Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

Az országgyűlés képviselőházának U38 Tartozunk ennek követelésével a tőlünk elszakított magyar testvéreink érdekében is, akik tőlünk várják a szót; tartozunk a megszállott részeken élő nemzetiségek szempontjából is, akiknek látniok, tudniok kell, hogy, igenis, mi azzal a helyzettel, amelyben vagyunk és amely nekik sem kielégítő, — mert a gazdasági élet nyomorúságait ők is érzik — nem lehetünk megelégedve; tartozunk ezzel a külföldi magyarok iránt is, — mert hiszen csak Amerikában egymillió magyar él — hogy azok is lássák és hallhassák, 'hogy mi végre követeljük a magunk igazságainak biztosítását; tartozunk ezzel azon nagy külföldi barátaink iránti tiszteletből .is, akik a zegész világon hangsúlyozzák a magyar, revízió szükségességét. (Ügy van! Ügy van!) De ellenségeinknek is meg kell mutatnunk, hogy nem nyugszunk bele ebbe az^ állapotba, mert tíz esztendő alatt ők felhasználtak minden propagandát ellenünk, (Ügy van! Ügy van!) azonban nem értek el semmit, mert a világ társadalma előtt, — ha a nagyhatalmaknál nem is — meg!

wan ia magyar kérdés és megvan a magyar igazság. Amikor megállapítom, hogy a magyar nemzeti hadseregiben a trianoni törvény folytán nem lehet az általános ved-kötelezettséget biztosítani, ebben én nemzeti szuverenitásunknak súlyos sérelmét látom (Helyeslés a jobboldalon.) és itt kérem *és kívánom a kormánytól, hogy most már, «a tizenkettedik órában álljon a világ ítélőszéke elé és mutassa meg, hogy Magyarország abban a helyzetben nem lehet, amelyiben most van. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik ? Petrovics György jegyző: Patacsi Dénes! Patacsi Dénes: T. Képviselőház! Nagy örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, amely a magyar nemzet legszebb erényének, a katonai erénynek elismerését jelenti és amely a közéletben is értékelni kívánja a hon védelmében teljesített szolgálatokat. Mielőtt ennek a javaslatnak rövid taglalásába bocsátkoznám, azonnal csatlakozom Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársam most elmondott, revízió iránti beszédéhez, mert ez a beszéd nem csak egy képviselőnek, hanem az egész magyar nemzetnek lelkületét tükrözi vissza {Ügy van!) Csakugyan igaza van .abban, hogy a magyar népiéleknek, a magyar alkotmánynak, a magyar szuverenitásnak megcsúf olásia az, hogy nekünk zsoldos hadsereget kell tartanunk, olyan költséggel, amelyet ez a nemzet nein bír el. Tartozunk a Trianon elleni tiltakozással azoknak, akik úgyszólván hontalanná váltak s ebben az országban nem találnak elhelyezkedést, mert ennek mind Trianon az oka, és tartozunk ezzel azért is, hogy nemzetünk ősz apostola, igazságunk védelmezője, gróf Apponyi Albert, (Éljenzés!) aki olyan gyönyörű szépen védelmezte igazságunkat, támaszt nyerjen a külföld előtt és lássák odakünn, hogy mögötte van az egész magyar nemzet. T. Képviselőház! Fábián Béla t. képviselőtársam tegnapi beszédében azt mondotta, hogy ez a javaslat csak a jelenlegi katonáknak kedvez, de a háború áldozatainaik, hadirokkantjainak, hadiárváinak, hadiözvegyeinek és frontharcosainak érdemeit nem méltányolja eléggé és nem védelmezi úgy, ahogyan kellene. Ezt én is vallom, először is azért, mert a frontharcosoknak csakugyan sok sérelmük van. Hogy egy párra rámutassak, elmondhatom, hogy több ilyen frontharcos ügyében járt am már az illetékes minisztériumokban. Például abban az ügyben, hogy egy tanítójelölt a tanítóképezdé. ülése 1930 november 21-én, pénteken. 