Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

390 Az országgyűlés képviselőházának 4-37, vényesíthető és pedig a közszolgálatban álló gyakornokoknál, a napidíjasokkal és napábéresekkel szemben, akik a törvény életbeléptetésének idejében ebben a szolgálatban 6, illetőleg 12 évet kifogástalanul eltöltöttek. Intézkedik a javaslat arról is, hogy a létszám csökkentés folytán végelbánásban részesült közszolgálati alkalmazottaknak azt az előjogát, amelyet nekik az 1923 : XXXV. 'te. biztosít, szintén ne érintse ennek a törvénynek intézkedése. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) T. Ház! Mindezek után könnyen megállapítható, hogy a jelen törvényjavaslat rendkívül méltányos és rendkívül igazságos, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és egyáltalán nem sérti azoknak az érdekeit, akik bármely oknál fogva katonai szolgálatot nem teljesítettek sem a múltban és nem teljesítenek most sem. Ezzel szemben az összes hasonló' állásokat az 1873 : II. te. összeségében foglalta le, viszont ez a törvényjavaslat csak az állások felét foglalja le, mert ezáltal meg akarja könnyíteni a mai rendkívül nehéz közéleti és gazdasági viszonyok mellett azt, hogy .a polgárig elemek is elhelyezkedhessenek ezekben az állásokban, * amelyek régen csak igazolványos altisztek részére voltak fenntartva. Eendkívül nagy érdeme ennek a törvényjavaslatnak az, hogy mindig és mindenütt az egész vonalon elsőbbséget biztosít a frontharcosoknak, a vitézeknek és a rokkantaknak. (Helyeslés jobbfelől.) Azt mondhatná valaki, hogy ez a törvényjavaslat kizárólag csak a ma szolgálatot teljesítő egyénekre vonatkozik. Mégha így is lenne, akkor is azt kell mondanom, hogy azok, aki/k ma a honvédség kötelékéből 6 vagy 12 évi szolgálat után mennek át a polgári életbe, jóformán kivétel nélkül mind frontharcosok voltak. De határozottan kiemeli a törvényjavaslat, hogy a rokkantakat is ilyen állásokhoz kell juttatni.

t (Helyeslés jobbfelől.) Ez nagyon üdvös intézkedés s végre van egy törvényjavaslat, amely intézményesen intézkedik erre nézve is. (Helyeslés jobbfelől.) Tudjuk nagyon jól, hogy az összeomlás következtében és az azt követő nehéz gazdasági viszonyok között még nem lehetett a rokkantkérdést úgy megoldani, ahogy a rokkantak azt mindenképpen megérdemelték volna s amint az méltó volna a nemzet presztizséhez. T. Ház! Én valahogy úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat semmiféleképpen nem lehet pártpolitikai kérdés. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez a^ törvényjavaslat elsősorban elsőrendű szociális érdek, de legelsőbbrendü nemzeti érdek is és én azt hiszem, hogy az igen t. Ház, mint a nemzeti szuverenitás kifejezője, saját magán keresztül az egész nemzetet tiszteli meg, — amelynek tekintélyét emeli künn a magyar honvédség — midőn ezt a törvényjavaslatot elfogadja. Ezért mély tisztelettel kérem a t. Házat, hogy azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztass ék. (Elénk helyeslés a jobbés a baloldalon. — Felkiáltások: Elfogadjuk!) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat az állások betöltésénél előnyt igér azoknak, akik a nemzeti hadseregben altiszti szolgálatot téliesítettek, vagy pedig a harctéren teljesítettek szolgálatot, avagy megrokkantak

% (Ehn Kálmán: Nagyon helyes!) T. képviselőtársammal tartok én is, amikor azt mondom, hogy nagyon helyes, hogy végre van egy törvényjavaslat, — ha elkésetten is ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. bár — amely a harctéren teljesített szolgálatért bizonyos előnyöket igér, (Ügy van! jobbfelől.) csak én a magam részéről attól félek, hogy ez a törvényjavaslat már nem a harctéren szolgálatot teljesítettek javára fog szolgálni, hanem kizárólag azok részére, akik jelenleg a nemzeti hadseregben teljesítenek altiszti szolgálatot. En azért tartom helyesnek, hogy a harctéren teljesített szolgálat bizonyos törvényben megállapított előnyöket jelent mindenki részére, mert a magam részéről nem tartom helyesnek azt, hogy az egyik ember részére a harctéren eltöltött idő és a harctéren teljesített katonai szolgálat előnyt jelent, a másik részére pedig csak rúgást jelent. (Felkiáltások: Mit?) Eúgást. (Mozgás.) Magyarországon általában sajnos, hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy már a 48-as szabadságharcban résztvett úgynevezett honvédhősök érdemeit is akként jutalmazták, hogy joguk volt a honleányoknak szivarvéget gyűjteni a 48-as honvédek részére. De hozzá vagyunk szokva ahhoz is, hogy nálunk a katonai szolgálatot teljesítettekkel szemben a hálás utókor ^most is akként nyilatkozik meg, hogy ebben az országban a hadiözvegyek és badiárvák olyan szomorú ellátásban részesülnek a kormány részéről, (Keischl Richárd: Ez igaz!) helyesen: olyan szomorú ellátatlanságban,hogy minden alkalommal, ha egy, a harctéren elesett bajtársam szomorú feleségével, vagy szegény gyermekével találkozom, a kezem ökölbe szorul, mert ebben az országban a harctéren elesett katonák gyermekeivel szemben az állam olyan viselkedést tanúsít, ' hogy napi egy vagy két zsemlyére szóló ellátást ad a harctéren úgynevezett hősi halált halt katonák gyermekeinek. Ha pedig azon gondolkozom tovább, hogy mi lett .azokkal az emberekkel, akik a Doberdón fitthagyták a féllálbukat, vagy Volhyniában otthagyták a félszemüket, vagy mindkét szemük világát vesztették el a harctéren, akkor meg kell állapítanom, hogy akármilyen trianoni sorsa is van ennek az országnak, akármilyen rossz gazdasági szituációk között is él ma ez az ország, itt még mindig az általam annyiszor kifogásolt pazarlások mellett nem lett volna szabad az államnak eljutnia odáig, hogy ezek az emberek, ezek a rokkantak az államtól az utóbbi időben nem kaptak semmi mást, mint állandó revíziókat, amely revíziók a rokkantak előadása szerint nem nyilatkoznak meg másban, mint, sajnos, a rokkantsági százaléknak állandó lecsökkentésében, leszállításában. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiába állítanak ki katonaorvosok és hiába állítanak ki katonai intézetek is bizonyítványokat a rokkantak részére,^ amelyekben az ő százszázalékos, 75 vagy 50 százalékos rokkantságukat állapítják meg, mert a hivatalban az az úr, aki talán soha életében harcteret nem látott, aki talán soha életében meg nem érezte azt, mit jelent szembenállani hajóágyukkal és gépfegyverekkel, az iaz úr talán magasabb hivatali érdekből, talán elöljárója által neki adott utasítás alapján csökkenti le azt a rokkantsági százalékot, .amelyet az illető rokkant részére a katonaorvos állapított meg. Ha végig méltóztatnak nézni ezen az országon, ha végig méltóztatnak nézni & iháború áldozatain, azokon, .akikre nézve ez a háború nem jelentette az előremenetelt és a karriert, hanem jelentette testi épségük pusztulását, ha végig méltóztatnak nézni azokon, akik elmentek a háborúba virágos vonatokon, sapkarózsa-