Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

336 Az országgyűlés képviselőházának Ui a javaslatnak mezőgazdasági, közgazdasági és forgalmi szempontból napirendre hozatala és elfogadása, mégis sürgős és elkerülhetetlen feladat lesz egy bizonyos idő múlva az állami szabályozás alá nem eső folyók szabályozásának kérdését is napirendre tűzni. A most tárgyalásra kerülő javaslattal a földmívelésügyi kormányzat ennek a kötelezettségnek tesz eleget, amely azt hiszem, szerenesésen egészíti ki a földmívelésügyi kormányzat nagy vízügyi beruházási akcióját. Ezzel a problémával már a háború előtti kormányok is foglalkoztak. Itt van az 1914 : XXXVIII. tcikk, amely intézményesen akarta biztosítani az állami szabályozás alá nem eső folyók szabályozásának keresztülvitelét. Az 1914. évi XXXVIII. te. meghozatalakor egy nagy országos felvétel készült azoknak a munkálatoknak terjedelméről, amelyek az állami szabályozás alá nem eső vízfolyások rendezését lettek volna hivatva megoldani. E munkálatok keresztülvitele és elvégzése akkor 120 millió koronára prelimináltatott, amelynek felét, tehát 60 millió koronát az állam viselte volna. Ebből az összegből a mostani Csonka-Magyarországra csupán 13 millió korona esett volna, tehát aránylag kis összeg. Ennek a magyarázata, hogy az 1914 : XXXVIII. te. alapján végrehajtandó munkaprogrammba csak csekélyebb részben vétettek fel a síkvidéken lévő folyók, patakok és vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó munkálatok. A jelen javaslat 72 millió pengőbén irányozza elő Csonka-Magyarországban az idevonatkozó végrehajtandó munkálatok összköltségét, amiből 36 millió pengőt az állam viselne. Ez jelentékeny költségkülönbözetet jelent az 1914 : XXXVIII. tc-toen preliminált összeggel szemben, aminek oka az, hogy a most felvett munkálatok legnagyobb része nem szerepelt az 1914. évi törvényjavaslathoz mellékelt kimutatásban, azonkívül a iháború alatt és után a vízfolyások fenntartási munkálatai alig végeztettek s így természetesen olyan nagytömegű munkák várnak elvégzésre, amelyek csak jelentékeny költségtöbblettel intézhetők el. A közönség anyagi teljesítőképessége is megromlott a békével szemben, úgyhogy az érdekeltség igénybevétele nem történhetik meg azokban a keretekben, mint ahogyan az 1914. évi törvény meghozatalakor kontempláltatott. Ezenkívül számolni kell az anyagárak és a munkabérek megdrágulásával, ami a költségkeret megállapításában természetesen szintén eltolódást okoz. T. Ház! Maga a törvényjavaslat azon az alapgondolaton épül fel, hogy az állami kezelés alatt nem álló folyók, patakok és egyéb vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó munkálatok foganatosítását az állam államkölcsönök folyósításával -és segélyekkel támogathatja. Az államkölcsön a kölcsönszükséglet 50%-áig terjedhet és a bizottság által keresztülvitt módosítással a kölcsön legfeljebb húsz év alatt visszafizetendő kamatmentes, vagy a Magyar Nemzeti Bank mindenkori hivatalos váltóleszámítolási kamatlábának megfelelő kamatozású ihúsz év alatt visszafizetendő törlesztéses kölcsön. Méltóztatnak látni, célszerűségi okokból a földmívelésügyi miniszter úr az amortizáció gondolatát viszi bele ebbe a szakaszba, amivel elérjük azt, hogy egy csomó kivetési munkálat megtakarítható és viszont a gazdaérdekeltség megterhelése évekre felosztva, arányosabb és egyenletesebb lesz. A kölcsönön kívül a földmívelésügyi kormányzat felhatalmazást kap ebben a javas"6. ülése 1930 november 