Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

374 Az országgyűlés képviselőházának US7* ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. életbeléptetése, mert a vizek szabályozásának elmulasztásában annyi veszély van, hogy ezt mielőbb eliminálni kell. Ez alkalommal az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét csak arra akarom felhívni, hogy míg más országokban az ilyen vizek szabályozására óriási összegeket áldoznak s a nyomorult Ausztriában is, amely éppen olyan rossz gazdasági helyzetben van, mint mi, évenként 30 millió schillinget áldoznak erre a célra, addig nálunk erre alig ötmillió pengő jut. Még egyre akarom kérni a miniszter urat. Bizonyos felelősséget méltóztassék megállapítani a kultúrmérnöki hivatal által kidolgozott tervekre vomatkozólag. A kultúrmérnöki hivatal megcsinálja a tervet s a nagyközönség, amely a szabályozást óhajtja, mert arra szükség van, belemegy a propozicióba és megszavazza a szabályozás költségeit, de ha esetleg a mérnöki hivatal tévedése folytán a munka többe kerül, akkor a költségeket nem bírják ki. Váry Albert igen t. képviselőtársam tegnap nagyon helyesen megjegyezte, hogy ezeknél a dolgoknál félmunkát végezni nem szabad. Ez alatt nemcsak azt értem, amit ő mondott, hogy a^ víz levezetése megtörtént, ellenben nem történt gondoskodás arról, hogy szükség esetén ezeket a vizeket vissza is hozzuk és öntözőberendezéseket csináljunk. Félmunka alatt értem az elkezdett vízszabályozási Addig ne is kezdjünk bele más munkába, amíg a már engedélyezett vízszabályozásokat keresztül nem vittük. Hivatkozni akarok a balatoni lecsapoló társulatra; 18.000 katasztrális hold termőföldet akartak ott megmenteni a mezőgazdasági kultúrának, azonban kölcsön, államsegély hiányában katasztrofális helyzet állt be, úgyhogy a múlt hónapokban volt esőzések következtében az egész eddigi munkálat illuzóriussá válik. A külvíz megkerülte a töltéseket és elöntötte a már kultúra alá vett területeket olyan mértékben, hogy megint évek hosszú sora fog eltelni, míg ott ismét kultúrát teremthetünk. (Ügy van! a jobboldalon.) Az igen t. miniszter úr méltóztatott a helyszínen látni ezt a gyönyörű szép kultúrát. Ez most mind áldozatul esett az őszi árvíznek. De nemcsak az esett áldozatul, hanem ott a víz átszakította a nagy töltéseket és most megint úgy állunk, mint a vízszabályozás megkezdése előtt ezelőtt hét évvel, hogy víz alatt van az egész 18.000 hold és több száraz esztendőnek kell jönnie, míg be tudjuk fejezni ezt a munkálatot és újra vízmentessé tudjuk tenni ezt a gyönyörű területet. Itt is ugyanaz a baj, — mint mondtam — hogy félmunkát végeztünk. Ha kapott volna ez a társaság mondjuk 100.000 pengő államsegélyt és 100.000 pengő kölcsönt, akkor a bekötőtöltést meg tudtuk volna csinálná, a vizet le tudtuk volna vezetni a Balatoniba és meg tudtuk volna menteni ezt a területet a pusztulástól. Különösen ma tartom ezt nagyon fontosnak, amikor a gazdaközönség körében úgyis nagy az elégedetlenség a termények értékesíthetetlensége miatt. Most olyan súlyos szabályozási költségekkel — katasztrális holdanként 5 pengő 60 fillérrel — vannak sújtva, hogy a közönséget már csak rábeszéléssel tudjuk rávenni, hogy résztvegyen a szabályozásban. Nyolc év óta várnak arra, hogy hasznuk is legyen költségeikből és most több esztendőre tönkretéve látják reményeiket. Arra kérem tehát az igen t. miniszter urat, méltóztassék különös