Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

Az országgyűlés képviselőházának £38. ülése 1930 november 21-én, pénteken. 415 vánnunk, követelnünk kell, hogy a hadsereget, a katonaságot is a polgári szellem hassa át és ez az ok az, hogy ez a hadsereg,' ez a katonaság a mi ifjaink nevelője, a katonaság a legcsodálatosabb, a legnagyszerűbb nevelő és fegyelmező intézet. En magam is nagy lelki megelégedéssel, hálával gondolok vissza arra az időre, amikor az én polgári kinevélésem mintegy a betetőzését kapta a katonai szolgálatom alatt, mert a katonaságnál tanulja meg az a polgárgyerek a rendet, tanulja meg a fegyelmet, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) ott tanul meg szembenézni^ ott tanul meg parancsolva engedelmeskedni és ott -tanulja' meg azt, hogy tartózkodnia kell a dicsekvéstől és a panaszkodástól is. Ha tehát mi azt akarjuk, hogy az a katonaság a mi fiainknak nevelőintézete legyen, akkor meg kell követelnünk azt, hogy a katonaság és a polgári társadalom egy egybeolvadott valami legyen, amely között lelki különbséget sem szabad támasztani, és még egyért kell ezt megkövetelnünk, meg kell követelnünk azért is, mert hiszen a mi hadseregünk egy keret és ezt a keretet komoly pillanatokban az egész népnek, az egész nemzetnek kell megtöltenie. Nem lehetséges, hogy a nép és a jelenlegi keret között valami ellentét legyen. (Elénk helyeslés.) A nép jelenti a nemzetet, A politikai defenzívának állapotában vagyunk szomszédainkkal, az egész Európával, az egész világgal szemben, kell tehát, hogy a népben keressük, ha elkövetkezik annak szüksége, a politikai defenzívával a stratégiai offenzívának lehetőségét -és erejét. (Szilágyi Lajos: Igazi népfelkelés kell!) Népseregnek kell lenni és a mai zsoldos hadsereg egy keret csupán, amely mögött én ott látom az egész népet, tehát ennek a hadseregnek, a hadsereg szellemének demokratikusnak kell lennie, demokratikusnak nemcsak abban az értelemben, hogy a halál demokráciájának szent jegyében elhullhat mindenki, aki a hadsereg kötelékében az ellenséggel szemben áll, de magában az^ életben is meg kell már teremteni a demokráciát, megteremteni a demokráciát a kötelesiségteljesítésben, de meg kell teremteni az elérhető elismerés megszerzésében is. Nem vagyunk olyan sokan, hogy lemondhassunk arról, hogyha van* egy pogány tehetség közöttünk, az a hadsereg kötelékében a maga nagy tehetségének, a maga nagy kötelességtudásának érvényt ne tudjon szerezni. Es még egyet. Ha mi azt mondjuk, hogy demokratikus (szellemben élő, demokratikus szellemmel átitatott, áthatott hadseregre van szükségünk, ez azt jelenti, hogy a hadsereg nem helyezkedhetik ellentétbe a polgári társadalommal, az egész országra irányadó törvényekkel, nem mondhatjuk azt, hogy válogatás szerint ezt vagy azt a törvényt nem alkalmazom, az én katonai keretemmel szemben ez vagy az a törvény megszűnt létezni, nem respektálom, vagy az, aki törvényes jogosultságával él, előttem kisebb becsületű ember. Lehetetlenségnek tartom, hogy az a hadsereg, amelytől várom a kötelesség non plus ultrájának és minden reményünknek teljesítését, ne legyen demokratikus, ne legyen demokraiikus abban az érttelemiben, amelyet kifejtettem. Lehetetlenségnek tartom, hogy egy ilyen hadsereg a jogegyenlőségnek és bizonyos állami törvényeknek az érvényét jégre tegye ott, ahol neki tetszik. En magam is vallásos ember vagyok és helyeslem azt, hogyha valaki frigyet köt egy életre, akkor "erre az Isten áldását kérje, de ha ezt kívánatosnak" is tartóm, azért az állam törvénye szempontjából