19-én, szerdán. latban arra, hogy kivételesen segélyeket is nyújthat, amely segély nagyságát a földmívelésügyi kormányzat az eset körülményeihez képest és a munkálatok fontosságához képest esetről esetre állapítja meg. JJgy a kölcsönök, mint a segélyek szolgáltatására a megfelelő pénzösszeg évről évre (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) a földmívelésügyi tárca költségvetésébe veendő fel. Az : engedélyezett összegből kell fedezni a személyi | és dologi kiadásokat, nemkülönben az engedél lyezett összeg terhére esnek a folyók, patakok | és egyéb vízfolyások szabályozási terveinek i költségei is. Ez rendkívül fontos intézkedése ! ennek a javaslatnak és pedig abból az okból, [ mert méltóztatnak tudni, hogy az eddigi munj kálatoknál e tervek elkészítésének költségei ! olyan mértékben terhelték meg a közönséget, hogy e miatt a munkálatok megkezdése, folyamatba tétéi e, maga az egész munkálat végrehajtása sokszor évekig késett. Ezért nagyon helyes, hogy e terheik költségei is a most majd engedélyezendő összeg terhére fognak esni. A javaslat a 2. §-ában igen helyesen arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezeket a kölcsönöket és segélyeket csak egységes szabályozás keretébe beillő olyan munkálatra lehet adni, amely magábanvéve műszakilag önálló egész. A javaslat 5. §-a intézkedik airról, hogy amennyiben a hatóságilag elrendelt munkálat foganatosítására társulat nem alakul, a munkálatok végrehajtásáról, valamint a medreknek, partoknak fenntartásáról az illetékes kultúrmérnöki hivatalok gondoskodnak. Továbbmenőleg arról intézkedik a javaslat, hogy társulati szervezet mellett is< a társulat kérelme alapján, vagy ha a kellő végrehajtás csak ; ilyen módon látszik biztosíthatónak, a földI mívelésügyi miniszter elrendelheti, hogy a munkálatokat r a kultúrmérnöki hivatalok hajtsák végre. Végre arról intézkedik a szakasz, hogy nemcsak a munkálatok végrehajtásával foglalkozhatnak a kultúrmérnöki hivatalok, hanem a medrek és folyók, patakok fenntartásának és kezelésének tennivalóival is megbízhatja őket a földmívelésügyi kormányzat. Mélyen t. Képviselőház! Az 1914 : XXXVIII. tc.-ben találkozunk először azzal a gondolattal, hogy nemcsak az állami támogatással létesített mederrendezési munkálatok végrehajtását, hanem a medrek fenntartását is a kultúrmérnöki hivatalokra kell bízni. A mostani javaslat ezt a gondolatot továbbépíti, amennyiben az országnak állami kezelés alatt nem álló összes vízfolyásaira kiterjeszti a kultúrmérnöki hivatalok bekapcsolódását. Ezt az intézkedést azok a nagyon szomorú tapasztalatok teszik indokolttá, hogyha valamely vízfolyáson a szükséges rendezési munkálatok elvégeztettek, — rendszerint az érdekeltség igen terhes hozzá! járulásával — a mai helyzetben igen gyakran ! megtörténik az, hogy maguknak ezeknek a j munkálatoknak a fenntartásával pedig azután ! már senki sem törődik. A vízjogi törvény 177. j §-a ugyan alispáni véghatározattal a főszolgabírót bízza meg ezeknek a fenntartási munkálatoknak az 'ellenőrzésével, a közigazgatási ha| tóság azonban... (F. Szabó Géza: Maga a törj vény, nem kell alispáni véghatározat a fenn| tartásához. Téves az indokolásnak ez a része.) Igen, a törvény is. A közigazgatásnak mai ; túlterhelése mellett nagyon gyakran előfordul, 1 hogy sem a főszolgabíró, sem a község nem : tud a medrek fenntartásának felügyeletével ; foglalkozni, de ha a kultúrmérnöki hivatalok 1 megfelelő szakértelemmel és felelősséggel fog-