Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

Az országgyűlés képviselőházának £36. dekű, hogy elemi kötelességünk minden párt­szemponton felül és kívül az egyetemes ma­gyar gondolat szempontjából, hogy ennek az elhagzott hazafias, mindenesetre legjobb szán­dékú beszédnek helyes értelmezést adjunk, illetékes helyről a leghivatottabb magyaráza­tot kérve. Mélyen t. Ház! En a Vitézi Széket helyes, okos, bölcs, hazafias intézménynek tartom. (Ügy van! a jobboldalon.) De mint minden emberi alkotásnak, intézménynek, ennek sorsa is attól függ, hogy kereteit milyen tartalom­mal töltik meg. (Ügy van! a jobboldalon,) A Vitézi Székről és ezzel kapcsolatban bizonyos sérelmekről, amelyek hitfelekezetünket érték, valamint egyéb indokolt panaszokról, jogos óhajokról és méltányos kívánságokról a ma­gyar zsidóság nevében körülbelül egy eszten­dővel ezelőtt a miniszterelnök úrnak írásbeli memorandumot adtam át, úgyhogy ezen a címen is jogom van és szabad a kérdéshez hozzászólanom. Ezzel kapcsolatban tisztelettel kérdem a miniszterelnök úrtól, visszatérve a honvédelmi miniszer úr említett nyilatkoza­tára, hogy vannak-e tehát nálunk oly intéz­mények, amelyekben nem lehet teljesen magya^ roknak maradnunk, vagy pedig kérdezem, a beszédből idézve folytatólag, hogy kizárólag a Vitézi Szék sajátossága volt-e és nem volt a kormányzatnak egyetemes elve és^ törekvése, hogy — és moist idézem —: -«Intézményeinkben a nemzet lelke, belső berendezéseinkben a nem­zeti öncélúság kell. hogy visszatükröződjék». Az én' hitem és tanúságom szerint a kormány­zat minden intézményében- erre törekszik, úgyhogy e tekintetben kivételt nem állítha­tunk fel, mert szomorú volna, ha kivétel le­hetne. Ez a kitétel annyit jelentene, hogy a többi intézmények nélkülözik a nemzeti élet­nek és a nemzeti öncélúságnak természetes feltételeit. En úgy tapasztaltaim, — és a miniszter­elnök úrnak is ez a programmja, igénytelen személyemmel azért 'léptem mint közkatona az ő tiáiborába — hogy az ő politikájának alapja és célkitűzése a nemzeti egység, (Üöy van! jobb felől) ami röviden kifej esve annyit je­lent elméletben és gyakorlatban, hogy mindent elfogad és előmozdít, ami a nemzeti .egységet erősíti, és mindent elkerül és száműz, ami a nemzeti egység létrejöttét késlelteti vagy ve­szélyezteti. A nemzeti egységnek az a feltétele, hogy a magyarságot ne felekezeti alapon ke­zeljük, hogy a jogok és kötelességek mérlegét ne felekezetek szerint tagoljuk, hanem — mint már említeni voltam bátor — az egyetemes magyarságot égy nevezőre kell hoznunk: a hazafiság, a kötelességteljesítés, a nemzet • ideáljaiért való lelkesedés és a tevékeny ál­dozatkészség nevezőjére. Akik itt vannak, azok magyarok egyenlő rangban, és szomorú, veszedelmes és végzetes, ha ezt a különben is elgyengült, sziátmban és erőben megfogyatko­zott, ezer ellenségtől körülvett nemzetet még itt benn is a széttagolás veszedelmével felap­róznó'k és megmaradt erejét gyengítenék. A honvédelmi miniszter úr beszéde ugyan csupán a Vitézi Székkel volt kapcsolatban, de mivel téves magyarázatok keletkezhettek, ame­lyek mást hihetnek — van nekünk elég ellen­ségünk, akik mindent megragadnak, hogy jó­hírünket rontsák és rossz ihírünket keltsék — és azt terjeszthetik, hogy ez a beszéd, illetve a beszéd félremagyarázott részlete nem csu­pán a vitézi intézményre egyedül, hanem 'álta­lában az ország egyéb intézményeire is vonat­kozhat ik, hogy tehát itt nem az egység szelle­ülése 1930 november 19~én f szerdán. 