Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

388 Az országgyűlés képviselőházának 1*87. gazdasági és a pénzügyi lehetőségek (megengedik, ezekre a rendkívüli indokolt szükségletekre a fedezetet biztosítsuk és a törvényt azonnal életbeléptessük. En újra csak azt ismételhetem, amit az előbb mondottam, — t és most újra bátor vagyok e tekintetben tájékoztatni a t. Házat — hogy résen fogunk lenni s az én feladatom az, hogy mihelyt a lehetőség arra megvan, a törvény életbeléptetéséről gondoskodjam. Egy óvatossági intézkedés a 11. %, amelyet méltóztassanak koncedálni számomra. Kérném, hogy Farkas/falvi Farkas Géza képviselőtársunk indítványát elvetni sa szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni méltóztassék. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a 1 Házat, méltóztatnak-e Farkasfalyi Farkas Géza képviselő úrnak új, 11. § beiktatására vonatkozó indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik,) Kisebbség. A Ház Farkasfalvi Farkas Géza képviselő úrnak 11. § beiktatására vonatkozó indítványát elvetette. Következik a régi 11. §-ra való szavazás. Itt szemben áll Farkasifalvi Farkas Géza képviselő úr indítványa az eredeti szakasszal. Amennyiben az eredeti szakaszt méltóztatnak elfogadni, Farkasfaivi Farkas Géza képviselő úr indítványa elesik. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 11. %-\ eredeti szövegezésében elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a 11. %-t eredeti szövegezésében fogadta el. (Zaj.) Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is íetárgyaltatott, annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. (Zaj. — Elnök csenget.) Napirendünk szerint következik a honvédség, vámőrség, folyamőrség és csendőrség kötelékében szolgálatot teljesített legénységi állományú egyéneknek a köz- és magánszolgálatban alkalmazásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Tabódy Tibor előadó: T. Ház! Elsőrendű szociális érdek, de mindenekfelett nagyon első nemzeti érdek az, hogy a nemzet hatalmának és tekintélyének kifejezőit, a honvédség tagjait maga a nemzet becsülje meg. Ezzel a nemzet a boldogabb jövőt szolgálja. Ez a célja tulajdonképpen a honvédség, vámőrség, folyamőrség és csendőrség kötelékében szolgálatot teljesített legénységi állományú egyéneknek a köz- és magánszolgálatban alkalmazásáról szóló törvényjavaslatnak. Ennek a törvényjavaslatnak két szempont ad különös nagy jelentőséget, talán úgy fejezhetném ki, hogy a jelen és a jövő szempontjából. A jelen szempontjából nagy érdeme a javaslatnak, hogy a frontharcosoknak, a vitézeknek és rokkantaknak soha kellőképpen el nem ismerhető és meg nem hálálható nagy szolgálatait akarja jutalmazni, (Ügy van! a jobboldalon.) azzal, hogy a polgári életben megfelelő álláshoz juttatja őket. A másik szempont pedig az, hogy kívánatossá teszi a jövőre nézve, hogy a nemzet fenntartó elemei minél nagyobb számban igyekezzenek a honvédségnél elhelyezkedni azért, mert tudhatják azt, hogy a . nemzet az e téren kifejtett értékes szolgálataikat majd jutalmazni fogja azzal, hogy ha a katonai tényleges szolgálati idejüket betöltötték, akkor a polgári életben megfelelő elhelyezkedéshez jutnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen az ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. 1873 : II. te. helyébe lépne. Az 1873 : II. te. már régebben revízióra szorul. Még likban egy legfelsőbb páran csirát rendelte el ennek a törvénynek revizióját. A tárgyalások fel is vétettek és 1914-ben a törvény tervezete már miniszterközi tárgyalás alá is vétetett, azonban a bekövetkezett világháború a további tárgyalásokat megakasztotta. 1918-ban újra felvétettek az erre vonatkozó tárgyalások, akkor pedig az összeomlás állta útját annak, hogy ezek a tárgyalások befejezéshez jussanak. Az összeomlás után, amikor a jelenlegi veder őr emdszerünk végleg kialakult, a törvény reformját ismét tárgyalás alá vették, mert annak revízióját most már nemcsak a múltban észlelt és jelentkezett szakszerű követelmények, hanem az ország közjogi helyzetében és egész véderő rendszerében beállott vláltozások sürgették és követelték. Az .1873 : II. te. ezen változások következtében nagyrészben alkalmazhatatlanniá vált, de nem is elégítette volna ki a mai katonai követelményeket. Véderőreudszerünk megváltozása az önkéntes jelentkezésen alapuló kiegészítési rendszernek az 1921 : XLIX. tc.-kel történt kényszerű bevezetése következtében már nemcsak a huzamosabb ideig szolgálatot teljesített altisztekről, hanem általában a legénységi szolgálatot teljesített katonai egyéneik elhelyezéséről is kell gondoskodni és természetesen ez, vonatkozik nemcsak magára a honvédségre és csendőrségre, hanem az ugyancsak katonai szervezetben felállított vámőrségre és folyamőrségre is. A jelen törvényjavaslat egyébként ugyanazon alapgondolatokon épül fel, mint az 1873. évi II. te, de természetes dolog, hogy e törvény alapgondolatával szemben itt bizonyos eltérések vannak, mert először is az 1873 : II. te. csak az altisztekre vonatkozott és pedig olyan altisztekre, akik 12 évig itt szolgáltak tényleg a hadsereg kötelékében. Ezzel szemben a jelen törvényjavaslat gondoskodik arról is, hogy azok, akik a honvédségben, illetőleg a folyamőrség, vámőrség és csendőrség kötelékében 6, illetőleg 12 évig szolgáltak tényleg, szintén igényjogosultak legyenek. Az 1873 : II. te. az igény jogosultságot 12 évi katonai szolgálatban állapította meg, mint említettem, ez a törvényjavaslat 6, illetőleg 12 évben. Erre azért volt szükség, mert a honvédségi törvény 8. §-a értelmében azok, akik 6 évig tényleges szolgálatot teljesítettek a honvédség kötelékében, elbocsáthatók. Természetes, hogy azokat is, akik 6 évi értékes szolgálatokat teljesítottek a honvédségnél a nemzet védelme érdekében, jutalmazni kell, vagy legalább is a polgári életben el kell helyezni. (Helyeslés.) Az 1873 : II. te. a figyelembe jövő állásoknak általában az öszszességét foglalta le az igazolványos altisztek részére, míg ez a törvényjavaslat figyelembe veszi a mai nehéz elhelyezkedési viszonyokat és éppen ezért csak a felét foglalja le, hogy ezáltal megkönnyítse a polgári elemeknek is azt, hogy ilyen állásban elhelyezkedhessenek. Az 1873 : II. te. az engedélyezés alá eső magánvállalatokat is kötelezte arra, hogy igazolványos altiszteket elhelyezzenek, ez a törvényjavaslat azonban nemcsak a magánvállalatokat, hanem az itt működő külföldi vállalatokat is kötelezi erre abban az esetben, ha azok itt a köz révén 'bizonyos szállításokhoz, bizonyos előnyökhöz jutnak. Amíg az 1873 : II. te. a törvény betartását csak utólagos panaszjog útján biztosította, addig ez a törvényjavaslat az igazolványosoknak a közszolgálatban való