Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-434

Az országgyűlés képviselőházának 434. ülése 1930 november 13-án, csütörtökön. 315 az általam immár két ízben elfogadott költségvetések során visszaállított bírói képesítési pótléknak alkotmányos megállapítását. Nem jelent egy fillér többletet sem, de szükség van erre azért, mert a bírói státus törvényben lévén szabályozva, alkotmányjogilag helyesebb nem a költségvetésben tenni rajta változtatásokat, hanem tenni ugyanolyan erejű törvény útján, mint amilyen törvényben ez a bírói képesítési pótlék megállapíttatott. Hogy .szükség van-e egyáltalában bírói képesítési pótlékra, nem kellene igazolnom azok után, hogy nem r méltóztattak hozzászólni a javaslathoz, de mégis legyen szabad rámutatuom arra, íiogy a bírói képesítési pótlók honorálása annak a különleges nagy előkészületnek, amely az egységes bírói és ügyvédi vizsga megszerzéséhez szükséges. Bármely más főiskolai pálya elvégzése után már teljesen kész az illető és diplomája birtokában gyakorolhatja képesítését, ellenben csak akkor kezdődik el a bírói-ügyvédi egységes vizsgára való készülés. Amikor tehát az összes egyéb közpályákon az illető diplomáival a kezében elkezdi a f kenyérkeresetet, a.kkor tér rá ezidőszerint négyesztemdei ügyvédjelölti vagy bírósági praxisra az, aki meg akarja szerezni a bíróiügyvédi vizsgát. Akik tehát ezen a pályán indulnak és közhivatalba lépnek, legkevesebb négy esztendővel magasabb korban kezdik el pályájukat. Ez volt az egyik alapvető indok, amely évekkel ezelőtt a bírói képesítési pótlék megalapozására.^ vezetett, hogy azok, akik később kezdik a pályát, tisztán és kizárólag azért, hogy több tudással és több tapasztalattal rendelkezve álljanak közszolgálatba, ne veszítsék j el ezt az idejüket előmenetelük szempontjából, de.mégse kerüljenek rangsorban elibe azoknak, i akik a maguk részéről más képesítést szereztek meg és szintén közpályára léptek. Nem magasabb fizetési osztályban kezdik tehát ezek a maguk pályáját, ugyanúgy az utolsó és legalacsonyabb fizetési osztályban kezdik, ellenben különbözetként kapják a személynek, a képesítésnek szóló pótlékot. Ez a képesítési pótlék lényege és éppen ezért érvényesül benne az a semmiféle más tisztviselői dotációnál nem érvényesülő nagy elv, hogy bármelyik fizetési j osztályba, vagy csoportba tartozzék az illető, ugyanazt az összeget kapja. Ez igen szép, igen kollegiális és demokratikus elv. A különbség — mert azt méltóztatnak talán mondani, hogy mégis vannak olyan kategóriák, amelyek ennek a bírói képesítési pótléknak felét kapják — abból származik, hogy a pótlék felét azok kapják, akíik már megszerezték a képesítést, de ínég nincsenek olyan állásban, ahol a törvény előírja ezt a képesítést. Ezek részére igazán kizárólag a képesítés és a szorgalom alapján adatik meg a fele képesítési pótlék, míg azokban az állásokban, ahol a törvény ezt a képesítést mint sine qua non kinevezési feltételt előírja. természetesen teljes egészében érvényesül a képesítési pótlék. T. Háiz! Hallottam a bizottsági tárgyalás során felvetni a kérdést, vájjon itt vagy ott, több helyén az állami adminisztrációnak az ügyvédi képesítéssel biró embereknek van-e jogigényük arra, hogy a maguk részére szintén kívánják ezt a képesítési pótlékot. Idevonatkozóiig volt egy időszak, amikor ezek kisebb összegű pótlékban részesültek. Megállapítom azonban, hogv ez a törvényjavaslat nem azt kívánja honorálni, hogy az igazgatás bármely ágában megszerezvén