Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

Az országgyűlés képviselőházának U38. ülése 1930 november 21-én, pénteken. 421 zoin, hogy a legközelebbi ülés napirendjére tű­zessék ki.... (Folytonos mozgás és zaj a jobb­oldalon. — Bulijuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Mél­tóztassék helyeiket elfoglalni. Gál Jenő: ... a fővárosi választásokkal kap­csolatos visszásságok megbeszélése. (Kuna P. András: Korteskedés! — Rassay Károly: Mi az, hogy korteskedés ?) Ami itt a fővárosban a törvény szerint megtartandó választások dolgában a kormány, főleg a belügyminiszter úr résziéről történik, az már több, mint amennyit egy alkotmányos ország rendjében mégengedni szabad. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Van er v törvény, amely azt mondja, hogy ebben az évben meg kell tar­tani a fővárosi választásokat, van egy rende­let, amely ennek a választásnak a mikéntjéről intézkedik. Mindezek ellenére azonban képte­len a város választóközönsége megtudni, meg­tartják-e a választásokt, vagy sem. (Rubinek István: A belügyminiszter már felelt erre!) Ez nem felelet. Merem mondani, hogy még egy félórával ezelőtt sem volt hajlandó megmon­dani, hogy mikor lesznek a fővárosi választá­sok, így próbára tenni a választók türelmét; ilyesmi nem fordult elő még egy alkotmányos országban sem. A választások elő vannak készítve, a pár­ták felvonultak, semmi akadálya sem volna an­nak, hogy a miniszter úr megmondja, melyik napon kívánja a választásokat megtartani. Hogy e helyett azonban mit csinál és mit en­ged csinálni, erre vonatkozólag engedje meg a t. Ház» hogy pár szemelvénnyel szolgáljak. A belügyminiszter úr eltűri, hogy itt Budapes­ten az egyik választókerületiben egy alantas tisztviselője, a budapesti államrendőrség helyettes főkapitánya fellépjen és kortesked­jen .abban, a kerületben, ahol lakik, és ahol ő mint rendőrbíró ítéleteket hozhat azokkal a polgárokkal szemben, akiktől voksokat kér. (Rassay Károly: Gyönyörű!) Azt kérdezem, van-e a világon egy ország, ahol ilyesmit el­tűrnének? Miféle etika ez 1 ? A belügyminiszter úr a választások kiírásának, rendeleteket bo­csát ki, és ha kimegy az óbudai kerületbe, ott olvashatja, hogy Budapest rendőrfőkapitányá­nak helyettese kortesbeszédek tartására, gyű­lésre hívja össze a polgárságot. (Rassay Ká­roly: Hát ez helyese) Hát lehet ez? Szabad ez? (Jánossy Gábor: Nem! — Felkiáltások a jobboldalon: Ez napirendi vita? — Rassay Ká­roly: Rendben van ez így? — Jánossy Gábor: Nincs rendben!) Akkor milyen konzekvenciá­kat kell ebből levonni? (Jánossy Gábor: Majd megfelelek!) A belügyminiszter úr erről hiva­talosan is értesült, sőt többről is értesült, mert a főváros közigazgatási bizottságában még azt mondottam, hogy a szavazatok és az aláírások gyűjtésével visszaélnek a főkapitányhelyettes úr nevével és így gyűjtenek. Most meggyőződ­tem róla, hogy tévedtem. Ez az ő tudtával és beleegyezésével történik, mert kiáll kortes­beszédeket mondani az az ember, az a választó­polgár, aki egyben közhivatalnok. Ez a bifur­káció, higyjék meg, nem lehetséges. Most is egy negyedórával ezielőt tanultunk ilyen meg­különböztetést, hogy mást lehet mondania vala­kinek, mint miniszternek és mást lehet mon­dani mint állampolgárnak. Elképzelhető-e ez a bifurkáció? Valakinek más legyen a véleménye politikailag és más legyen a véleménye kato­nailag? Ezek a megkülönböztetések alkalmasak arra, hogy felizgassák a polgárságot. Mondok