Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-434

316 Az országgyűlés képviselőházának 434. tudással felszerelve állanak teljesen egyen- i rangú fegyvertárs akként minden egyes perben a kincstár rendjelkezésére. Ezt a célt szolgálja az egy státusba való olvasztás, szolgálhatja anélkül, hogy ez egyet­len fillérjébe kerülne ebben a pillanatban az állanikincstárna'k a mélyen t. Ház határozata révén, mert hiszen idevonatkozóag én tervsze­rűen jártam el. Első költség'vetési beszédemben bejelentettem ezt a szándékomat és méltóztatott aikkor is általában helyeselni, és már az első költségvetésem bon részben beállítottam a fede­zetet, a második költségvetésbe pedig* immár egészen beállítottam a fedezetet. Most csupán az alkotmányjoga teljes jóviáhagyását kérem annak, ami ma már megvan és aminek csak egy kis részlete új, hogy tudniillik a státusba való besorozással kapcsolatban a kir. kincstári jogügyek személyzetében az egyes állások el nevezése, amely eddig bürokratikus rendszerű volt, a bírói rendszerhez fog simulni. Ez az egész röviden előadva, amit ez a tör­vényjavaslat hoz. Minthogy semmiféle új te­herrel nem jár, alkotmányjogi szempontból pedig szerintem mellőzhetetlenül szükséges, hogy a költségvetésben történt intézkedések ekkéut külön letláirgyaltatván, a__ bírói státus­törvény kiegészítése és pótlásaképpen új tör­vénybe foglaltassanak, teljes megnyugvással és az eddigi kritika nélküli fogadtatásért máris hálás köszönetet mondva, lkérem ennek egy­hangú elfogadását. (Élénk éljenzés és taps jobb­felől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Követkeizk a határozathozatal. Kéüdeni a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e az imént letár­gyalt törvényjavaslatot általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadni! (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyaMís alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás, mégpedig elsősorban a cím. A jegyző úr felolvassa a címet. Petrovics György jegyző (olvassa a javas­lat címét). Elnök: Gaal Gaston képviselő úr kért szót. Gaal Gaston: T. Képviselőház! Tulajdon­képpen egy felkérésnek teszek eleget, amikor ehhez a törvényjavaslathoz, amely egyáltalá­ban nem tartozik az én mètieremhez, felszóla­lok, és a miniszter urat valamire felkérni bá­torkodom. Nem beszélek arról, de azt hiszem, vala­mennyiünknek egyforma véleménye az, hogy abban a nagy megrázkódtatásban, amely az országot a háború és a forradalmak alatt és óta érte, abszolút intakt, ennek az országnak talán egyetlen testülete maradt, amelynek működése iránt a legcsekélyebb bizalmatlan­ság sem volt jogosult, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) amely ezeket a viharokat igazián úgy állta ki, hogy az előtt kalaplevéve kell megállnunk mindannyiunknak. (Ügy van! jobbfelöl.) Ez a magyar bírói testület. (Ügy van! jobbfelől.) Arra sem kell visszatérnem, hogy mekkora kincse az egy országnak, ha a jogszolgáltatás biztonsága elé azzal a remény­nyel és azzal a r bizalommal nézhet, amellyel mindannyian kísérjük a magyar bírói kar mű­ködését. így tehát nem is kívánok ezzel a témával bővebben foglalkozni, csak azt akartam kife­jezni, hogy ennek a javaslatnak intenciói a legteljesebb mértékben találkoznak mindany­nyiunknak azzal a meggyőződésével, hogy a magyar bírói kar exiszteneiája, úgy anyagi, ülése 1930 november 