Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

Az országgyűlés képviselőházának 437. törvényhozásba bezárni a jogorvoslat gondola­tát, bár ellenkezőleg ez a törvényjavaslat In­kább bizonyos kezdeményezést is jelent abban a tekintetben, hogy az érdekeltségnek minél több 'beleszólása legyen a kérdés elintézésébe, szóval az élet és az érdekeltség beleszólhasson a saját dolgába. Nem szeretem a kényszerítő rendszabályo­kat, bár a mai gazdasági élet ennek az irány­nak a kényszergazdálkodásnak gondolatát le­begteti maga előtt, mert hiszen rendkívüli gaz­dasági körülmények között él ma mind az ipar, mind a mezőgazdaság. En azonban ezt nem szeretném törvényben lefektetni és nem tartom helyesnek ennek az elvnek törvénybe iktatását. Befejezem felszólalásomat. Ettől a törvény­javaslattól sokat várok, egyrészt a lelkek meg­nyugtatása, másrészt azonban egyes területek­nek gazdasági fejlesztése és többtermelése érde­kében. Es én remélem, hogyha ez a terv valóra válik, ha megfelelő dotációban részesül a föld­mívelésügyi tárca, (Jánossy Gábor: Ezen for­dul meg!) ez a törvény el is fogja érni azt a hatást és ^ azt a célt, amelyet maga elé tűzött. Éppen ezért a törvényjavaslatot általánosság­ban, a részletes tárgyalás alapjául Örömmel fogadom el. (Elénk éljenzés és taps a jobb­oldalon és a középen ) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Tegnap a parlament a közvéle­mény és a törvényhozás általános érdeklődése mellett tárgyalt egy kérdést, amelynél illusztris szónokok és • Magyarország miniszterelnöke szóltak bele <a vitába. A zsidókérdésről volt szó, amelynek kapcsán elhangzott egy kifeje­zés, hogy a magyar zsidóság sanyargatva van. iVbszolúte nem kívánok ezzel a kérdéssel fog­lalkozni. (Jánossy Gábor: Mert nincs sanyar­gatva!) Meg vagyok róla győződve, hogy zsidó­vallású honfitársaim is nagyon sokan vannak, sőt talán a túlnagy többség, amely elismeri azt, hogy ma a zsidókérdés nem időszerű Magyar­országon és ez a kérdés a legjobb megoldás útján úgy halad, ha nem sokat bolygatjuk. Ha ellenben összehasonlítjuk ezzel a nagy érdeklő­déssel azt az érdeklődést, amely megnyilatko­zik Magyarország tényleg sanyarúságba, vál­ságíba jutott földmívelőik helyzetének megbe­szélése alkalmával, akkor szomorú konzekven­ciákat kell levonnunk, (Jánossy Gábor: Már megszoktuk!) nem annyira a törvényhozókra vonatkozóan... (Jánossy Gábor: De csak tes­sék kimondani! Igenis azokra, akik nem törőd­nek ezekkel a komoly ügyekkel!) Az előttem felszólalt Szabó Sándor igen t. képviselőtársam is jelezte, hogy a mai időkben a törvényhozó­kat nemcsak a szorosabb értelemben vett tör­vényhozói munka terheli, hanem ezekben a vál­ságos időkben a kerületek részéről különböző közérdekű kívánságokkal árasztanak el minden egyes képviselőt. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) És ha a békében a képviselőség könnyű foglalkozás volt, akkor ma sokkal sú­lyosabb, ezt pártkülönbség nélkül meg kell ál­lapítani. De azt is defetizanusnak tartom, ami­kor iparkodnak mindenfelé a képviselői tekin­télyt aláásni, (Ű.ay van! a jobboldalon.) holott megfordítva, a békebeli képviselők politizáltak, pártpolitikát folytattak, a mai napok képvi­selői pedig társadalmi orvosok is. akik faluról­falura, városról-városra járnak és iparkodnak a bajokon segíteni. (Jánossy Gábor: Ez igaz! De elsősoriban itt kell lennünk! Ez a legna­gyobb közérdek!) Ebből a szempontból fogom fel én ezt a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXI. ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. 377 törvényjavaslatot s úgy tekintem, mint a me­lyen t. földmívelésügyi miniszter úrnak egy szép programmját, (Elénk helyeslés a jobbol­dalon és a középen.) amellyel a törvényhozás és a közvélemény elé jön, hogy mit lehetne, mit kellene tenni egyrészről, hogy a magyar föld területén újabb termőterületeket hódít­sunk, másrészről, hogy annak a legjobban rá­szoruló földmunkásnépnek kenyeret adjunk, melyről oly kevés szó hangzik el mindenfelől. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Hatása alatt vagyok egy képnek, amely elém tárult az elmúlt hetekben, amikor a Dunántúl közepén, szóval a magyar kultúr­vidék közepén jártam. A Marcal vizének vidé­kén egész sereg község van elzárva a világ­tól. Víz vette körül a határt, (Jánossy Gábor: Tenger!) valóságos tenger heteken keresztül, és az ottani jóravaló kisgazdák elképedve és elszomorodva nézték, hogy nemcsak az idei termést nem tudták értékesíteni, r hanem íme még az őszi vetés munkája is kárba veszett. (Ügy van! Ügy van!) Marháikat nem tudják kihajtani a legelőre, mert víz van a réteken és a legelőkön. Már számtalanszor hoztuk fel a t. Ház előtt, hogy az állategészségügyre nézve is nagy kihatással lehet az, hogy ezek a vizek ott vannak a legelőkön és réteken, mert terjesztik a mételykórt. (Ügy van! Ügy van!) A Marcal vize nemcsak egy vármegyét s nemcsak egy választókerületet^ érint. (Jánossy Gábor: Országrész az!) Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy haza akarok beszélni. (Já­nossy Gábor: Van sok Marcal az országban!) Jánossy Gábor t- 'képviselőtársam, aki vas­megyei kerületet képvisel, bejárta ezt a terü­letet s szemlélte ezt az elesett^ vidéket, tanú­síthatna, hogy mennyi törekvés és jóakarat van ebben a földmívelŐ néúben. (Jánossy Gá­bor: Úgy van! Ügy van!) Es íme, a természet elemei mégis mind ellene vannak, s nincs se­gítség, amely legalább a közeljövőben kimen­tené őket ebből az áldatlan helyzetből. Az utak járhatatlanok ezen a vidéken, a víz feláztatta teljesen az utakat, úgyhogy nemcsak hetekig, hanem előreláthatólag hónapokig, a késő ta­vaszig alig lehet járni ezen a vidéken az uta­kon. T. Ház! A Marcal árterülete körülbelül tizenötezer katasztrális hold. Ennek a terü­letnek az ármentesítési és vízrendezési munka­tervei elkészültek. Körülbelül 1,600.000 pengőt tesz ki ennek a munkálatnak a költsége. Ez olyan óriási összeg, amelyet ha már amorti­zációs kölcsönnel lehetne is fedezni, egy-egy katasztrális holdra évenként körülbelül 35 pengő esnék. Méltóztassék elképzelni, hogy ezen a vidéken, ahol a tizenötezer katasztrális hold 75%-ban kisgazdák tulajdona, a kisgaz­dáknak az utakat is meg kell építeriiök, mert hiszen akárhova fordulnak, akár megyéhez, akár községhez, nincs fedezet. Nekik (kell a kö­vet hordani, de honnan? Erről a vidékről na­gyon nehéz követ hordani. Az a kisarazda azt a 35 pengőt nem tudja kifizetni. (Ügy van! Ügy van!) A földmívelésügyi miniszter úr a múlt költségvetési vitában már nyilatkozott és kijelentette, hogy a földmívelésügyi kor­mány belátja ezt a súlyos helyzetet és pár százezer pengő államsegéllyel kíván hozzájá­rulni a munkálatokhoz. T. Ház! A jajkiáltást hozom ebbe a Házba. Valószínű, hoe-y nemcsak a Marcal vidékéri, hanem más vidékeken is így van. (Farkasfalvi Farkas Géza: Zemplén, Nógrád!) Hozom az elesett falusi nép jajkiáltását Magyarország 56

Next

/
Thumbnails
Contents