nem lehet kifogásolni azt, hogy valaki csak az állam KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXXI. törvényei szerint köti meg házasságát, hiszen a legvallásosabb, a legjámborabb ember is, aki Istenéhez mindennap fohászkodik, minden cselekedetét az Isten szerint igazítja, kerülhet abba a kényszerhelyzetbe, hogy nem akar lemondani életének boldogságáról, nem akar lemondani bizonyos^ erkölcsi kötelességének teljesítéséről maga és a másik iránt és kénytelen beérni azzal, hogy az állam törvényei szerint kössön házasságot. Azt mondani, hogy ez aktíve nem szolgálhat, ez nem lehet aktív tiszt: (Szűcs István: Felekezeti tanító sem lehet!) azt hiszem, ez annyira elavult szellemnek túlzása, hogy ennek közöttünk semmi helye nincsen. Legalább is furcsálom azt, hogy nem respektálják ezeket a szempontokat, amikor az arany vitézségi érmes tiszteknek és zászlósoknak aktiválásáról van szó és nem respektálják ezt akkor, almikor arról van szó, hogy egy különben minden lelki, megbízhatósági és vitézségi kvalifikációval bíró tiszt a Vitézi Kendbe felvétessék. En nem tudom, hogy az illető magas úr a katonatiszti karnak még «tagja-e és nem tudom, hogy a Vitézi Rendnek tagja-e. Mindanynyian tudjuk, hogy van olyan kitűnő tiszt, van olyan előkelő származású tiszt, aki a külföldön az állam törvényei szerint kötött házasságot és akinek házasságát nem áldhatta meg a pap, mert dogmatikai akadályai vannak. Lehet, hogy egyesek erre is rá merészelik mondani, hogy. konkubinátus, 'mint hallottam. . Minden becsületes polgárembernek tiszteletét bírja az, aki a maga lelkiismereti kötelességét teljesíti még áldozatok árán is, de nem hallottam, hogv ennek ellenkezője okot adott volna arra, hogy az illető a tisztikar-, ban viselt rendfokozatáról lemondjon, vagy a tisztikarból kilépni lett volna kénytelen. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Nem tagja a tisztikarnak!) Akkor méltóztassék a , konzekvenciákat egyéb vonatkozásokban is levonni. Méltóztassék érthetőnek találni, hogy az esettel nem foglalkozom, csak azért említettem meg, mert nem lehet az. a körülmény, hogy valakinek egyházilag. meg nem áldották házasságát, mivel ennek akadályai vannak, egymagában ok arra, ho^v az illető polgári res-... pektabilitásából csak a legcsekélyebbet is veszítse. Még nagyobb furcsaságnak tartom #

.azt, ha valaki nem lehet a Vitézi Rendnek tagja, mert a felesége, vagy annak valamely őse zsidó. Elmondok egy eléggé ismeretes történelmi adomát. (Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk! — Sándor Pál: Ez érdekel, úgy-eí — Jánossy Gábor: Minden érdekel, ami itt történik.) I. József portugál királynak, aki igen papos király volt, volt egy minisztere, Pombál. A király kiadott egy parancsot a XVIII. század második felében, hogy Portugáliában ezentúl hegyes zöld süveget kell hordania nemcsak az «aktív» zsidóknak, hanem a marannok utódainak is, akiknek esetleg harminc nemzedékkel ezelőtt zsidó volt valamelyik ősük. Pombal kancellár tudomásul vette a rendeletet, de amikor legközelebb jelentkezett audienciára, két hegyes zöld süveget tett le az asztalra. A király kérdésére kijelentette : «Egyet hoztam Felségednek, egyet magamnak! Ki tudja, hogy melyikünk ereiben folyik va- • lami marannus vér. (Jánossy Gábor: Igaza is volt! — Derültség.) Ezt nem lehet kikutatni.» : Nem akarok arra hivatkozni, hogy milyen furcsaság van abban, hogy van a vitézségnek harmatpontját mutatott tábornok,- aki még a kormányzótól is megkapta az érdemkeresztet a csillaggal, aki. Mária Terézi ás és aki nem 62