Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

26 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Másnak szólásjoga nincs, a vitát bezárom és a tanácskozásit befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az ismertetett mentelmi ügyben a mentelmi 'bizottság előterjesztett javaslatát elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják a javaslatot, amely szerint felfüggesztendő Farkas István képviselő úr mentelmi joga, szíveskedjenek felállni! (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát a javaslatot elfogadta és Farkas István képviselő úr mentelmi joga az ismertetett ügyből kifolyólag felfüggesztetett. Következik ugyancsak Farkas István képviselő úrnak egy másik memtelmi ügye. Az előadó urat illeti a szó. Kálmán Jenő előadó: Tisztelt Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 2883/1930. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XXXV. 3219/1/1930. számú megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen büntető eljárást indított, a «Népszava» politikai napilap 1930. évi január hó 31-én megjelent számában «Beszámoló és — önelítélés» felirat alatt közzétett cikkek tartalma, de különösen azoknak következő kitétele miatt: «Mert éppen ellenkezően ez volt a miniszterelnöki beszámolónak legviharosabb kilengése, legjobban megfigyelt és leginkább fölérzett f'ő-to szempontja: a magyar nép adójából kártalanított nagybirtokosok ügye. A miniszterelnök magyarázgathatott, szépítgethetett, tompíthatott és elkenhetett az ügy körül minden kiütköző részletet, mégis változatlanul megmaradt az, hogy az egész hágai ügyön sokat, nagyon sokat veszít a magyar nép és nagyon tekintélyes zsákmányihoz jut néhány Magyarországra optait volt erdélyi nagybirtokos. A szépí'tgetéseken és az elmagyarázgatások heves kísérletein kívül semmi új nem volt tehát a beszámolóban. Minden úgy van, ahogy a korábbi nyilatkozatokból, jelentésekből és külföldi ujságinformációkból megismerhettük. Oka senkinek sincs tehát arra, hogy kritikáját megváltoztassa, fölfogását revízió alá vegye s hogy jogos fölháborodását elesitítsa, mert úgy van, úgy maradt minden, amint volt: a magyar nép fizet, az optáns urak pedig kapnak. Mondhatnak hát akármit, szépíthetnek, tussolhatnak, magyarázkodhatnak bár az erőkifejtés legnagyobb szenvedélyével is: a helyzet az, hogy a pénzükhöz jutó nagybirtokosokkal szemben itt állnak a rokkantak, az árvák, az özvegyek s itt várnak és sóihajtoznak a hadipapírok áldozatai; egytőlegyig mind olyanok, akiknek nagy veszteségei és igazi áldozatai után még azokat az adófilléreket sem fogják elengedni, amelyeket az erdélyi urak híres A-kasszája igényel ki zsebükből. Igenis a helyzet ez. A miniszterelnök erre rámondhatja, hogy demagógia, aminthogy rá is mondja és a lapjaival megírathatja, aminthogy meg is íratja, hogy a hadikölcsönkötvények valorizációjának fölvetői börzespekulációt űznek és ezenkívül ünnepeltetheti magát parlamenti többségével, rendezhet «Fest-banketteket» a numerus clausus népével, kobozttathat újságokat, betilthat minden kritikai pisszenést; semmi sem mossa el, hogy az országos érdekek nagy csatavesztése fölé csak egy győzelmi lobogót tűzött ki, a nagybirtokosok kártalanító kaszszáját.» E cikk egész szövege, de különösen a ,f entidézett részekben foglalt tényállások és kifejezések úgy tartalmilag, mint egyetemes hatásuk4,25. ülése 1930 október 27-én, hétfőn, ban a tárgyilagos bírálaton túlmennek, célzatuknak megfelelően a szenvedélyek felkeltésére és a gyűlölet kiváltására alkalmasak s ezért a Btk. 172. ^-ának 2. bekezdésébe ütköző és az 1912 : LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő osztály elleni izgatás bűntettének jelenségeit tüntetik fel. A cikk névtelenül jelent meg, annak szerzőjét az illetékes szerkesztőség erre felhatalmazott tagja a nyomozó ható s ág. el járó közege közvetlen felhívására sem nevezte meg, így a sajtójogi felelősség Farkas István országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt terheli, a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefügg gés nevezett képviselő személye és a vonatkozó bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési kénviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Maga az a körülmény, hogy a t. Ház ezen a mai ülésen, talán egy-két esetet kivéve, Farkas István képviselőtársunk dolgait tárgyalja és Népszavasajtópöröket tárgyal, bizonyítja legjobban azt, hogy ezekben az esetekben politikai üldözés és politikai zaklatás forog fenn. Már pedig ha politikai üldözés és zaklatás esete forog fenn, akkor azt hiszem, nincs egyetlen kultúrállamnak sem olyan képviselőháza, amely ilyen esetben a képviselőt kiadná. Ennek a Háznak azonban, amelynek képviselői túlnyomó többségükben a kormány jóakaratú támogatásának, a közigazgatásnak, a pénznek és a szuronynak köszönhetik, hogy itt a Házban helyet foglalhatnak ... Elnök: Képviselő úr, ne méltóztassék sértő kifejezéseket használni a szembenálló pártra nézve! (Kabók Lajos: Megtörtént!) Malasits Géza: Tisztelettel meghajlom az elnöki figyelmeztetés előtt, de való tényeket állítok. t A csendőrségnek, a közigazgatásnak és a pénznek köszönheti igen sok képviselő, hogy itt a Házban helyet foglal. Elnök: A képviselő úr megismételte sértő kifejezéseit, ezért rendreutasítom. Malasits Géza: T. Képviselőház! Ilyen körülmények között nem csodálkozom, hogy az urakból kiveszett az az érzék, amely minden Házban kell, hogy meglegyen a politikai üldözettekkel és a politikai zaklatottakkal szemben. En tehát hiába apellálok arra, hogy az urak már csak ebből a szempontból se adják ki Farkas István t. képviselőtársamat, tudom, hogy erről hiába beszélek. A másik szempont, amelyet figyelmébe akarok ajánlani a t. Háznak, a következő: lehetetlen tovább fenntartani Magyarországon a sajtószabadságot, ha fennmarad az a gyakorlat, amely a bíróságon kifejlődött a sajtóval szemben. (Zaj jobb felől) Ernst Leser, egy német író, könyvet írt «Az 1902-esek» címmel. A világ minden kultúrállamában szabadon terjeszthetik ezt a könyvet s mindenki olvashatja, a prűd Amerikában csakúgy, mint a fasiszta Olaszországban, az erkölcsiekben meglehetősen kényes Angolországban csakúgy, mint Oroszországban, vagyis kivétel nélkül mindenütt. Csak Magyarországon — méltóztassék jól megérteni: csak Magyarországon! — történt meg az, hogy a könyvet cenzúrázták és a bíróság lefoglalta s terjesztését lehetetlenné tette. Amit tehát a világon bárhol szabadon lehet terjeszteni, az Magyarországon tilos, holott ebben