nincs ebben a Házban senki, aki ne volna híve annak, s aki ne akarná azt, hogy a székesfővárosi ítörvényhatósági bizottsági választások alkotmányosan, törvényesem folyjanak le. (Farkas István: Ezt nem állapíthatja meg!) Ne zavarjon t. barátom, mert akkor tovább kell engem hallgatnia, ha hallgatni akar. (Derültség.) Mondom, nincs ebbem a Házban senki, aki ne akarná, hogy ezek a választások alkotmányosan, minden igényjogosult választópolgár akaratának mindien akadálytól mentesen való megnyilatkozásával mehessenek végbe. (Farkas István: A belügyminiszter úr nem ezt akarja!) Ez legélsősorban érdeke. — nem úgy mondom — kívánsága a kormánynak, amelyínek elsősorban kötelessége a törvény rendelkezéseinek fenntartása. (Rassay Károly: Én tudom, esak a belügyminiszter úr nem tudja! — Kabók Lajos: Nyakatekert magyarázat!) Ez nem nyakatekert magyarázat, mert én ezt a csúnya szót, hogy «nyakatekert» nem is szoktam használni, mert ami a szívemben, az a számon és mindig kimondom meggyőződésemet. Igaz, hog^- semmire sem megyek vele. (Élénk derültség. — Györki Imre: Ugy-e mondtam?) Már úgy értem, hogy a közéleti érvényesülés lajtorjáján, mert mindig alulról nézegetem a felfelé törekvő, tiszteletreméltó és eu-, gem elhagyó urakat. (Derültség.) T. Ház! Amiket elmondott t. képviselőtársam, hogy tudniillik közfiunkcionáriusok hivatalos íkatáskörükkel visszaélve korteskednek, legyenek azok rendőrf őtisztviselok vagy pedagógusok, iskolaigazgatók és hogy a közoktatásügyi miniszter úr nem a'kart hinni a szemé nek, amikor ilyen korteskedésre felhívó levelet méltóztatott neki mutatni, mindez nem -tartozik a Ház elé. (Ügy van! a jobboldalon.) Min-