Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

410 Az országgyűlés képviselőházának 438. ülése 1930 november 21-én, pénteken. meg azt a nehézséget, amely az 1873 : II. te. alkalmazásánál mindig jelentkezett, hogy amikor ezek a szerencsétlen igazol ványo s altisztek bekerültek egy más hivatalba, akkor kellő felkészültség hiányában voltaképpen nem tudtak, pedig akartak kötelezettségeiknek eleget tenni és ezért egyfelől súlyos nehézséget okoztak piz illető igazgatási ágnak, ahová kerültek, másfelől pedig saját maguknak is szánalmas volt a helyzetük. Amikor tehát biztosítjuk számukra az igény jogosultságot, amit a magam részéről teljes mértékben helyeslek, akkor biztosítanunk kell számukra azt is, hogy még a katonai szolgálat alatt megfelelő képesítést nyerhessenek necsak elméletileg, hanem bizonyos fokig gyakorlatilag is, hogy azokat a tennivalókat, amelyek majd a oolgári alkalmaztatásban rájuk hárulnak, elláthassák. Itt csak hivatkozom arra, ha már a honvédelmi miniszter úr jelen van, hogy én ennek, a törvényjavaslatnak 4. §-át zűrzavaros szófűzései miatt egyáltalában nem tudtam megérteni. Hivatkozom a törvény 12. §-ának 1. bekezdésére, amelyből azt kell megállapítanom, hogy az igazolványos altiszteknek és legénységnek a katonaságnál eltöltött szolgálati idejét esak abban az esetben számítják be, ha a szolgálatból való megválás és az újabb alkalmaztatás között Öt esztendő még nem telt el. A magam részéről ezt igazságtalannak tartom, mert a mai helyzetben tudvalevő^ dolog, hogy milyen nehéz az igazolvánnyal ellátott, a katonai szolgálatból elbocsátott altiszteknek és legénységi állománybeli egyéneknek megfelelő alkalmazást keresni. Ezért a nehézségért őket büntetni nézetem szerint igazságtalanság. T. Ház! De amikor elmondom a törvényjavaslat eme hibáit, el kell, hogy mondj am a törvényjavaslat jó oldalait is. Helyeslem először is azt, hogy ezt a kérdést végre-valahára idehozta a t. honvédelmi miniszter úr s helyesnek és demokratikusnak tartom azt az álláspontot is, hogy ezt a kedvezményt nem úgy, mint a múltban, csak az altisztekre, hanem a legénységi állományú egyénekre is kiterjesztette. Helyesnek tartom azt is, hogy mai szomorú katonai viszonyaink miatt — mert hiszen nekünk voltaképpen toborzott hadseregünk van — a szolgálati évek számát éppen erre való tekintettel leszállította, s hogy ezt az intézkedést a csendőrségre, a vámőrségre és egyéb alakulatokra is kiterjesztette. Különösen nagyon helyesnek tartom, hogy az államtól hasznot húzó vállalatokat szintén bevonta e kötelezettségbe. A törvényjavaslat legjobb része kétségkívül az, hogy megoldotta a t. honvédelmi miniszter úr ebben a törvényjavaslatban azt, hogy az igazolványos altisztek és legénységi állományú egyének, valamint az egyes közhivataloknál kisebb pozíciókban szolgáló polgári várományosok igényei is kielégítést nyernék, mert váltakozva^ történik alkalmazásuk, így tehát az egyes hatóságoknál is megvan a szukreszceneia biztosításának lehetősége. Helyének tartom az általam elmondott kivételektől eltekintve a nyugdíj viszonosság kérdésének rendezését is ebben a törvényjavaslatban. S mégis, jólehet helyesleni a törvényjavaslatot, kijelentem, hogy azt nem fogadom el, mert ebben a törvényjavaslatban a hadirokkantaknak egy olyan deklasszifikálását látom, amelyről az előttem szóló t. képviselőtársam is szólott r s amely deklasszifikálás én előttem ezt a törvényjavaslatot teljesen értéktelenné teszi. A törvényjavaslat 20. §-ában, mikor