413 • bői éppen kinevezése, vagy megválasztása előtt elment a világháborúba, vagy egy jegyzőgyakornok éppen megválasztása előtt elment a világháborúba, kénytelen volt elszenvedni a világháború keserveit, sőt még néhány évi hadifogságot is, s amikor visszajött, beletelt egy év, amíg megválasztották. így némely helyen hat évvel m előbbre vannak azok, akik idehaza nyugodtan, nem érezve a háború keserveit, előrehaladtak, és így a tanítónők és általában azok, akik itthon voltak, vtgy rangsorban, mind nyugdíjigényben messze előtte járnak a háborút végigszenvedett egyéneknek. Vannak tanárok, akik akkor, amikor mint tanítók átmentek a tanárképzőbe, elmentek a világháborúba, ott négy évet töltöttek, sőt két évet orosz fogságban is voltak, s amikor visszajöttek, nem számították be nekik ezt az időt, mert a kinevezés momentán nem történhetett meg, csak később. Ezek a sérelmek olyanok, amelyeket orvosolni kellene, és úgy tudom, az igen t. honvédelmi miniszter úr is orvosolandóknak tartja ezeket a sérelmeket, miután azonban ezek az illetménykérdéssel függnek össze, novelláris úton kívánja ezek orvoslását megtalálni. De én szerettem volna már ebben a javaslatban is az egyik szakaszhoz egy rövid mondatot hozzáfűzni, amely ezeket a sérelmeket orvosolná. Ez a mondat csak ebből a néhány szóból áll (olvassa): «A világháborúban és a hadifogságban eltöltött idő úgy a rangsorba, mint a nyugdíjba beszámít akkor is, ha állami, vagy közszolgálatba azután lép.» (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! Most áttérek a hadirokkantaknak, a hadiözvegyeknek és a vitézségi érmeseknek Fábián igen t. képviselőtársain által sérelmezett és beszédében igazán megrázóan előadott kérdésére. Elismerem, — és nem hiszem, hogy a Háznak volna csak egyetlenegy tagja is, aki el ne ismerné — hogy amit a háború áldozataiért cselekedhettünk, csak egy csepp víz az ő égető nyomorúságuk enyhítésére. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem szabad azonban ezt úgy odaállítani, mint ahogyan Fábián igen t. képviselőtársam tette, mintha ez a rezsim, ez a kormány szívtelen volna és nem akarna arról tudni, hogy mivel tartozik a hon védelmezőinek és nyomorultjainak. Lássuk csak, t. Képviselőház, mi az oka annak, hogy nem tudjuk megtenni azt, amit minden magyar törvényhozó kötelességének kell, hogy elismerjen, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák sérelmeit orvosolni kell, tisztességes ellátásukról gondoskodni kell, hogy a fronton életüket kockáztatott vitézségi érmeseknek nemcsak elismeréssel, hanem az érempótdíj-illetmények kifizetésével is tartozik a nemzet. A baloldalon mindig úgy akarják feltüntetni; hogy ez a rezsim, ez a mai kormányzati rendszer az oka ennek. Álljunk meg itt egy pillanatra. Fábián igen t. képviselőtársam említette, hogy mit szenvedtek künn a frontokon azok, akik az itthon1 evőket oltalmazták. Amíg- azonban mi ott künn voltunk és életünket, vérünket, tehetségünket, minden erőnket feláldoztuk a haza szent ügyéért, nemzetünk " védelmezésében, addig azok, akik itthon maradtak, a háturok mögött megcsinálták a patkányforradalmat és ezzel nem hogy a hazának használtak volna^ hanem egy kótyagos honvédelmi miniszter rendeletére, aki azt mondotta, hogy: «Nem akarok katonát látni», lefegyverezték a visszatérő ezredeket, a helyett, hogy az itthon maradottakat és a felmentetteket is felfegyverezték volna és kiküldték volna a határra, hogy várják a