tekintettel lenni arra, hogy addig semmiféle új szabályozásra se kölcsönt, se pedig államsegélyt ne adjon, amíg a megkezdett szabályozásokat teljesen be nem fejezték. Ügy tudom, a napokban jön fel Zala megyéből a miniszter úrhoz egy nagy küldöttség, amely elő fogja adni kérését, hogy a katasztrofális árvízhelyzetre való tekintettel a miniszter úr adjon államsegélyt erre a célra és segítsen befejezni ezt a szabályozást, hogy az embereket, akik most már teljesen el vannak keseredve, némiképpen megnyugtathassa. Ezeket óhajtottam a törvényjavaslathoz megjegyezni és a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául az agrárpárt részéről készséggel elfogadom. (Helyeslés és tavs a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik ? Fitz Arthur jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Képviselőház! A tegnapi vitába kívánok bekapcsolódni felszólalásom első mondatával, amidőn Szabó Géza t. képviselőtársam a tárgyhoz szólva, elsősorban jónak látta az én személyemmel foglalkozni. Az Ő felszólamlása alkalmával éppen a földmívelésügyi miniszter úrhoz léptem, hogy a vitára vonatkozólag bizonyos kérdésben felvilágosítást kérjek tőle. Képviselőtársam azt gondolta,^hogy most is a képviselői foglalkozásnak 50%-át kitevő választói kérelmek elintézésében kívánok nála eljárni. Azt hiszem, t. Képviselőház, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése során nagyon sok kérvénnyel fogunk menni a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciájához, bárki képviselje is azt a tárcát és az arra bízott érdekeket, mert éppen azok a, kérdések, amelyek a nem állami szabályozás alá eső vizeknek rendezésével foglalkoznak, olyanok, amelyekben az érdekeltség még nem ismerte fel az ő nagy anyagi érdekének lefektetését és éppen ezért nem gondoskodott megfelelő áldozatokkal ezeknek a patakoknak szabályozásáról. Azt hiszem, hogy ezek az érdekeltségek, amelyek itt-ott panaszkodnak is, nem bírnak a kellő anyagi erővel, amely ezeknek a patakoknak szabályozásánál felmerülő költségek elviselését lehetővé fogják tenni. (Ügy van! jobbfelől.) Éppen ezért ezek a szabályozások nagyon lassú ütemben fognak megvalósulni. Magam is ismerem ennek az országnak több vidékét, ahol kis patakok rakoncátlankodva elöntik a virágzó réteket és tönkreteszik a gazdának anvaszénáját sarjúszénáját, (Ügy van! jobbfelől.) tönkreteszik a nagyszerű legelőt, beiszapolva használhatatlanná, alkalmatlanná teszik a legelésre és mindenféle állatbetegséget idéznek elő. (Egy hang jobbfelöl: A szántóföldeket is!) Természetes, hogy a szántóföldeket is. és azt gondolom, hogy azokon a helyeken a vetés mindig kockázattal jár, ezért okosabban teszi az a gazda, ha az ilyen veszélyeztetett területeken inkább füvet, szénát termeszt. Mármost visszatérek az első mondatra.Amikor én tegnap valóban egy közérdekű kérdéssel fordultam a földmívelésügyi miniszter úrhoz, az egyik délutáni lap melléje fogott a kérdésnek és valami habajkaságból úgy tüntette fel a dolgot, mintha én, nem tudom, bizonyos italmérési kérvényekkel járkálnék a zsebemben. Végeredményben azt se szégyenleném, ha kerületem ügyes-bajos embereinek dolgaival járnék, mert hiszen minden képviselő jár ilyen dolgokkal és ha például hadirokkantnak, vagy hadiözvegynek méltánylást érdemlő ügyéről van szó, azt a legnagyobb készséggel ajánljuk az illetékesek figyelmébe. (Ügy van! jobbfelöl.) Természetes, hogy a mai nagy bajok között a