az igényjogosultságot megállapítja, a hadirokkantak csak utolsó sorban vannak felemlítve. Elsősorban fel van említve ia Vitézi Rend, azután az aircvonalbeli katonai szolgálatot teljesítőik és utólagosan vannak felemlítve a hadirokkantak, akiket csak egyenlő feltételek mellet illet meg az elsőség. Nem értem a t. miniszter úr állácípontját. A törvényjavaslat szövegezése nem teljesen világos és szeretném, ha a t. miniszter úr közbevetőleg választ adna, mert a javaslat úgy van szövegezve, hogy egyenlő feltótelek mellet elsőbbség illeti meg a viselt katonai rendfokozatra való tekintet nélkül, amint már mondottam, a vitézi rend tagjait, azután a világháború alatt arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesítőket, vagy azokat, akik ebből a szolgálatukból kifolyólag rokkantakká váltak. Ez azt jelenti, hogy csak azt a rokkantat méltóztatik figyelembevenni és ezen igénnyel felruházni, aki arcvonalbeli szolgálatának teljesítése közben lett rokkanttá, vagy pedig a /okkantákra általában ez az osztályozás, illetőleg klasszifikáció nem vonatkozik? (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Minden arcvonalbeli szolgálatban vannak rokkantak is. Ezeknek elsőbbségük van olyanokkal szemben, akik nem arcvonalbeli szolgálat közben lettek rokkantakká.) Ebben a tekintetben a t. honvédelmi miniszter úr álláspontja szerintem megnyugtató, ámbár itt felhozhatnám indokképpen a rokkantság súlyosságát is, hogy tudniillik ez »is figyelembe kellene, hogy jöjjön. (Strausz István: Egész biztosan mérlegelik!) Hiba az, t miniszter úr, hogy ezen törvényhely értelmében — a javaslatban így olvasom — a mostani nemzeti hadseregbeli igazolványt nyert altiszteket és legénységieket előnybe h élvezik a rokkantakkal szemben, mert a 20. §-ban azt mondja a miniszter úr, hogy a törvény 5. §-a szerint fenntartott, de az igazolványosok által meg nem pályázott állásokra pályázók közül egyenlő feltételek mellett elsőbbség illeti meg a vitézi rend tagjait, azután az arcvonalbeii katonai szolgálatot teljesítőket vagy azokat, akik ebből a szolgálatukból kifolyólag rokkantakká váltak. Ez tehát azt jelenti, hogy a nemzeti hadseregnek jelenlegi altiszti és legénységi állománybeli tagjai, ha pályáznak, akkor velük szemben egy rokkantnak az igénye nem nvílik meg. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Ez tévedés, mert az állások 50%-a igazolványosok részére van fenntartva, a másik 50%-a pedig ezeknek az embereknek részérő ! Különben meg fogom majd magyarázni!) Ha ez így van, t. miniszter úr, akkor ez nagy baj, mert ezen törvényhelyből a magam részéről mást kiolvasni, nem tudok, mint azt, hogy e tekintetben a rokkantak háttérbe vannak szorítva azokkal az igényjogosultakkal szemben, akik a nemzeti hadseregben eltöltött szolg'álatuk után nyernek igényt. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Majd megmagyarázom, t. képviselőtársam!) így a törvényjavaslat rosszul van szövegezve. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Világosan van az szövegezve!) Mondom, én nagyon szeretném, ha a t. miniszter úr megmagyarázná ezt, mert én ezt a magam részéről így értelmezem és ebből a szempontból ebben a törvényjavaslatban a rokkantak deklasszifikálását látom. En úgy tartom, hogy azok a rokkantak mégis^ csak elsősorban igényelhetnek felsorolást és érdemelnek elismerést még a vitézi rend és a fronton szolgálatot teljesítőkkel szemben is, akik a háborúban testi épségük elvesztésével a legnagyobb áldozatot hozták.