Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

Az országgyűlés képviselőházának A38 (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Ez nem ebben a törvényjavaslatban, hanem egy reformtörvényben, a rokanttörvényben lesz rendezve, mert ebben a törvényjavaslatban csak az igazolványos altisztek ellátásáról van szó.— Jánossy Gábor: Az pedig jön, mert jönnie kell. A népjóléti miniszter úr megigérte!) Az volt a javaslat indokolásiában és az eddigi felszólalásokban diadalként beállítva, hogy végre van egv törvény, amely a rokkantak elhelyezési igényét biztosítja. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Ez ebben ä törvényjavaslatban egy plusz, t. képviselőtársam!) Az lehet, hogy ez ebben a javaslatban egy plusz, de ez nem privilégium a rokkantaknak, mert már régen, előbb meg kellett volna alkotni a rokkantak igényeinek biztosítására a törvényt és csak azután jöhetett volna ez a törvényjavaslat. En ebben a tekintetben, amint mondottam, helyeslem a törvénynek olyan beállítását, hogy az igazolványos altisztek és legénységi állománybeliek igényeinek

f rendezéséhez nyúl, de a magam részéről megállapítom, hogy itt még vannak olyan idények, amelyeknek biztosításáról feltétlenül gondoskodjunk kell és megfelelő gondoskodás nem történik. De méltóztassék nekem megengedni, hogy amint e 20. §-ba be van állítva, nem tudom máskép kiolvasni. Méltóztassék a honvédelmi miniszter úrnak kikorrigáltatni. Ahogy be van állítva, abból a szempontból a rokkantak az igazolványt nyert altisztekkel, legénységi állományúakkal szemben háttérben vannak, mert elsősorban ezek igényei jelentkeznek és biztosíttatnak. Lehet, hogy a miniszter úr azt mondja, hogy ebben a törvényben arról va*i szó, hogy az igazolványon altisztek érdekei és a legénységi állománybeliek érdekei, igényei biztosítassanak, de az állásoknak az a tömege, amelyre vonatkozóan ezeket az igényeket elsősorban, a rokkantakkal szemben is meg méltóztatik állapítani, indokolja azt a nézetet, hogy ezeknek az állásoknak tömegénél nem lehet ebben a tekintetben különbséget tenni és nekem az a nézetem, hogyha már a miniszter úr tagadja, hogy ez így volna a törvényjavaslatban, akkor méltóztassék világosan a teljesen egyenlő igényt számukra biztosítani. Hozzászólottak képviselőtársaim a Vitézi Rend kérdéséhez is. Olvastam a miniszter úr kecskeméti nyilatkozatát, hallottam errevonatkozólag a felszólalásokat. Tökéletesen Szilágyi t. képviselőtársam álláspontján vagyok. Ha itt egy vallási alapon álló rendet méltóztatnak csinálni, mint a Máltai Lovagrend, a Johannita Lovagrend és most lesz a Vitézi Kend, abban az esetben a magyar törvényekiben az állások elnyerésénél igényjogosultságot ilyen rendnek biztosítani az én elvi álláspontom szerint nem lehet, nem szabad, mert ma nem a privilegizálás korát éljük és különben is az a meggyőződésem, hogy ott a harctéren a puskagolyó nem válogatott emberekben, az emberekben nem válogattak és a becsületes hősiesség vallásfelekezeti különbség nélkül elismerésre méltó, ebben a tekintetben tehát klasszifikálni .az én álláspontom szerint nem lehet. (Sándor Pál: Ezt elismerte a honvédelmi miniszter úr!) Akkor miért méltóztatik vitatkozni? (Sándor Pál: Ezt elismerte, de nem vonja le a konzekvenciát! — Baracs Marcell: Tehát nem ismerte el cselekedetben!) Akkor ne méltóztassék rajta vitatkozni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki van nyomtatva, elismerte!) Lehet, hogy a honvédelmi miniszter úr elméletben elismerte, de a gyakorlatban nem teljesítette, mert a törvényI ülése 1930 november 21-én, pénteken. 