egy másik esetet. Sajnálom, hogy nincs itt a kultuszminiszter úr, akinek privá­tim megmutattam ezt. A főváros egyik gimnáj ziumának igazgatója leveleket intéz sajátkezű aláírásával azokhoz a szülőkhöz, akiknek a gyermekei ott tanulnak az iskolában és azt írja: «Tisztelt Uram! Várja be, míg én majd önhöz ajánlóívemmel eljövök és írja nekem alá.» Ezt a gyermek látja és olvassa, beszél az apával és könyörög: «édesapám, nehogy más­nak írjál alá, mert akkor meg fogok bukni és rossz dolgom lesz az iskolában.» Miféle erköl­csiség ez? Amikor a kultuszminiszter úrnak eredetiben megmutattam ilyen levelet, amely százszámra cirkulál, akkor a miniszter úr azt mondotta: alig hihető, ezt nem értem. Azóta sem történt azonban intézkedés a kultusz­miniszter úr részéről. (Rothenstein Mór: Mit szól ehhez Jánossy? — Jánossy Gábor: Mind­járt megmondom!) Ilyen dolgokkal izgatják a polgárságot. Mi lehet itt a háttérben? Azt még értem, hogy valaki, taktikázik a határidővel, de hogy egy­úttal így uszítják a polgárságra tisztviselői­ket, hogy a szülőket a gyermekeken keresztül akarják' politikailag befolyásolni, (Fábián Béla: Elég gyalázat!) és bírói funkciót telje­sítő tisztviselők korteskednek; szabad ez, lehet­ségeshez? Ugyanakkor hivatkoznak itt a vá­lasztás szabadságára és a titkos választó­jogra, mint biztosítékra. Ez lehetetlen, mert erkölcstelen, amit nem lehet eléggé perhor­reszkálni. (Rassay Károly: Emelik az ország tekintélyét, hitelét kifelé!) Azért kérem, hogy a visszásságok megbeszélésére haladéktalanul napirendre tűzessenek ezek a kérdések, mert post festam már hiába jövünk vele, hiába mondjuk, hogy mi készül most itt a szelvé­nyek beszedésénél. (Fábián Béla: Ezelőtt két héttel elmondtam, hogy suskus készül!) Csak­hogy most, már kezdjük sejteni, hogy ez miben fog állani. Felvetődött az az idea, — nehogy vissza­élések történhessenek — hogy egy vasárnapi napon kézbesíttessenek ki a szelvények egy­szerre. (Farkas Elemér: Helyes!) Ugyebár azt méltóztatik mondani, hogy helyes. A bel­ügyminiszter úr azt mondotta, hogy nem teszi meg. (Farkas Elemér: Itt a Házban mon­dotta?) Itt a Házban mondotta, de nem itt a teremben. Most úgyis az a szokás, hogy mást mondanak a folyosón és mást mondanak itt a teremben. (Jánossy Gábor: Mert más jut az eszükbe ott is, itt is.) Engedjék meg, hogy figyelmeztessem a mélyen t. Ház etikai érzületét arra, hogyha a titkos választás meghamisítása olyan mód­szerrel történik, amely nemcsak kihívja a kri­tikát hanem ennek a választóközöségnek tü­relmét is próbára teszi, akkor ne csodálkozza­nak azon, hogyha itt nagy excessusok tör­ténhetnek. (Rassay Károly: Ez közönséges otromba csalás! — Jánossy Gábor: Ott vannak a büntető rendelkezések! — Fábián Béla: Hol vagyunk, az erdőben? — Jánossy Gábor: A Képviselőháziban vagyunk!) Emlékezhetik a képviselő úr a régi időkből arra, mit értek azok az eső utáni köpönyegek, amikor válasz­tási visszaélésekkel szemben a bírósághoz fo­lyamodtak. Mi fog itt történni? Nem egy­szerre kapják meg a választók azt a szel­vényt, amelynek alapján az ajánlást eszközöl­hetik. Kire van bízva a kiválogatás módja? Először rá van bízva az igazolóválasztmány elnökére., (Fábián Béla: Belvárosi jelöltre!) Az igazolóválasztmány r elnöke nem áll pártokon felül, hanem egy párt jelöltje, exponense és a maga elhatározásában feltétlenül a pártszem­pontokat fogja érvényesíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents