Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

Az országgyűlés képviselőházának A37. ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. 391 juk mellett piros rózsával és hazaérkeztek féllábbal, hogy mi ezeknek az embereknek a sorsuk Magyarországon, hogyan járnak; ha el méltóztatnak menni egy rokkant gyűlésre: akkor kell, hogy minden embernek egy bizonyos keserűség támadjon a szívében azért, hogy miként lehetséges az, akár elvesztett háború után és száz Trianon után is, hogy egy ország, amely a maga katonáit a határokra elküldte, hogy védelmezzék meg az itthonmaradottakat, hogy védelmezzék meg a magyar aratást és a magyar jövőt, ezekkel ilyen kegyetlenül és mostohán bánik % T. Képviselőház! A magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy aki harctéren katonai szolgálatot teljesít és aki a harctéren valamilyen ihőstettet visz véghez, az az ember azt a hőstettet nem a vitézségi éremért, még kevésbbé a vitézségi érem pótdíjáért viszi véghez. Az az ember véghez visszi azt a hőstettet azért, hogy erkölcsi érzésének, kötelességtudásának eleget tegyen; azon a parancson kívül, amely bizonyos cselekedet teljesítésére rábírj kötelességtudása viteti véghez vele azt a hőstettet. (Patacsy Dénes: A hazaszeretet!) De az emberek kétfélék. Az egyik az, aki a vitézségi érem pótdíjáról könnyen lemond. Vannak azonban, akik azt mondják: «Kérem, amikor nekem ezt a vitézségi érmet adták Úzsoknál, amikor a divizionárius maga jött el és maga tűzte a mellemre ezt a vitézségi érmet, akkor egyszersmind azt . mondották, íhogy nekem az állam e vitézségi érem dekorációja mellé ennyi és ennyi pótdíjat fog életem végéig fizetni.» En tudom, hogy a magyar állam nagyon sanyarú helyzetben van, tudom, hogy a gazdasági helyzet nagyon sanyarú, tudom, hogy katasztrofális, de nekem az a meggyőződésem, hogy 918 millió pengőre feltornázott költségvetés mellett, amely ezt az országot meggyőződésem szerint teljes mértékben kilúgozta, vannak sokkal feleslegesebb kiadások, mint amilyen kiadás lett volna e vitézségi érmek pótdíjával kapcsolatosan tett Ígéretek teljesítése. Mert mi a helyzet? Méltóztassék ezekkel az emberekkel beszélni, méltóztassék egy rokkantgyűlésre elmenni, vagy méltóztassék egy olyan gyűlésre, ahol a rokkantak mellett ott vannak ezek a vitézségi érmesek, akár Pesten, akár vidéken, egyet méltóztatnak hallani, azt, hogy amíg háború van, addig az állam az ígéretek bőség-szaruja és ezek a háború idejében tett ígéretek

r semmi egyébre nem valók, minthogy a háború után legyen mit be nem tartani. Itt térek rá az arany vitézségi érmesek kérdésére. Ügy tudom, hogy az arany vitézségi érmesekkel szemben bizonyos irányokban, legalább a honvédelmi miniszter úr a gondoskodás jeleit^ mutatta. Magyarországon, úgy tudom, legalább az előttem fekvő könyv tanúsága szerint, körülbelül 400 arany vitézségi érmes van. Ügy tudom, hogy e 400 arany vitézségi érmes köziig körülbelül 34-et vagy 36-ot helyezett el a honvédelmi miniszter úr hivatalbalépése óta. Az arany vitézségi érmesekre vonatkozólag történt egy igéret, amelynél fogva az arany vitézségi érmesek közül, akik a régi hadseregben a legkiválóbbak voltak, azokat, akik a hadserégnél el akarnak helyezkedni, a honvédelmi miniszter úr el fogja helyezni. Ügy tudom, hogy eddig ennek a honvédelmi miniszteri Ígéretnek csak egy nagyon csekély része váltatott be, amennyiben nem is tíz százalékuk vétetett fel. (Zaj jobbfelől.) Abban az esetben, iha nem volna rá okom, hogy ezt mondjam, bizonyiáira nem mondanám. Méltóztassék a mondat végét megvárni. A honvédelmi miniszter úr nem helyezte el mindazokat az arany vitézségi érmeseket, akik a honvédelimi miniszttétriumtbain jelentkeztek. Vannak olyanok is, akik hiába kopogtattak a honvédelmi minisztériumban. