Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

412 Az országgyűlés képviselőházának got nem korlátozza.» Azt jelenti-e, ez miniszter úr, hogyha az a B-listára küldött tisztviselő jelentkezik valamely állásra és jelentkezik egy igényjogosult altiszt vagy legénységi állomány­beli, akkor annak a B-listás tisztviselőnek eb­ben az előbbi törvényben biztosított joga hát­térbe szorul! (Gömbös Gyula honvédelmi mi­niszter: Helyesen értelmezi a képviselő úr! iTg y látszik, mégis jól van megszövegezve! — Gr. Hunyady Ferenc: Végre megértett vala­mit! —- Szilágyi Lajos: A nélkül, hogy ma­gyarra fordították volna! — Strausz István: Pedig a miniszter úr a közöshadseregben nem akart németül beszélni. — Zaj.) Ezt a rendelke­zést teljesen igazságtalannak tartom. Az ú] törvények rendesen úgy alkotódnak meg, hogy a már szerzett jogokat a legkisebb mértékben sem érintik. Itt van néhány képviselőtársam, akikkel végig harcoltuk annakidején a szaná­lási vitát és ezzel kapcsolatban a létszámcsök­kentési vitát is. A honvédelmi miniszter úr akkor, mint ellenzéki, szintén talán erőtelje­sebben is foglalt állást a szanálási törvény ellen, mint én; és átnéztem a parlamenti nap­lót, amelyből meg kell állapítanom, hogy ép­pen a honvédelmi miniszter úr vagy pártjá­nak tagjai éppen a létszámcsökkentési tör­vényjavaslatnak hóhér szakaszait kifogásol­ták a legjobban, a^ legsúlyosabban, amelyek alapján embereket életüknek közepén, pályá­juk derekán takarékossági okokból elbocsáta­nak, egyetlenegy bizonylattal, hogy a magyar állam becsületét köti hozzá, hogyha újabb al­kalmaztatás lehetősége nyílik meg, abban az esetben igényük mindenekfelett áll. (Zaj a baloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy az ellenzéki pad­sorokból erőtlenítik mindig idevonatkozó fel­hívásomat. Ha nem hajtották végre, elég szo­morú, de végre kellett volna hajtani, mert pa­píron legalább ezeknek az igényjogosultaknak a joga biztosítva volt, s most végtelnül meg­lep engem, hogy a honvédelmi miniszter úr által hozott törvényben látom én ennek az elsőbbségi igénynek bizonyos tekintetben a deklasszifikálását. Mert hiszen ezek az elbo­csátott B-listás tisztviselők rendesen a keze­lési állásoknál juthatnának — ha jutnak — va­lamelyes pozícióba. Most már talán itt kezdet­ben a honvédelmi miniszter úr akkor, amikor igényeiket háttérbe szorítja az újonnan jelent­kező igényekkel szemben, az én nézetem sze­rint elhelyezkedésünk lehetőségét megint meg­szorítja. Az én meggyőződésem az, hogy a szanálás rokkantjait is támogatnunk kell s ebben az esetben az ő számukra legalább papiroson a törvényben biztosított emez elsőbbségi igényt most ne szállítsuk le, hagyjuk meg úgy, aho­gyan van; hiszen ez a hadsereg tagjainak el­helyezkedését nem gátolja, mert nem hiszem, hogy az új nemzeti hadsereg ontani fogja az igazolványos altiszteket, sőt ellenkezőleg, egy ideig kénytelen őket megtartani, mert hiszen a bürokráciában ma is többlet van. En nem he­lyeslem és nem tartom a magyar állam : be­csületével voltaképpen összeegyeztethetőnek azt, hogy a szanálás rokkantjainak egy tör­vényben kimondott egyetlen biztosítékát most ennek a 22. §-nak rendelkezéseivel háttérbe szorítsuk. Ezek azok az okok, amelyek miatt én a magam részéről ezt a törvényjavaslatot — bár elismerem alkotásának helyességét s bár annyi sok szépet, helyeset és bölcset látok benne — el nem fogadhatom, mert a rokkantkérdés te­kintetében és a B-listás