411 javaslatot, ahol a Vitézi Rendről szól, e törvényhely értelmében úgy kell értelmezni, hogy a magyar hazáért hősies magatartást tanúsítottak, felekezeti különbség nélkül bejuthatnak a Vitézi Rendbe. Mert ha ez nem így volna, ha ez a Rend hasonló volna ia Máltai vagy a Joihannita Lovagrendhez, akkor ennek a Rendnek számára a honvédelmi miniszter úr nem kérne itt privilégiumot, nem kérne előnyt. Ez az én meggyőződésem és álláspontom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De más tekintetben is észrevételeim vannak, így a frontszolgálatot teljesítettek tekintetében is. Nagyon helyeslem, nagyon méltányolom, igazán azok érdemelnek legteljesebb elismerést, de ebiben a tekintetben arra kérem a miniszter urat, hogy e frontszolgálat igazolásának módját a törvény végrehajtási rendeletében méltóztassék .megállapítani, (Reisinger Ferenc: Beszélhetsz jó vitéz! — Derültség.) mert ha ennek a frontszolgálatnak törvényben bizonyos előnyöket, jogos igényeket juttatunk, akkor a teljesített frontszolgálat igazolási módját is meg kell >a törvényben állapítanunk, mert hiszen igény csak úgy jelentkezhetik, ha ebiben a tekintetben teljes hivatalos megállapítás történik. Ha már belejöttünk a rokkantkérdésbe és láttuk itt a rokkantak igen szomorú helyzetét, amelyet több képviselőtársam fel is tárt, szeretném, ha a honlvédelmi miniszter úr azoknak a dekórumoknak megadását, amelyeket a rokkantak kérnek, amelyek megkülönböztetést jelentenek számukra, valamint helyzetük javítását, amelyet teljes joggal igényelnek, mind elősegítené és biztosítaná másik minisztertársánál, mert erre vonatkozóan az utóbbi időben nem láttunk mást, csak ígéreteket, elleniben a rokkantaknál folytonos panaszt hallunk, hogy a helyett, hogy bizonyos emelések történtek volna a díjakban, határozott, előre megszervezett százalekleszállítási rendszer folyik. Azt hiszeaii, hogy a honvédelmi miniszter úr is feltétlenül az általános védkötelezettség híve. (Gr. Hunyady Ferenc: Amit most már meg kellene kezdeni! — Jánossy Gábor: Ideje volna!) Ha ez a honvédelmi miniszter úr álláspontja, akkor figyelmeztetem, hogy az általános védkötelezettség, amely 1848-ban kimondatott, a jogegyenlőség elve után következett. Csak azokban az államokban lehet általános védkötelezettség, csak azokban az államokban nem kell zsoldoshadsereg, ahol a jogegyenlőség elve biztosítva van. Ne tegye tehát a miniszter úr ezt a Vitézi Rendet privilegizált, kiváltságos renddé, hanem tegye a nemzet közkincsévé, hogy oda minden polgár, aki a feltételeknek megfelel, a hazának szolgálatot tett és arra alkalmas, a maga részéről bejuthasson, mert hiszen abban az esetben lesz ennek a rendnek az az értéke, amely voltaképpen a nemzetvédelem szempontjából céloztatik. A törvényjavaslatnak második szakasza, amelyet súlyosan kifogásolok, a 22. §. Miután itt a szakaszok értelmezésére nézve eltéréseink vannak, engedje meg a miniszter úr, hogy ezt a szakaszt felolvassam és nehezen érthető rendelkezéseiből ellenőriztessem magamat, vájjon jól értelmezem-e. (Szilágyi Lajos: Általában rossz magyarsága van!) Nem lehet ezen a törvényjavaslaton eligazodni (olvassa): «A létszámcsökkentés folytán végelbánás alá vont közszolgálati alkalmazottaknak az 1923 : XXXV. tc.-ben biztosított az a joga, hogyha újból alkalmazásukat kérik, minden más pályázót megelőznek, e törvényen alapuló igényjogosultsá-