Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

Az országgyűlés képviselőházának If37* ü ki. Hiszen az természetes, hogyha az állam nem : [ képes segélyt nyújtani, ha nincs abban a hely- : zetben, akkor úgy sem teheti meg. Hogy ellen- j ben kivételesen, esetleg kedvezéseket ne nyújt- \ hasson, hogy az egyiket édes gyermekként, a , másikat pedig mostoha gyermekként ne kezel- ! hesse, törvényben kell lefixírozni, hogy amikor pénz van, akkor igenis köteles az állam segélyt \ adni. Mert úgy vélem, hogy csak akkor lesz en-, nek a gyakorlati életben megfelelő kihatása. ; Ez az egyik. A másik szempont, amely mellett magam is állást foglalok, az, hogy csak hosszúlejáratú kölcsönökkel lehet ezeket a kérdéseket megoldani. Én azt hiszem, a gazdasági viszonyok, ennek az országnak pénzügyi helyzete még hosszú évekre kihatóan olyanok lesznek, hogy rövidlejáratú kölcsönökkel nem oldhatjuk meg ezeket a nehéz kérdéseket, amelyeket pedig szerintem meg kell oldani még a mai nyomorúságos viszonyok között is, mert egy hasznos, jól kifizetődő befektetésről van szó, szükséges tehát, hogy lehetővé tegyük, hogy ezeket az egyébként indokolt terheket alig megérezhetően, hosszú évek alatt tudják az illető érdekeltek leróni. Ez a másik megjegyzésem. A harmadik megjegyzésem pedig az, hogy örömömet fejezem ki abban a tekintetben, hogy a javaslat a kultúrmérnöki hivatalokat egyes : intézkedésekre feljogosítja, vagyis az életből

! vett tapasztalatok alapján így bizonyos prakti- s kumot visz bele az eljárásokba a törvény annak érdekében, hogy szükség esetén gyors intézkedések történhessenek. Aki ismeri az 1885. évi XXIII. törvénycikket, — bár igaz, hogy az utóbbi már enyhíteni kívánt az előbbi törvény lassúságain és nehézségein — az tudja, hogy amikor egy vízügyi eljárásról van szó, mégha az gyorsan történik is, akkor is majdnem egy esztendő kell a befejezéshez, ellenben fellebbezés révén el lehet nyújtani évekig. Mindenesetre kívánatos, hogy ezeket a törvényeket is a mai életnek megfelelően módosítsuk, örömmel üdvözlöm tehát az eszmét, hogy a kultúrmérnöki hivatalokat ezzel a joggal felruházzák. . Ezzel kapcsolatosan bátor vagyok megismételni a múltban is már kifejezett kérelmemet és óhajtásomat a kultúrmérnöki hivatalok érdekében. En, amint előbb is említettem, hosszú éveken keresztül vízügyi referens voltam, később pedig vízügyi hatóság. Ismerem tehát azt az igazán nagyfontosságú, óriási munkásságot, amelyet ez a hivatal, ennek az intézménynek közegei kifejtenek. Annyira fontos ez, hogy a közigazgatási hatóságok tulajdonképpen nélkülük meg sem mozdulhatnak. Mármost mit látunk? (Zaj a középen.) Arra kérem t. barátaimat, hogy miután én is meghallgattam az urakat, legyenek szívesek engem is meghallgatni, hiszen mindjárt végzek. Elnök: Csendet kérek! (Szabó Sándor: Ez is közérdekű dolog, a vitához tartozik ez is!) Szabó Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Éri Márton: Mondom, ezek értékes hivatalnokok, akiknek főiskolai, tehnikai képzettségük van, már pedig főiskolai képzettségek között különbséget nem tudok tenni, akár tehnikus, akár jogász. Az ember mégis^ azt látja, hogy 30 év óta működő közeg még mindig csak a VII. fizetési osztályban van és nem tud előre jutni, ugyanakkor a más végzettséggel bírók és más uályán működők már évekkel ezelőtt megelőzték. Nem tartom ezt igazságos mértéknek. Ne méltóztassék engem félreérteni, \ én nem akarok fizetés javítást, mert ma kizárt lése 1930 november 20-án, csütörtökön. 