tisztviselőket illetőleg . ülése 1930 november 21-én, pénteken. meggyőződésem szerint e törvényjavaslatból kifolyólag hátrányosabb helyzet áll elő. • Most pedig engedje meg nekem a t. Ház, — nagyon sajnálom, hogy a honvédekni mi­niszter úr nem erősített meg engem ebben a kérdésben — de én a magyar állam háztartá­sának egyik legsúlyosabb válságát és a ma­gyar nemzeti szuverenitás egyik legsúlyosabb megsértését abban látom, hogy nekünk még a mai időkben is zsoldos hadsereget kell tarta­nunk. (Igazi Ügy van!) Nekünk, akikről azt mondják, hogy önálló, független nemzeti állam vagyunk, voltaképpen egy toborzott hadseregünk van, mert bár a jog­egyenlőség elvét valljuk, — hiszen a honvé­delmi miniszter úr kecskeméti kijelentését csak egy kis kiruccanásnak veszem (Derültség.) — nekünk az általános védkötelezettség életbelép­tetésére feltétlenül szükségünk van. (Ügy van! Ügy van!) Ezt követeli elsősorban nemzeti szu­verenitásunk, nemzeti függetlenségünk, (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: Igazságunk!) de az általános védkötelezettség biztosítását kö­veteli hadseregünk nívójának emelése is. (Gr. Hunyady Ferenc: A takarékossági szem­pontok is!) Ezt követeli azután államháztartá­sunk érdeke is, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) mert hiszen a magyar nemzet mai súlyos válságában roppant jelentős tétel az, hogy zsoldos hadsereget kell tartanunk. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon! — Já­nossy Gábor: Kibírhatatlan!) Engedjék meg nekem, mélyen t. uraim, hogy én ez esztendő (november havában, amely­ben annyi nevezetes dátum van és amikor annyi nevezetes dátumot ünnepelnek, egy igen szo­morú dátumra mutassak rá, arra, hogy tíz esz­tendeje lesz annak, hogy ebben a magyar tör­vényhozásban a trianoni szerződést he kellett cikkelyezni. Az a trianoni szerződés is kény­szerít bennünket arra, hogy zsoldos hadsereget tartsunk; az a trianoni szerződés kényszerít bennünket arra, hogy mi minden jóakarat el­lenére is, — mert hiszen a nemzetben és népben megvan minden jóakarat (Ügy van! Ügy van!) — senyvedjünk és kínlódjunk és én azt hiszem, elérkezett már e tíz esztendő után az ideje .an­nak, hogy a magyar törvényhozás a magyar revízió érdekében szót emeljen és a trianoni szerződés revízióját követelje. (Ügy van! Ügy van!) A népszövetségi rendelkezéseknek 19. Va jogot is ad nekünk erre. En meg vagyok arról győződve, hogy az igazságot még hiába keres­sük, mert a győzteseknek nincs bátorságuk arra, hogy bevallják, hogy a békediktátumokkal nemcsak ezt a nemzetet, — amely őket, a keresz­ténységet és a kultúrát évszázadokon keresztül védelmezte, (Ügy van! Ügy van!) hanem egész Közép-Európát rombadöntötték, egész Európát súlyos, válságos helyzetbe sodorták. (Ügy van! Ügy van!) Engedjék meg, hogy a revízió érde­kében az akció megindítását annál is inkább kívánhassam, mert elvégre népünk, amely tíz esztendő óta súlyosan szenvedi ennek rettenete­sen káros hatásait, a mai súlyos helyzetben tő­lünk, a törvényhozás tagjaitól várja azt, hogy kimenjünk a világ ítélőszéke elé és követeljük ennek a helyzetnek megváltoztatását, mert ezt gazdasági életünk teljes Összeomlása nélkül to­vább tűrnünk nem lehet. Azt hiszem, fokozod tabb kötelessége ez a magyar kormánynak, amely magyar kormány, amikor a gazdasági bajokat és a gazdasági válságot szemére hány­juk, mindig azt mondja, hogy ennek elsősorban Trianon az oka. "..,-.....

Next

/
Thumbnails
Contents