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Konkrét esetet kérek!) Konkrét eset a Dankó Béla esete, aki 4. honvédgyalogezredbeli zászlós volt. A Magyar Nemzet Arany Könyvében, aihol az arany vitézségi érmesek hősi tettei meg vannak örökítve, Dankó Béláról meg van állapítva, hogy, mint az akkori 4. honvédgyalogezred zászlósa a Monte San Gabriellén milyen hőstettet vitt véghez. Azt hiszem, valamennyiünk előtt ismeretes ez a hely. 1917 október 2-án az ellenségtől erősen megszállt s láAlásainkba (Reisinger Ferenc: Szép sétatér volt!) — igein, sétáltak, de rövidesen a mennyországba sétáltak — okszerűen benyomuló szikladomb elfoglalására kapott parancsot két zászlós. Meg van állapítva, hogy ezek az emberek pergő tűzben miként nyomultak az olasz állások felé és miként sikerült kézigránátos harcban a két zászlósnak néhány bakával az olasz állásokba behatolni. Ez a Dankó Béla elveszítette ugyanott, a Monte San Gabri ellen a lábát, jelenleg műlába van! A honvédelmi minisztériumba kérvényeket adott be. Arról majd később akarok beszélni, hogy a Vitézi Székhez is kérvényeket adott be. Az a baja ennek a Dankónak. hogy bár ő keresztény, de véletlenül zsidó lányt vett el feleségül. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá! Ahá! — Éri Márton: Az csak nem lehet baj?) T. kéüviselőtársam jobb, ha szembenézünk az igazsággal, jobb, ha bevalljuk az igazat, minthogy ezekben a kérdésekben elkenjük az igazat, (tfgw van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyik oldalon tehát megjelenik a honvédelmi miniszter úrnak egy nyilatkozata, egy rendelete, amelynél fogva mindenki, aki a régi hadseregben az arany vitézségi érmet megkapta, a honvédelmi miniszter úrhoz folyamodhatik a nemzeti hadesereglben való állásért; a másik oldalon erre jön valaki, aki folyamodik állásért és akkor ez, a honvédelmi minisztérium által elutasíttatik. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Ez tévedés!) Kérem, tegnap is fenn volt Dankó Béla a honvédelmi minisztériumban ugyanezzel a kérelemmel és ugyanúgy elutasíttatott. Éppen akkor volt benn, amikor a miniszter úr is bement a hivatalaiba, és a miniszter úr titkárával beszélt. Én mindenesetre örömmel veszem tudomásul azt. ha a miniszter úr azt mondja, hogy ez egy tévedés, mert ebből azt kell következtetnem, hogy a miniszter úr által kiadott utasítás és nyilatkozat értelmében Dankó Béla a magyar nemzeti hadseregben éppen úgy, mint többi arany vitézségi érmes társa, helyet fog találni. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Erre majd fogok válaszolni! Disztingválni kell legénységi Mlományba való belépés . és tiszti állományba való belépés között!) Ez a kérdés felmerült közöttünk a bizottsági ülésen is és a miniszter úr a bizottság ülésén azt mondotta, hogy eddig ugyan csak a legénységi egyénekről van szó, (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: És ezt elrendeltem!) ellenben a miniszter úr a tiszti állományú egyének reaktiválásáról, (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Amennyiben...) illetve a katonaságnál való elhelyezéséről is gondoskodni fog. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Amennyiben 35. évüket nem töltötték be!)