Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

376 Az országgyűlés képviselőházának U37, lenne!) Igaz, hogy megjavulnak a földek, de a megjavítás költségeit ki fizeti? (Gaál Mihály: A gazda!) Teljesen jogosulatlan volna, ha azokon a költségeken felül, amelyeket én vi­selek és amelyeknek következtében javult meg a föld, terhemre még külön földadót is vetné­nek ki. Ez teljesen jogosulatlan volna. Lehet; séges azonban az is, hogy rosszabb minőségű lesz a földem annak a következtében, hogy rám erőszakolják a vízrendezést. Mert ne tes­sék elfelejteni, nem mindenki járul hozzá eh­hez, az érdekeltséget hatalmi szóval kénysze­rítik bele ebbe. Igen sokszor megesik, hogy azt mondja valaki: én nem akarok vízrende­zést, nekem jó úgy, ahogy most van, nekem sohasem öntötte el a földemet a víz, nekem nem kell csatorna — és mégis belekényszerí­tik az illetőt a vízszabályozásba. Akkor az­után a csatorna következtében kevesebb lesz a harmat az illetőnek a földjén, kevesebb lesz a csapadék, a kipárolgás s ennek következté­ben kiszáradnak a termőföldek. A lejjebb való klasszifikációját a földnek igenis jogosnak tartom, ha a fold 'tényleg rosszabb minőségű lesz. Olyan törvényt azonban, amely megen­gedi azt, hogy megjavult földek alacsonyabb kataszteri osztályba soroztassanak, egy igaz érzésű ember sem fogadhat el. En tehát he­lyesnek tartom, ha maga a károsult fél kéri, a területeknek új kataszteri osztályba sorozá­sát akkor, ha rosszabbá váltak a földek és gazdasági kihasználhatóságuk csökkent. Magáról a javaslatról még csak pár percig kívánok szólni és megállapítom, hogy a kény­szertársítások gondolatával szintén operál ez a törvényjavaslat. Ebben én nagy óvatosságot ajánlanék az illetékes hatóságoknak. En a kényszertársítási rendelkezések kérdésében megadnám a fellebbezést a kormányhoz, mert az az alispán csinálhatja a legjobbat, azonban tévedhet, és ha az^ő betársátási rendelkezése ellen nincs fellebbezés, nagy magánjogi kérdé­seket bíztam a közigazgatásra, mert hiszen a járulékot élethossziglan fizetni kell, ellenben a miniszter felelős, Őt felelőssé lehet tenni, ha nem jól csinálta meg az érdekelt földtulajdono­sok betársítását. En tehát fellebbezési jogot ad­nék a kényszertársításokkal szemben. Nagyon helyeslem azt a gondolatot, hogy az alispánok ezeknek a^különböző érdekeltsé­geknek 'adminisztrációja keresztülvitelénél külső bizottságot alakítanak tanácskozási jog­gal. Ebből azt állapítom meg, hogy az admi­nisztráció közelebb megy az élethez és meghall­gatja mindazokat, akik ott a helyi ismeretek alapján alkalmas tanácsokat adhatnak. Nagyon szeretném, ha a vízleesapolás és vízrendezés kérdésének egyéb, közigazgatási elintézésénél is megvalósítanák ezeket a gondolatokat az illetékes közigazgatási hatóságok. A visszafizetés feltételeire nézve szintén intézkedni kíván ez a törvényjavaslat és a visszafizetés idejét 10 esztendőben szabja meg. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek. Szabó Sándor: Egészen szokatlan dolog, hogy egy törvény a kölcsön ; feltételeit előre megszabja. Hiszen mit tudom én, imilyen pénz­ügyi körülmények és viszonyok állhatnak be és a mellett az 50% -os kölcsön mellett, amelyet talán az állam nyújt ezekre a vízszaJbályozá­sokra, a másik 50%-ot is valamilyen kölcsön útján kell előteremteni, hiszen alig van a köz­tartozások kifizetésére is elegendő jövedelmük a földtulajdonosoknak. En tehát ezt elhibázott dolognak tartom, bár a javaslat ezt előnynek ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. tudja be. Ismétlem, határozottan elhibázottnak tartom, hogy törvényben határozzuk meg a köl­csön feltételeit és nem a miniszterre bízzuk azoknak megállapítását. En ezt rábíznám a kormányra, mert így sokkal elasztikusabb lenne az intézkedés lehetősége. A törvényhozás fele­lőtlen, hiába fogják tehát azt mondani, hogy a törvényhozás megszalvazta, de nem jól csinálta. Ha azonban a miniszter nem csinálja meg jól a dolgot, nem állapítja meg jól a feltételeket, ezt ki lehet korrigálni. Éppen azért ilyen pénz­ügyi feltételeknek törvényhozási úton való megállapítását elhibázott dolognak tartom. Az életbeléptetésről kell még röviden meg­emlékeznem. Az életbeléptetésre nézve azt mondja a javaslat, hogy ezt rábízza a minisz­terre. Ha azt mondotta volna ez a javaslat, hogy rábízza a miniszterre arra az esetre, ha erre pénz lesz, ezt megértem, mert a törvény­hozástól függ, hogy megfelelő összeget vegyen fel a költségvetésbe. Meg vagyok róla győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, ha pénzre tud szert tenni költségvetésének keretében, ezt az alkalmat örömmel ragadja meg arra, hogy megindítsa a patakok szabályozását, hiszen a magyar föld gondviselője ő. A mindenkori föld­mívelésügyi miniszter bizonyára a legnagyobb örömmel nyúl egy olyan kérdéshez, amely a magyar földnek termékenyebbé tételét és mű­velésének kiterjesztését munkálja. Meg vagyok róla győződve, hogy örömmel ragadja meg az ilyen alkalmat. Azt kellene mármost mondanom, hogy első­rendű feladat lévén ezeknek a kérdéseknek a rendezése, gondoskodni kell arról, hogy a költ­ségvetésben megfelelő módon dotáltassanak ezek a kérdések, (Helyeslés.) mert hiszen igen sok törvényünk van, amelyek nagyszerű gondo­latokat vetnek fel és szabályoznak, de végrehaj­tásuk pénzkérdés miatt elhúzódik. Én ezt a tör­vényjavaslatot is ezek közé iktatom be, mert hiszen végrehajtása attól függ, hogy lesz-e pénz. Ha lesz pénz, akkor az életbeléptetés ha­marosan megtörténhetik, és én kívánatosnak tartanám, hogy az minél előbb életbeléptettes­sék. (Jánossy Gábor: De legyen erre pénz!) Én tehát ezt a javaslatot olyan törvényhozási in­tézkedésnek képzelem, hogy az már a jövő esz­tendőben léptettessék életbe. (Helyeslés a< közé­pen.) Hiszen ez tulajdonképpen ötvenesztendős terv. erről a kérdésről már fennálló, élő törvé­nyünk van, most megint törvényt hozunk és kitoljuk a végtelenbe a kérdés megoldását. Méltóztassék állást foglalni a mellett, hogy ad­janak rá pénzt, és hogy az életbeléptetés már a jövő költségvetési évben megtörténjék. (Farkas­falvi Farkas Géza: A legjobb alkalom a szűk* ségmunkára!) A magam részéről röviden elmondottam azokat a szempontokat, amelyeket itten meg­oldandóknak tartottam. Mindenesetre nagyon fontos még az is. hogy az esetben, ha négy pengő a holdankénti járulék, a törvényjavaslat csak a birtokonkívüli felszólalást engedi.meg. Bocsánatot kérek, az a 4 pengő nagyon sok, mert az már olyan földadónak felel meg, mintha 16 pengős kataszteri tiszta jövedelmű föld föld­adójáról beszélnénk. Bocsánatot kérek, hogy az illető akkor, amikor járulékról van szó, ne fel­lebbezhessen, felszólalást ne intézhessen, csak birtokon kívül, ez újabb közteher, újabb adó. (Ügy van a középen.) Meg kell adíni a jogorvos­latot. Miért zárjuk el törvénnyel a jogorvos­latot az emberek elöl? Ez mindig visszafoj­tott keserűségnek lehet okozója, és ezért ezt el­hibázott dolognak tartanám és nem szeretném a

Next

/
Thumbnails
Contents