Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-438
412 Az országgyűlés képviselőházának got nem korlátozza.» Azt jelenti-e, ez miniszter úr, hogyha az a B-listára küldött tisztviselő jelentkezik valamely állásra és jelentkezik egy igényjogosult altiszt vagy legénységi állománybeli, akkor annak a B-listás tisztviselőnek ebben az előbbi törvényben biztosított joga háttérbe szorul! (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Helyesen értelmezi a képviselő úr! iTg y látszik, mégis jól van megszövegezve! — Gr. Hunyady Ferenc: Végre megértett valamit! —- Szilágyi Lajos: A nélkül, hogy magyarra fordították volna! — Strausz István: Pedig a miniszter úr a közöshadseregben nem akart németül beszélni. — Zaj.) Ezt a rendelkezést teljesen igazságtalannak tartom. Az ú] törvények rendesen úgy alkotódnak meg, hogy a már szerzett jogokat a legkisebb mértékben sem érintik. Itt van néhány képviselőtársam, akikkel végig harcoltuk annakidején a szanálási vitát és ezzel kapcsolatban a létszámcsökkentési vitát is. A honvédelmi miniszter úr akkor, mint ellenzéki, szintén talán erőteljesebben is foglalt állást a szanálási törvény ellen, mint én; és átnéztem a parlamenti naplót, amelyből meg kell állapítanom, hogy éppen a honvédelmi miniszter úr vagy pártjának tagjai éppen a létszámcsökkentési törvényjavaslatnak hóhér szakaszait kifogásolták a legjobban, a^ legsúlyosabban, amelyek alapján embereket életüknek közepén, pályájuk derekán takarékossági okokból elbocsátanak, egyetlenegy bizonylattal, hogy a magyar állam becsületét köti hozzá, hogyha újabb alkalmaztatás lehetősége nyílik meg, abban az esetben igényük mindenekfelett áll. (Zaj a baloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy az ellenzéki padsorokból erőtlenítik mindig idevonatkozó felhívásomat. Ha nem hajtották végre, elég szomorú, de végre kellett volna hajtani, mert papíron legalább ezeknek az igényjogosultaknak a joga biztosítva volt, s most végtelnül meglep engem, hogy a honvédelmi miniszter úr által hozott törvényben látom én ennek az elsőbbségi igénynek bizonyos tekintetben a deklasszifikálását. Mert hiszen ezek az elbocsátott B-listás tisztviselők rendesen a kezelési állásoknál juthatnának — ha jutnak — valamelyes pozícióba. Most már talán itt kezdetben a honvédelmi miniszter úr akkor, amikor igényeiket háttérbe szorítja az újonnan jelentkező igényekkel szemben, az én nézetem szerint elhelyezkedésünk lehetőségét megint megszorítja. Az én meggyőződésem az, hogy a szanálás rokkantjait is támogatnunk kell s ebben az esetben az ő számukra legalább papiroson a törvényben biztosított emez elsőbbségi igényt most ne szállítsuk le, hagyjuk meg úgy, ahogyan van; hiszen ez a hadsereg tagjainak elhelyezkedését nem gátolja, mert nem hiszem, hogy az új nemzeti hadsereg ontani fogja az igazolványos altiszteket, sőt ellenkezőleg, egy ideig kénytelen őket megtartani, mert hiszen a bürokráciában ma is többlet van. En nem helyeslem és nem tartom a magyar állam : becsületével voltaképpen összeegyeztethetőnek azt, hogy a szanálás rokkantjainak egy törvényben kimondott egyetlen biztosítékát most ennek a 22. §-nak rendelkezéseivel háttérbe szorítsuk. Ezek azok az okok, amelyek miatt én a magam részéről ezt a törvényjavaslatot — bár elismerem alkotásának helyességét s bár annyi sok szépet, helyeset és bölcset látok benne — el nem fogadhatom, mert a rokkantkérdés tekintetében