Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-435

— 324 Az országgyűlés képviselőházának 43 5.. ülése 1930 november 18-án, kedden.. el akar zárni maga elől mindent,'.ami tapasztalható, mert máskülönben szerinteni ilyen javaslatot előterjeszteni teljes lehetetlenség volna. (Propper Sándor: Elvesztette a józanságát!) Itt van a mérhetetlen nyomor és annak ellenére, hogy sorozatosan szinte követeljük, hogy tessék a Háznak ezzel a kérdéssel foglalkozni, a kormány ez elől konokul elzárkózik. Pedig nincs munkája a törvényhozásnak. A mai napra kitűzött napirend nem megcsúfolása a komoly munkálkodásnak? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, tartózkodjék az elnökség intézkedésére sértő kifejezésektől. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek. Az elnöki indítványt, a komoly tárgya lásra tett előterjesztést ne méltóztassék sértő kifejezésekkel illetni. (Györki Imre: ízlés dolga!) Kabók Lajos: Az igen t. elnök úr engem félreértett. En nem az elnök úr napirendi indítványával szemben tettem ezt a_ kijelentést, hanem a mai napirendre. Egy három- vagy kétperces tanácskozás^ volt -mára kitűzve és e mellett a kormány mégis elzárkózik attól, hogy a legfontosabb problémával foglalkoztassa a Házat. Hihetetlen, hogy, ahol 245 tagú parlament van együtt, ne akadnának gondolatok, ne akadnának olyan tervek, ötletek, amelyekkel ezen az állapoton .segíteni lehetne. Igenis, hiszek abban. hogy ha ezt a kérdést idetárják, ha a kormány hozzájárul ahhoz, hogy végre a nyomor kérdése tárgyaltassék meg a lekilletékesebb helyen, a törvényhozás termében, iákkor igenis olyan komoly gondolatok, olyan komoly tervek fognak felvetődni, amelyeknek végrehajtásával nem ötletszerűen és nem alkalmi módon lehet majd a nyomorgók helyzetén segíteni, hanem intézményesen és hosszabb időn keresztül, rendszeresen, állandóan. Mégsem történik ez meg, mégsem járul hozzá a kormány, mégsem teszi lehetővé, hogy ilyen komoly gazdasági kérdések kerüljenek a Képviselőház tanácskozása alá. Ezzel szemben sorozatosan a napirendi javaslatok sem tartalmaznak olyan fontos törvényjavaslatokat, amelyek nem tűrnének meg halasztást. Ha akár a holnapi napirendet veszem, amelyet az elnök úr volt szíves előterjeszteni, akkor is látom, (hogy az is olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek tűrnek halasztást, abban is olyan javaslatok vannak tárgyalásra kitűzve, amelyeket nem kell olyan sürgősen és azonnal tárgyalni. Hiszen úgyszólván előráncigálták ezeket a törvényjavaslatokat. Ha tehát a kormány nem tudja foglalkoztatni a törvényhozási és van egy párt, amely állandóan idetár egy problémát, amely megoldásra vár, mert napról-napra fokozódik a nyomorgók súlyos helyr zete, akkor szinte érthetetlen az, hogy még ennek ellenére sem teszi meg a kormány, hogy ilyen gazdasági kérdéseket a tanácskozás anyásául kitűzzön. Mi már erről az oldalról nem egy ízben mondottuk, hogy olyan nasy gazdasági krízis van ebben az országban, olyan súlyos bajban szenved az ország lakosságának igen tekintélyes hányada, hogy ezt már tovább tétlenül nézni nem lehet. Mondottuk azt is, hogy ha a kormánv nem teszi meg kötelességét, akkor rá hárul a felelősség azért, ha ez a nyomor végső elkeseredésében kitör, olyan tettekre, cselekedetekre ragadtatja magát, amelyeket nem lehet majd csendőrrel, rendőrrel, vagyis fegyveres erővel elintézni. Jó volna ezt megelőzni, jó volna, még mielőtt a baj egészen kitör, intézkedéseket tenni, amely intézkedésekkel elejét lehetne venni a nyomorgók ilyen kitörésének. De úgy látszik, a

r kormány ténylegesen elvakult és elvakultságában nem akar tudni, nem akar hallani arról a mérhetetlen nagy nyomorúságról, amelyben az ország lakossága van és a helyett, hogy ezen segítene, olyan törvény javaslatokat terjeszt ide. amelyek sem nem fontosak, sem. nem sürgősek s mégis ezek tárgyalását erőlteti szemben a fontos gaadasiáigi problémák megtárgyalásával. Ezt^nem lehet megérteni, t. Képviselőház, s amidőn azt látjuk, hogy nap-nap után, hónap-hónap után múlik el a nélkül, hogy a Képviselőház napirendjére komoly és fontos törvényjavaslatok kerülnének, kénytelenek vagyunk állandóan napirenden tartani a nyomor problémáját, kénytelenek vagyunk követelni a kormánytól, hogy tessék végre ezen a nyomorúságon intézményesen segíteni, hogy necsak örök ígérgetésekbe fulladjon ennek a fontos problémának elintézése. (Propper Sándor: Már azon is túl vannak!) Nem egyszer hallunk közmunkák elrendelésére vonatkozó olyan kijelentéseket, amelyektől a laikus közönség azt reméli, hogy végre mégis csak fog történni valami. Ha azonban hozzáértő valaki vizsgálja a kormány Ígéreteit, az azonnal meglátja, hogy az először is csak iroppant kicsiny mértékben segítene a nyomoron, mlásodszor pedig bizton tudja, hogy ez is csak Ígéret a többi igéret mellett, amely megvalósulni úgy sem fog, és csak azért hangzott el, hogy az ígéretek megszaporodjanak. Ezt így lehetetlen tovább folytatni és nekem is azt kell mondanom, hogyha a kormány annyira tehetetlen, hogy sem nem tudja ä törvényhozást foglalkoztatni, sem nem tudja ezt a^ legégetőbb problémát elrendezni, akkor tessék elhagyni a helyét, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor minek bitorolja a kormányzás jogát tovább. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő úr azt mondotta, hogy a kormány bitorolja a kormányzás jogát. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt csak lehet mondani, hogy a kormány hagyja el a helyét?! —. Zaj.) Csendet kérek! A képviselő urak ne gyakoroljanak elnöki jogokat, hanem maradjanak csendben! Tessék r folytatni. (Farkas István: Ezért rendreutasítani, mert azt mondta: hagyja el a helyét!) Farkas képviselő úr, tessék csendben maradni! (Propper Sándor: Tehetetlen és te-, hetségtelen!) Csendet kérek! A képviselő urat rendreutasítom! Közbeszólni sincs joga a képviselő úrnak! (Farkas István: Mihez van itt joga a képviselőnek? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Itt csak szavazni van joga! — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak! (Baracs Marcell: Kérünk elnöki lexikont, hogy mit szabad mondani!) Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő úr félreérti az elnöki rendreutasítást. Kabók Lajos: Letagadhatatlan tény, hogy a kormány tevékenységéből a tehetetlenség látszik ki és bármennyire akarják bárkik is ezt elleplezni, ezt elleplezni nem lehet. Amely kormány ilyen — úgylátszik — állandó tehetetlenségben leledzik, annak elsőrendű kötelessége, hogy végre lássa ibe, hogy nem képes ennek az országnak népét a hajból kivezetni, s adja át a helyét olyanoknak, (Barabás Samu: Kun Bélának talán?) akik erre alkalmasak, akik tudnak és akarnak komoly cselekedeteket végre-