335 méhen, hanem az egység . szellemének ellenére létesítünk és tartunk fenn intézményeket: azt hiszem, kötelességem — azért, hogy a határo­kon túl is tudomást vegyenek róla — megkér­dezem a mélyen t. miniszterelnök urat, vájjon hogyan magyarázandók ezek a kitételek és a gyakorlatban hogyan valósulnak meg az idé­zett szavak, mi a magyar kormányzat szelleme a magyar egység, a magyar öncélúsiág és a nemzeti jövendő szempontjából, s úgy érzem, hogy amikor ezt tisztelettel megkérdezem, ak­kor nemzetemnek jó szolgálatot teszek. Egyben pedig, mivel tudom, hogy Sándor Pál mélyen t. képviselő úr, bár csak egy szem-; szögből tekintve a kérdést, interpellációt jegy­zett be, amelyre a mélyen t. miniszterelnök- úr válaszolni fog, tisztelettel kérem a miniszter­elnök urat, hogy igénytelen felszólalásommal miajd Stáindor Pál képviselő úr interpelláció­jára adandó válaszában méltóztassék foglal­kozni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván nyilat­kozni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy ugyan­azzal a tárggyal, amellyel Dési Géza t. kép­viselőtársunk most foglalkozott, Sándor Pál képviselő úr is foglalkozni kíván és mivel Dési képviselőtársam maga is azt kérte, hogy felszólalására majd akkor t feleljek, ha Sándor Pál -képviselő úr interpellációja is elhangzott, bátor vagyok a t. Ház hozzájárulását kérni ahhoz, hogy válaszomat akkor adhassam meg, amikor Sándor Pál t. képviselő úr interpellá­cióját elmondta. (Helyeslés.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgya nem lehet. Áttérünk napirendünkre^ amely szerint kö­vetkezik az állami s zobályozás alá nem eső víz­folyások kártételeinek elhárítását célzó mun­kálatok állami támogatásáról szóló törvényja­vaslat (írom. 1050, 1070) tárgyalása. Az előadó Marschall Ferenc képviselő úr, őt illeti a, szó. Marschall Ferenc előadó: T, Ház! A tör­ténelmi Magyarország vízügyi politikája tudó­val évő leg olyan alkotásokat produkált, amelyek nemcsak nemzetközi mértékkel mérve kiváló műszaki teljesítmények, hanem egyben Közép­Európa gazdasági kultúrájának is igen jelen­tős tényezői. Ezt még azoknak is nagyon^ ne­héz letagadniuk, akik hivatásosan ócsárolják a magyar kultúra fölény ességét, és gazdasági kultúránk erősségét. Méltóztatnak tudni, hogy a« régi Magyarország csaknem 600 millió arany­koronát költött különböző vízügyi munkála­tokra, folyószabályozási munkálatokray amely összegben nemcsak az állam hozzájárulása, de az érdekeltség áldozatkészsége is benne szeré­nél! A trianoni békével újabb hagy és nehéz feladatok elé állíttattunk a vízügyi politiká­ban, de a nehéz viszonyok között is igyeiiez­tünk a Széchenyi Istvánok, a Vásárhelyiek és a Kvassayak vágta mesgyén tovább haladni és vízügyi politikánkban az új követelmények­kel megbirkózni. A földmívelésügyi kormány­zat beruházásai között a legnagyobb összeggel a vízügyi beruházások szerepelnek, jelesen 86 milló pengővel. Alig egy esztendeje annak, hogy a földmívelésügyi kormányzat vízügyi programmjának újabb nagy komplexusát, azt, amely az állami kezelés alatt álló folyók sza­bályozásának továbbfolytatásáról intézkedett, az országgyűlés csaknem valamennyi pártjá­nak helyeslése mellett törvénytánumkb'a iktatta. A földmívelésügyi"miniszter úr már akkor je­lezte, hogy bármennyire..isvfontos' volt ennek 50*

Next

/
Thumbnails
Contents