Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-435

Az országgyűlés képviselőházának U35. ülése 1930 november 18-án, kedden. 323 zetesen nem tudja a Házat foglalkoztatni, ön­maga sem tud eo-v politikát rendszeresen ki­építeni azzal a módszerrel, amellyel eddig a kormányzat tönkretette az ország iólétét, tönkretette ioarát, mezőgazdaságát. Itt 'állunk a tél előtt, egy védhetetlen inagy társadalmi nyomorúság közeoette és senki sem tudna, mi lesz a télen, senki sem tudja, hogyan lehet elhárítani ezt a nagy veszélyt, amely ezzel a nyomorúsággal feryeget bennünket és fenye­geti az egész magyar társadalmat. Itt van a munkanélküliség problémája, itt van a krí­zis, itt van az értékesítésnek lehetetlen álla­pota. A kormány semmit sem tesz ebben az országban, ellenkezőleg azt^ látjuk, hogy ez a kormány minden intézkedésével, mint a ma beterjesztett javaslatokkal is, csak újabb ter­heket zúdít a dolgozó osztályokra, a kereső osztályokra, amelyekkel megint csak a köz­gazdasági életet nyomorítja agyon. Itt tehát arra volna szükség, hogy igenis, itt a Házban történjék egy megnyilatkozás, hogy a Ház mondja meg a maga véleményét általában a közgazdasági viszonyokról és álla­potokról, szabjon irányt a kormányzatnak, nyi­latkozzék a kormány itt és ne a hátunk mögött, ne titokban, hanem a Ház színe előtt kénysze­rítsük a kormányt arra, nyilatkozzék, van-e neki politikai rendszere, gazdasági koncepciója és elgondolása arra, hogy meg tudja változ­tatni ezeket a rettenetes rossz állapotokat, va^v pedig tovább akarja-e vinni az országot azon a lejtőn, amelyre eddig juttatta. Hiszen lehetetlen állapot, hogy a dolgok így maradjanak és amikor a Háznak módja és ideje volna, amikor nincsen semmi tárgyalni­való, amikor úgyszólván azt mutatja az egész kormányzat, hogy felesleges ez a Ház, mert több mint egy hónapja együtt van és mégsem tud semmit sem csinálni, apró-cseprő mentelmi ügyeken kívül, apró-cseprő javaslatokon kívül mást elintézni nem tudott. Itt volna a legfontosabb kérdés, az ország közgazdasági és szociális nyomorúságának meg­beszélése. Erre nem nyújt módot és lehetőséget a kormány. En tehát azt mondom, 'hogy az el­nök úr javaslatával szemben van mód és alka­lom arra, hogy a Ház foglalkozzék a közgazda­sági viszonyokkal. Javaslom tehát az elnök úr napirendi javaslatával szemben, hogy a Ház holnapi ülésén tárgyalja Propper Sándor kép­viselőtársamnak a munkanélküliség megsegí­tésére vonatkozó indítványát. A munkanélküli­ség problémájával kapcsolatban azután az egész közgazdasági, külpolitikai helyzetet meg lehet vitatni, nemcsak a közgazdasági helyzetet, ha­nem a kormánynak egész politikáját, eddig kö­vetett taktikai módszereit. Meg lehet ennek kapcsán állapítani azt, hogy 'hogyan jutottunk bele ebbe a képtelen helyzetbe, amelyben ma Magyarország van, meg lehet állapítani azt, hogy a kormánynak nincsen megfelelő politi­kája a nyomorúság, a válság megállapítására és enyhítésére, meg lehet állapítani ennek kap­csán azt, hogy a kormány egyoldalú olyan ter­mészetű intézkedéseket tesz és tervbevett javas­latai olyanok, amelyek még fokozni fogják a gazdasági válságot és a társadalmi nyomorú­ságot. Szükség van tehát arra, hogy a Ház a maga véleményét ezen a területen nyilvánítsa, megállapítsa azt, hogy ez a kormányzati rend­szer képtelen arra, hogy jobb, helyesebb köz­gazdasági politikát folytasson, kiélte magát, el kell távoznia a helyéről. Es ha ezt megállapít­juk, akkor