és a B-listás tisztviselőket illetőleg . ülése 1930 november 21-én, pénteken. meggyőződésem szerint e törvényjavaslatból kifolyólag hátrányosabb helyzet áll elő. • Most pedig engedje meg nekem a t. Ház, — nagyon sajnálom, hogy a honvédekni miniszter úr nem erősített meg engem ebben a kérdésben — de én a magyar állam háztartásának egyik legsúlyosabb válságát és a magyar nemzeti szuverenitás egyik legsúlyosabb megsértését abban látom, hogy nekünk még a mai időkben is zsoldos hadsereget kell tartanunk. (Igazi Ügy van!) Nekünk, akikről azt mondják, hogy önálló, független nemzeti állam vagyunk, voltaképpen egy toborzott hadseregünk van, mert bár a jogegyenlőség elvét valljuk, — hiszen a honvédelmi miniszter úr kecskeméti kijelentését csak egy kis kiruccanásnak veszem (Derültség.) — nekünk az általános védkötelezettség életbeléptetésére feltétlenül szükségünk van. (Ügy van! Ügy van!) Ezt követeli elsősorban nemzeti szuverenitásunk, nemzeti függetlenségünk, (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: Igazságunk!) de az általános védkötelezettség biztosítását követeli hadseregünk nívójának emelése is. (Gr. Hunyady Ferenc: A takarékossági szempontok is!) Ezt követeli azután államháztartásunk érdeke is, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) mert hiszen a magyar nemzet mai súlyos válságában roppant jelentős tétel az, hogy zsoldos hadsereget kell tartanunk. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon! — Jánossy Gábor: Kibírhatatlan!) Engedjék meg nekem, mélyen t. uraim, hogy én ez esztendő (november havában, amelyben annyi nevezetes dátum van és amikor annyi nevezetes dátumot ünnepelnek, egy igen szomorú dátumra mutassak rá, arra, hogy tíz esztendeje lesz annak, hogy ebben a magyar törvényhozásban a trianoni szerződést he kellett cikkelyezni. Az a trianoni szerződés is kényszerít bennünket arra, hogy zsoldos hadsereget tartsunk; az a trianoni szerződés kényszerít bennünket arra, hogy mi minden jóakarat ellenére is, — mert hiszen a nemzetben és népben megvan minden jóakarat (Ügy van! Ügy van!) — senyvedjünk és kínlódjunk és én azt hiszem, elérkezett már e tíz esztendő után az ideje .annak, hogy a magyar törvényhozás a magyar revízió érdekében szót emeljen és a trianoni szerződés revízióját követelje. (Ügy van! Ügy van!) A népszövetségi rendelkezéseknek 19. Va jogot is ad nekünk erre. En meg vagyok arról győződve, hogy az igazságot még hiába keressük, mert a győzteseknek nincs bátorságuk arra, hogy bevallják, hogy a békediktátumokkal nemcsak ezt a nemzetet, — amely őket, a kereszténységet és a kultúrát évszázadokon keresztül védelmezte, (Ügy van! Ügy van!) hanem egész Közép-Európát rombadöntötték, egész Európát súlyos, válságos helyzetbe sodorták. (Ügy van! Ügy van!) Engedjék meg, hogy a revízió érdekében az akció megindítását annál is inkább kívánhassam, mert elvégre népünk, amely tíz esztendő óta súlyosan szenvedi ennek rettenetesen káros hatásait, a mai súlyos helyzetben tőlünk, a törvényhozás tagjaitól várja azt, hogy kimenjünk a világ ítélőszéke elé és követeljük ennek a helyzetnek megváltoztatását, mert ezt gazdasági életünk teljes Összeomlása nélkül tovább tűrnünk nem lehet. Azt hiszem, fokozod tabb kötelessége ez a magyar kormánynak, amely magyar kormány, amikor a gazdasági bajokat és a gazdasági válságot szemére hányjuk, mindig azt mondja, hogy ennek elsősorban Trianon az oka. "..,-.....