13-án, csütörtökön. mint erkölcsi státusnívója a legteljesebb el­ismerést és a legteljesebb biztosítást érdemli. (Ügy van! Ügy van!) Amikor mégis szót kérek, mondom — egy kérelemnek teszek eleget, amellyel hozzám for­dultak abból a kategóriából, akiket itt az 1. § felsorol; hozzámfordultak, akik bírói funkciót teljesítettek, nyugdíjasok, akik azonban ennek a javaslatnak jótéteményeiben^ a javaslat szó­szerinti szövege szerint nem részesülnek. Meg­értettem és tudom, — hiszen a miniszter úr előadása, világos volt ebben a tekintetben — hogy itt tulajdonképpen egy meglévő költség­vetési állapotnak szentesítéséről van szó és a költségvetés megváltoztatása ennek a javaslat­nak útján tulajdonképpen nehéz is lenne; azt a kérelmet azonban mégis előterjesztem a t. miniszter úrhoz azzal, hogy amennyiben en­nek a javaslatnak során nem sikerül ezt a qua^i igazságtalanságot^ kiküszöbölni, keres­sen a miniszter úr módot a következő évi költségvetésnél, hogy megszűnjék ez az igaz­ságtalanság, amely tulajdonképpen 4—5 em­bert ér, tehát költségvetési szempontból és az ország pénzügyei szempontjából jelentősége egyáltalában nincs, arra a négy, vagy öt em­berre nézve azonban nagyjelentőségű. Arról van ugyanis szó, hogy a javaslat 1. §-ónak d) pontjában felsorolt munkásbiztosítási bíró­ságoknak, amelyek ezelőtt nem neveztettek bíróságoknak, néhány tagja, akik bírói funk­ciót teljesítettek, s akik minden tekintetben bíráknak voltak tekintendők, nyugdíjaztatásuík folytán ebben a bizonyos pótlékban nem ré­szesülnek. Az ő tiszteletteljes kérésük, hogy a tör; vényhozás valami úton-módon tegye lehetővé azt, hogy ez a rájuk nézve sérelmes és^igaz­ságtalan állapot a jövőre nézve megszűnjön. Bizalommal fordulok a t. miniszter úrhoz, bi­zalommal tolmácsolom ezeknek a nyugdíjasok­nak kérelmét és a magam részéről a törvény­javaslat tárgyalása kapcsán arra kérem a mi­niszter urat, hogy amennyiben lehetséges, szí­veskedjék a iövő évi költségvetésben, vagy va­lami más úton-módon ezeknek a nyugdíjasok­nak sérelmét orvosolni. (Helyeslés.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Hálásan köszönöm Gaal Gaston t. barátom el­ismerő szavait, amelyeket a m. kir. bíróság működésével szemben itt elmondott. Annál na­gyobb súllyal esik ez latba, mert r valameny­nyien tudjuk, hogy t. képviselőtársam nem nagyon kíméletes szavakkal szokta kritizálni az állani közszolgálati alkalmazottait. (Gaal Gaston: Amikor megérdemlik!) Nem akarok vele most polémiáiba bocsátkozni, mert nem egyszer fájdalmasan érintett engem egyik­másik kritikájának túlerő»,^ szerintem nagyon sokszor nem is egészen tárgyilagos hangja. En ezt csak azért húzom r alá, hogy ha ilyen helyről minden fenntartás nélkül elismerés hangzik el, azért mindenesetre külön köszö­net jár. (Ügy van! a jobboldalon.) Köszönet jár az én részemről is, akinek semmi érde­mem sincs abban, hogy a kir. bíróságok ilyen kiváló teljesítményt érnek el és az erkölcsi magaslatnak olyan fokán állanak, amely előtt Gaal Gaston t. képviselőtársam olyan mélyen meghajtotta a maga elismerésének zászlaját. Ez a bíróság valóban súlyos megpróbálta­tásokon ment át, de soha egy pillanatig nem jutott el az erkölcsi megalkuvásoknak még a kapujára, küszöbére sem. Állott mindig a maga helyén rendületlenül, keservesen, kín­lódva családi gondokkal, megélhetési gondok­i

Next

/
Thumbnails
Contents