Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

414 Az országgyűlés képviselőházának 4« hazajövő katonáikat és így szilárdan állva, tisztességes békét köthessünk. E helyett azonban szétzüllést csináltak, és ez az oka annak, hogy most hontalanná vált a magyar saját hazájában és nem tehet eleget annak a kötelezettségének, amelyet szívében, lelkében érez. Ebből származik nyomorúságunk, a nemzetnek mindlen fájó sebe, hazánk szétradabolása és a nagy gazdasági inség. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Most pedig áttérek az itt megemlített dolgok mellett arra, hogy ezt nem azért hoztam elő, mintha azt mondanám, hogy most már ne tegyünk semmit. Igenis, kötél ességüikn keresni a módozatokat, kötelességünk, hogy mindent niegtegyünk a háború áldozataiért, a haza hőseiért. T. Képviselőház! Amidőn a «Vitézi Rend» ről volt itt szó és az igen t. honvédelmi miniszter úr az erkölcsi törvényekre hivatkozva a házasságoknak egyházi megáldását hozta elő, akkor a szélsőbalul dalról felkiáltották: «Hát a polgári házasság nem törvény?» Igenis, törvény, azonban vannak erkölcsi törvények is, amelyeik szintén köteleznek bennünket és azt az embert, aki nem védelmezi hitének, vallásának törvényeit teljes erejével, olyan árulónak tartom, mint a hazaárulót. Arra vonatkozólag, hogy a valláserkölcsre milyen szükség van, dacára annak, hogy Várnai t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a vallással ne törődjék a hadsereg, csak teljesítse kötelességét, azt mondhatom, hogy valláserkölcs nélkül a hadsereg gyilkos banditatömeggé fog változni, amint mutat ja ' SzovjetOroszország és mutatták az 1919-iki terrorcsapatok Magyarországon, amelyek lelkiismeretfurdalás nélkül küldték másvilágra nemzetünk legjobbjait. (Úgy van! jobbfelől.) Igenis, ezért kell nekünk az erkölcsi alapot a nemzeti hadseregben megőrizni. Ebben a Házban éppen Dési Géza igen t. barátom, aki zsidó vallású magyar, mondotta azt, hogy mindenki, akinek Istene van, aki Istenben hisz, aki Istenét féli, kell, hogy szeresse hazáját, mert Isten nélkül nincs haza, mert az Isten és a hazaszeretet alaptörvényei adják meg azt a pillért, amelyen állva ez a magyar haza újabb ezredévig fennállhat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A példa erre Kunfinak, az erkölcsösséget a nemzet alól kirúgó, legszégyenteljesebb magyarországi vallás- és közoktatásügyi miniszternek ténykedése, amidőn az a brosúrát adta ki, hogy: «Se Isten, se haza!» Es mi lett ennek a következménye? Az Isten megmaradt, mert azt nem dönthettek le, de a haza elveszett, mert az ilyen gondolkozás érvényesülése és a csőcselék hatalomrajutása folytán daraboltatott fel a magyar haza. Nagy örömmel üdvözlöm tehát az igen t. honvédelmi miniszter urat, hogy bátran és nyiltan az erkölcsök védelmére emelte fel szavát, mert a magyar nemzeti hadseregnek ez is lesz az erőssége. Most pedig köszönetet mondok a honvédelmi miniszter úrnak ezért a javaslatért, amelyet csak azon nagy feladatok előfutárjának tartok, amelyek tudata a miniszter úr lelkében él s amelyeket meg akar valósítani azért, hogy a honvédelemben áldozatot hozott magyar katonáknak, rokkantaknak, hadiözvegyeiknek helyzetén javítson. Tudom, hogy e javaslat után a többi is jönni fog, mert jönnie kell, azért a javaslatot örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? . ülése 1930 november 21-én, pénteken. Petrovics György jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell: T. Ház! A törvényjavaslatot nem fogadom el. Nem fogadom el pedig kizárólag annál a bizalmatlanságnál fogva, amellyel a honvédelmi miniszter úrral es az ő politikájával szemben viseltetem. Féltem ettől a szellemtől iá hadsereget; félek attól, • hogy ez a szellem alkalmas arra, hogy a katonaság és a polgári társadalom közötti összhangba zavaró mozzanatokat hozzon be, félek attól, hogyha ilyen zavaró mozzanatok felmerülnek, ezek a döntő pillanatokban a hadsereg harckészségét fogják befolyásolni, féltem a nemzet jövőjét ettől az iránytól. Mit jelent a hadsereg minden nemzetnek? A hadsereg a múlt dicsőségének egy darabja, a belső békének fő-fő oszlopa, a külellenség elleni védekezés első legfőbb fegyvere. De nekünk még több, mert mi a hadseregünktől várjuk a mai nyomorúságunkból való kiverekedésünket, a hadseregünktől várjuk a mai sivárságból a mai álmaink megvalósítását, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és még eggyel több okunk van arra, mint minden más nemzetnek, hogy féltő szeretettel gondozzuk a hadsereget, mert a hadseregünk kicsi, a hadseregünk létszámát meg^ szorították, Trianon minden átka ezen a ponton nyilvánul meg a leghatékonyabban. De ha csorba is a kard, még mindig jobb, még mindig többet ér a csorba kard, mint a puszta kéz és ha ez a hadsereg anyagiakban gyenge, számban, felszerelésben mögötte is van a külföldi hadseregeknek, ettől a hadseregtől és mindenkitől, aki ennek a hadseregnek tagja, mi mégis többet várunk, mint bármely más nagy nemzet a maga nagy hadseregétől. Mert ahol az anyagi erők fogyatékosak, ott a lelki erőnek kell az anyagi erőket pótolnia, hatványoznia és éppen azért kívánjuk mi ami hadseregünktől, hadseregünk minden tagjától nemcsak a rendet, fegyelmet, nemcsak a köte' lességtudás maximumát, a legnagyobb áldozatosságot, áldozatosságot vérben, f érben, egészségben, a maga jövőjének feláldozásában, hanem kívánunk áldozatosságot abban a,

f tekintetben is, hogy amíg majdan az ellenséget fogja legyőzni, egyelőre próbálja legyőzni önmagában azokat az előítéleteket, amelyek a hadseregnek és a Polgári társadalomnak teljes összeforrását akadályozzák. T. Ház! Nem tartom helyesnek, hogy egy kasztszellem fejlesztessék ki, vagy ha már megvolna, még erősíttessék, amely már maga a hadsereg és a polgári társadalom között bizonyos ellentéteket keres, amely magát felette állónak tartja a polgári társadalomnak. Ellenkezőleg: egy olyan hadsereg kell, amelynek minden egyes tagja tudatában van annak, hogy ő a saját államának, a polgári állama megszervezésének egy igen fontos, igen tiszteletreméltó tényezője, de mégis csak egy polgárállamnak a szegmentuma, egy részlete, amelynek harmonikusan kell beleilleszkednie az egész állami kormányzatba, az állami igazgatásba. Nem szabad, hogy egy képzet keltŐdjék benne, mint hogyha a hadsereg valami privilegizált valami volna, amely ellentétbe kerülhetne a fegyverviselésnek, a karhatalomnak erejénél fogva a polgári irányzattal, nem szabad, hogy egy olyan szellem keletkezzék, amely végső vonatkozásaiban egy- olyan gondolathoz vezethetne, mint hogyha ez a hadsereg^ bárkinek az^ ambiciója alapján a nemzet fölé kerekedhetnék és megszerezhetné magának a polgári társadalom felett a diktatúrát. De még egy okunk van arra, amiért feí-