373 dolog fizetésjaví't ássál előállni. De igenis a mai viszonyok között is ezeket a differenciálódásokat, ezeket a bizonyos brancheok közt való sérelmes differenciákat, különbségeket ki lehet egyenlíteni az én meggyőződésem szerint a nélkül, hogy itt lényeges pénzügyi hozzájárulásról vagy segítésről volna szó. Itt csak azt a méltányos és igazságos eljárást kívánom ezekkel a derék, igazán hasznothajtó műszaki közegekkel szemben kérni, amire ők méltán rászolgáltak. Utolsó megjegyzésem a végrehajtásra vonatkozik. Lehetetlenségnek tartom, hogy ennek a különben fontosnak és sürgősnek jelzett törvénynek végrehajtását a minisztérium tetszésétől tegyük függővé. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezen múlik az egész! Ez lehetetlenség!) Ez lehetetlenség. Vagy szükség volt ennek a törvénynek megalkotására^ amit én állítok, és akkor tessék azonnal végrehajtani, vagy nincs szükség és akkor kár egyáltalában tárgyalni. (Ügy van! jobbfelöl.) En tehát arra kérem a miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy igenis, a végrehajtásra vonatkozólag kimondassák, hogy amint a^ törvény szentesítve van, azonnal életbe is lép. Röviden ezt kívántam elmondani, egyébként természetesen elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Reischl Richárd! Reischl Richárd: T. Képviselőház! Mi sem természetesebb, minthogy az agrárpárt részéről <a legteljesebb^ mértékben hozzájárulok e törvényjavaslat tárgyalásához és azt általánosságban készséggel elfogadom, (Helyeslés a középen.) mert, mint gazda azon a véleményen vagyok, hogyha csak egy holdat is meg tudunk menteni a mezőgazdasági termelésnek, akkor erre feltétlenül szüksége van ennek a szegény, szerencsétlen országnak, amelyet Trianon annyira megcsonkított. (Ügy van! jobbfelől.) Belekapcsolódom előttem szólott t. képviselőtársam beszédének ama részébe, amely a vízimérnöki kar védelmét célozta és én is meghajtom zászlómat ez előtt a brans előtt, amelyről tudjuk, — én harminc éve dolgozom velük együtt és így ismerem őket — hogy az országnak kevés olyan tisztviselői kara van, amely oly lelkiismeretességgel látja el a munkáját, mint a vízimérnöki kar, de a mai napig nem részesültek abban a méltányosságban, amely őket megilleti. Ügy tudom, a legutóbbi létszámcsökkentés alkalmával reájuk nézve is kimondták, hogy a létszámukat le kell csökkenteni. Ebben nagy veszedelmet látok a mezőgazdasági kultúra kárára, éppen ezért arra kérem a miniszter urat, hogy az ő vezetése alatt álló minisztériumban inkább egyéb osztályokban csökkentse a létszámot. A vízimérnöki karra a jövőben igen nagy szükség van éppen azért, mert nagy szolgálatokat bíznak rá. Ismerem ezt a tisztviselői kart s jól tudom, hogy voltak és vannak a vízimérnöki karnak olyan tagjai is, akik 30 év alatt egyszer sem vették igényhe szabadságukat és állandóan dolgoztak, mert át voltak hatva attól a tudattól, hogy reájuk ennek az országnak nagy szüksége van. Én is nagyon sajnálom azt, amiről előttem szólott t. képviselőtársam is beszélt, hogy a törvényjavaslatban benne van, hogy a. miniszter rendeletétől függ ennek a törvénynek életbeléptetése. Ennek a törvénynek azonnal életbe kellene lépnie, sőt már el is ikésett az