Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

Az országgyűlés képviselőházának US7* vagy pedig rögtön tárgyalni? Minthogy úgy látom, hogy senki nem kívánja a bizottság elé utalást, következik a határozathozatali. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben az előadó úr módosításával elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Minthogy nem méltóztatnak elfogadni az eredeti szöveget, az előadó úr szövegezését jelentem ki elfogadottnak. Következik az 5. §. Pakots József jegyző (olvassa az 5—10. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök; Farkasfalvi Farkas Géza képviselő úr új 11. § beiktatására kíván indítványt előterjeszteni. Farkasfalvi Farkas Géza képviselő urat illeti a szó. Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! A 11. § azt mondja, hogy a törvény életbeléptetésének a napját a magyar királyi minisztérium állapítja meg. T. Ház! Ez egy olyan fontos és azonnal végrehajtandó javaslat, amelyhez hasonlót én el sem tudok képzelni és éppen a mai helyzetben ennek végrehajtását eltolni nézetem szerint nem szabad, hanem igenis már a jövő költségvetési évtől kezdve fel kell venni erre a célra bizonyos összegeket. Hiszen méltóztassék figyelembe venni, hogy a kontemplált 72 millió pengő költségből az állam 36 millió pengőt vesz át s ebben az esetben egy évre 1.800.000 pengő jut. Mármost a szakemberek állítása, számításai szerint ebből az 1,800.000 pengőből a mezőgazdaság egy évi nettó haszna kilenc milliót tesz ki. A takarékosság szempontjából tehát olyan eljárást, ihogy ne adjak ki 1,800.000 pengőt azért, hogy kilenc millió pengő hasznot csináljak, elképzelni nem tudok. Én, aniint már tegnap is kifejtettem, a takarékosságnak legnagyobb híve vagyok és azt minden vonalon szükségesnek tartom, keresztülvinni, nézetem szerint azonban ez nem takarékosság volna. Én bízom abban, hogy igenis a minisztérium, mihelyt lehet, így is végre fogja hajtani ezt a törvényt, méltóztassék azonban figyelembe venni, hogy mennyi akadálya lehet azután ennek. Tudom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr mindent meg akar tenni, hiszen itt van a miniszter úrnak egy nyilatkozata, amidőn a Hernád árvize után interpellációt intéztem hozzá és akkor ő többek között azt r mondotta (olvassa): «Egyébként is már utasítottam a kultúrmérnöki hivatalt, hogy az árvíz teljes leapadása, illetőleg eltakarodása után azonnal hivatalból szálljanak ki, tartsanak ott vizsgálatokat és tegyenek javaslatot a műszaki felvételeket illetően, hogy amikorára a törvényt megszavazzák, akkorára már ezekkel a munkálatokkal már annyira előre legyünk, hogy be ne következzék újra az, amit nagyon helyesen kifogásolt t. képviselőtársam, t hogy a törvény megszavazása után, éveken át tartó, hosszadalmas előmunkálatok következtében az árvíz ismét évről-évre elárasztja azokat a veszélyes területeket.» Itt van ez a nyilatkozat s a miniszter úr legjobb akarata és Ígérete ellenére sem tudta a szükséges költségeket megkapni arra, hogy a felvételeket a Hernádon megcsinálja. Ennek ma már két esztendeje. En tehát, bármennyire bízom is a kormány legjobb akaratában, még sem vagyok hajlandó részemről ezt az életbeléptetést elhalasztani és feladni azt az elvet, hogy törvénybe fektessük le, hogy mikor lépjen életbe. Tisztelettel kérem a Házat arra is, hogy méltóztassék figyelembe venni azt, amit már tegnap is kifejtettem és nagyon sok képviselőbe 1980 november 20-án, csütörtökön. 387 társam is kifejtett a vita során, hogy amikor itt vannak a szükségmunkálatok, mi ne olyan szükségmunkálatokat csináljunk, ahol a kiosztásoknál maguk a vállalkozók viszikel a költségek nagyrészét, 75%-át s ismét a vállalkozók, ismét a kartellek nyernek általa, holott ezeknél a vízszabályozási munkálatoknál a földmunkás kapja a költségnek 100%-át, itt háromszor annyi eredményt tudunk tehát elérni, harmadrésznyi költséggel, mint bármely más munkálatnál. Ha ez lehetséges, minthogy kell lenni szükségmunkáknak és hajlandó a kormány utak építésére, sőt olyan utak építésére is, amilyenek ebben a nyomorúságos világban elhalaszthatók, inkább adjanak olyan szükségmunkákra, amilyenekre ezt az összeget adják. Ennélfogva vagyok bátor a következő indítványt tenni (olvassa): Indítványozom, hogy az 1050. számú törvényjavaslat 11. §-a 12. §-szá számoztassék át és akként módosíttassék, hogy a jelenlegi szöveg helyébe a következő szöveg tétessék: «E törvény 1931. július hó 1-én lép életbe és azt a földmívelésügyi, igazságügyi és pénzügyminiszterek hajtják végre.» 11. §-ként pedig a következő szöveg veendő fel: «Ezen munklálatok végrehajtására már az 1931/32. évi költségvetésbe lagalább is oly öszszeg veendő fel, mint eddig és pedig évi 1,000.000 pengő.» A munkanélküliség leküzdésére elsősorban ezen törvény munkaterve vétessék alapul oly módon, hogy az inségmunkára esetről-esetre engedélyezendő összegekkel a költségvetésbe felveendő 1,000.000 pengő alapösszeg növeltessék. T. Ház! Ez annál inkább végrehajtható, mert a miniszterelnök úr egy legutóbbi beszédében kijelentette, hogy a vadvizek szabályozására egymillió pengőt hajlandó fordítani, tehát megvan itt ez az összeg. Ha pedig — amint értesülve vagyok — ebből a költségvetésből kihagyjuk ezt az egymillió pengőt, abban az esetben sokkal rosszabbul állunk, mint az 1914 : XXXVIII. te. szerint, sőt sokkal roszszabbul állunk az eddigi legutóbbi évek gyakorlatánál is. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván nyilatkozni! Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Farkasfalvi Farkas Géza t. képviselőtársam hivatkozott egy válaszomra, amelyet egy interpellációjára adtam. Ez a válaszom teljes mértékben igazolja azt az óvatosságot, amely az életbeléptetésre vonatkozólag a 11. §-ban lefektetve van. Abban az időben, amikor még azt a választ megadtam arra az inteorpellációra, olyan volt a helyzet és olyan költségvetési feleslegekkel dolgoztunk, hogy bizton reméltük, hogy gyorsabb tempóban fogjuk azokat az igényeket kielégíthetni, amelyek ebben a törvényjavaslatban jelentkeznek. Annak ellenére, hogy a törvény még életbe sem lépett és semmiféle törvényi kötelezettség nem volt, hárommillió pengőt meghaladó összeget fordítottam azokra a célokra, amelyek itt a törvényben elő vannak írva, tehát tövény nélkül is a lehetőség határain belül mindent elkövettem, hogy ezeket a szükségleteket biztosítsam. Mint ahogy már voltaim bátor korábban megjegyezni, nem azt jelenti a 11. §, hogy a végtelenségig akarja a kormány ki tolni az életbeléptetést. Ez csak óvatossági intézkedés, amely semmiféleképpen sem fog befolyásolni minket abban a tekintetben, hogy mihelyt a 57*