valaki a magasabb képesítést, ezért a képesítésért kapjon pótlékot, hanem csak azokban a szolgálati ágakban kívánja ezt honorálni, ahol a törvény maga meg is követeli ezt a képesítést. A törvény nem akar lecsúszni arról az elvi alapról, hogy ezt a képesítést csak ott kell honorálni, ahol az elő is van írva. Egyébként tehet nagyon előnyös az illetőre nézve, pályája során sokszor előnyére is válik, — ha megszerez ilyen magasabb képesítést, speeiell megszerzi az ügyvédi és bírói képesítést, a r legmagasabb képesítést, amelyet Magyarországon el lehet érni. De ezért még külön honorálni, noha a törvény nem, írja elő részére ezt a képesítést, olyan állapotban levő országban, amely & maga pénzügyeit a legnagyobb takarékossággal kell hop*v berendezze, semmiesetre se volna helyes és lehetséges. Ez a válaszom, megkülönböztetés nélkül azokra a kérdésekre, melyek a bizottságban részleteiben voltak feladva, de amelyek elvi szempontból ezidőszerint nem voltak kellően elintézhetők. Hogy. a kincstári jogügyek igazgatóságának bírói státusba való sorozása itt áll a t, Ház előtt, annak egyszerű oka az, hogy a kincstári jogügyek igazgatósága, amely sok évszázados intézmény, egyike a legrégibb magyar intézményeknek, végre annak a miniszternek a tárcájába került, ahova tartozik. Évszázadokon át — a nevével is^ jelezve — a kincstárhoz, a financiális kamarához tartozott, tehát legutóbb is a pénzügyminiszter tárcájához tartozott. Szerény nézetem szerint két év előtt 'került a megfelelő helyre, éppen az én első költségvetésemmel, mert hiszen a magánjogi ügyészségnek ott kell lennie, ahol általában vannak az ország ügyészségei^ ahol eddig is voltak a büntetőjogi ügyészségek. En

: nek nemcsak az a nagy előnye, hogy ez a hivatal elveszti a maga bürokratikus jellegét, hanem meglesz az. a nagy előnye is, hogy -együttes státusba kerülvén, megnyílik az állandó cserének és az állandó megújhodásnak lehetősége és kialakítható olyan kincstári ügyészség, — teljes tisztelettel és ^elismeréssel szólva a mainak a képességeiről, és^ nem kritika akar ez lenni, hanem a fejlesztés^ tekintetében levő iránvszolwál tatás — kifejlődik ep-v olyan kincstári magánjogi képviselet, amelyben nem egves szakmákban eltöltött bürokratikus foglalkozás fog jelentkezni, mint hivatali teljesítmény, hanem jelentkezni fos- a bírói vagy ügyvédi pályán bármelyik szakban teljes felkészültséggel íelentkező ügyésznek legmagasabbrendű ügyvédi tevékenysége. Ne méltóztassék félreérteni. Ügyvédit mondtam. Az ügyész csak egy viszonylatot jelent, az ügyvédi tevékenység pedig jelenti azt, hogy az illető, aki egy perben egy felet képvisel, — legyen az kincstár vap'v bárki más — a maga jogvédői életét élve, jogvédői tapasztalatokkal felruházva, nem hivatali, nem bürokratikus szemmel nézve, hanem a gyakorlati iipvvéd minden képességével felruházva fogja kén viselni a kir. kincstár érdekeit. Amikor ennek a kérdésnek megoldására törekedtem, két út állott előttem: vagy azt kellett mondanom, hogy a kir. kincstári jogügyi igazgatósiáig tagjainak meg kell engedni a privát praxist, hogy ne legyenek egyoldalú bürokraták, vagy azt kellett volna mondanom, hogy ezt a praxist úg*y kell megszerezniük, hogy cserét tudjak végrehajtani a bírói testület és a kincstári ügyészi testület tagjai között, hogv végeredményében ismételt cserékkel mindannyiszor olyan emberek legyenek a kir. kincstári jogügyek igazgatóságában, akilk a jogélet minden terén a legfrissebb, joggyakorlattal és 47»