az ország legalább nyugodt lehet abban, hogy következni fog és következnie kell utána egy helyesebb, céltudatosabb közgazda­sági és szociális politikának^ amely mcgm-mti ezt az országot a végpusztulástól. T. Ház! Ez nem pártkérdés ma és az urak­nak he kell látniok azt, hogy lehetetlen állapot, hogy a Képviselőház ne foglalkozzék az ország ezer bajával. Be kell látni a túloldalon is, hogy ez nem pártkérdés, bennünket nem pártszem­pontok vezetnek, hanem vezet az a véghetetlen nagy nyomorúság, amely kétségbeejt ma min­denkit, az a lehetetlen állapot, amelyben él ma a nép, él a földmíyesnép, él a mezőgazdasági, ipari munkásság, él a középosztály, él tönkre­ment kisiparunk és kiskereskedelmünk. Ma már mindenki elpusztul és alig van ember, aki ne panaszkodnék és ne félne a következő esemé­nyektől. Csak itt ez a Ház az, amely mestersé­gesen elzárkózik attól, hogy ezeket a kérdése­ket megvitassa s keresse a módját, hogy hogyan lehetne ezeken a bajokon segíteni. Azt gondplom t. Ház, hogyha komolyan gondolkodnak^ erről a kérdésről, akkor termé­szetszerűleg rá kell helyezkedniük arra az állás­pontra, hogy ezt a kérdést megvitassuk. Mint­hogy az én javaslatom erre módot és alkalmat nyújt, kérem a t. Házat, méltóztassék napi­rendre tűzni ennek a javaslatnak megindoko­lását, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi javaslatával szemben csatlakozom előttem szólott Farkas István t. képviselőtár­sam napirendi javaslatához és pedig azért, mert magam is azt vallom és tudom, hogy olyan mérhetetlen nagy ebben az országban a nyo­mor, hogy ezen a nyomoron azokkal az úgy­nevezett nyomorenyhítő akciókkal segíteni nem lehet, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) szükség van a törvényhozásnak egy olyan intézkedé­sére, egy olyan törvényes elintézési módra, amely ne alamizsnaosztogatással segítsen a bajbajutottakon, ' hanem intézményesen segít­sen rajtuk és teremtse meg elsősorban azokat a munkaalkalmaikat, amelyekkel ilyen nyomor­enyhítő akciókat el lehessen mellőzni és ameny­nyiben annyi munkaalkalmat nem lehet terem­teni, amennyire szükség van, akkor úgy, mint egyebütt, más országokban, rendszeresen segí­teni kell azokat, akik önhibájukon kívül mun­kához jutni nem tudnak. Szinte kétségbeejtő a kormány tehetetlen­sége, amit mostanában szerte mindenfelé tapasz­talnunk lehet. Egyik kapkodó intézkedése után következik a másik és ahelyett, hogy ezt a nyo­morúságot valahogyan levezetné, intézkedései­vel csak fokozza, tetőzi ezt a nyomorúságot. Mert például a posta és telefon megdrágítása nem megint azt fogja-e jelenteni, hogy az élet nehezül meg, a terhek válnak súlyosabbakká? Vagy például a keresetiadó növelése, amelyre vonatkozó javaslatot ma terjesztett be a pénz­ügyminiszter úr, nem ugyanezt fogja-e ered­ményezni? Ezzel akarja a kormány ezt a véghe­tetlen nagy nyomorúságot ellensúlyozni? Az embernek szinte agyába szökik a vér, amidőn ilyen előterjesztéseket hall, amidőn az ország szinte folytonosan zúg a nyomor jelsza­vától, s a kormány tagjai olyan javaslatokkal állnak elő, amelyekkel az amúgyis elviselhetet­len «életet még nehezebbé, még elviselhetetle­nebbé teszik. Ma mernek beterjeszteni javasla­tot arról, hogy a ikeresetiadót növelni fogják. Ügylátszik, ez a kormány (Propper Sándor: Elvesztette az eszét!) nincs tisztában azzal a helyzettel, ami itt, ebben az országban van, úgylátszik, a kormány teljesen vak és teljesen 48'

Next

/
Thumbnails
Contents