Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-434

314 Az országgyűlés képviselőházának 434. ülése 1930 november 13-án, csütörtökön. dításiálnak hatalmas erőtényezője is. (Ügy van! jobbfelől.) A szent korona tana, ez a szinte metafizikus vallási áhitatban gyökerező elgondolás, (Jánossy Gábor: Unikum az egész világon!) amely az egész világon nem találja párját, egyrészt a magyar alkotmánynak inkorporációja, másrészt pedig a magyar élniakarásnak, a magyarul élniakarásnak, a múltból eredő, a múlttal megegyező, a multat folytatni akaró törekvésnek apoteózisa. (Ügy van! jobbfelől.) Amíg ez a gondolat r tölti be a magyar lelkeket és míg ezek az érzések hevítik a magyar szíveket, addig sem a Lech mezeje, sem a mohi puszta, sem Mohács, sem Trianon nem tudja a magyar nemzeti élet fonalát megszakítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A trianoni Magyarország is a maga szegénységében arra törekszik, hogy ezt az alkotmányos gondolatot épségében fenntartsa, mert az a meggyőződésünk, hogy a magyar alkotmány az az archimedesi pont, amelyre támaszkodva, meg tudjuk változtatni a körülöttünk tomboló világot, helyre tudjuk állítani az erkölcsnek és az igazságnak egyensúlyát és vissza tudunk szerezni mindent, ami elveszett. (Általános élénk helyeslés.) A magyar alkotmánynak a bíráskodás minden időben fontos fenntartó oszlopa volt. Kezdve azoktól az időktől, amikor királyaink saját személyükben gyakorolták az igazságszolgáltatást, majd folytatva később az idők folyamán, amikor bíráik útján közvetve gyakorolták ezt, a nemzet mindig életkérdésének tartotta, hogy a bírákat erkölcsi, anyagi és szellemi tekintetben minél magasabb színvonalra emelje és a bírói állást minden tekintetben megszilálrdítsa. Ezt a gondolatmenetet követi az a törvényjavaslat is, amely éppen most tárgyalásra kerül és bár — mondom — felületes szemléletre nem látszik fontos jelentőségűnek, lényegében mégis az. Éppen ezért a javaslat rövid ismertetéséhez a t. Háznak nagybecsű szíves figyelmét kérem. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A kir. ítélőbírák és ügyészek státusáról szóló 1920 : XX. te. 20. §-a úgy rendelkezett, hogy amennyiben :az állami tisztviselők fizetés természetével bíró illetményeit emelni fogják, az ítélőbírák és ügyészek illetményeit is a megélhetési viszonyok figyelembevételével aránylagosan emelni kell. A későbbi rendeleti szabályok ezt a rendelkezést nem követték. Ennek következtében az a kettős hátrány állott elő a bírói és ügyészi státus tagjaira nézve, hogy egyrészt nem állott arányban fizetésük más tisztviselők fizetésével, másrészt pedig a megélhetési viszonyokat véve figyelembe, igen súlyos és hátrányos helyzetbe kerültek. Minthogy a jogrend védelmére hivatott bírói és ügyészi karral szemben elsőrendű tekintet az, hogy ők maguk érezzék, hogy bízhatnak azoknak a jogoknak, kedvezményeknek és előnyöknek megvalósulásabaci, amelyet a törvény részükre biztosít, erkölcsi és igazságszolgáltatási parancs, hogy ez a képtelen és lehetetlen állapot megváltozzék ê& hogy az 1920. évi törvényben kimondott, már ismertetett rendelkezés fokozatosan megvalósíttassék. (Ügy van! a jobboldalon.) Az 1920. év óta kiadott rendeletek megszüntették a bírói és ügyészi képesítési pótlékot, pedig ez már az 1920 : XX. te. előtt is megillette az ítélebírákat és ügyészeket. Csupán egyetlen rendelet, az 1929. évből eredő 2720. számú miniszterelnöki rendelet lállította vissza a bírói képesítési pótlékot, azonban az eredeti 1800 aranykoronával szemben azt csupán 600 pengőben szabta meg. A törvényjavaslatnak az a célja, hogy azt, ami eddig csak rendeleti úton volt szabályozva, most törvény erejével szabályozza, (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) ami szintén megfelel az alkotmányjogi gyakorlatnak. Általában fontos alkotmányjogi szempont az, hogy ne rendeletékkel, hanem minden lehető esetben törvénnyel szabályozzuk az életviszonyokat. Ez felel meg az alkotmány szellemének, ez felel meg a jogbiztonságnak, de ez felel meg a törvényhozás szuverén akaratának is. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Ez a törvény javaslatnak első része. A második rész azzal foglalkozik, hogy a kincstári jogügyi igazgatóságnak fogalmazási szakához tartozó, jogi képesítéssel bíró egyes tisztviselőiket a bínáik és ügyészek státusába sorozza, be A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése igen sok szempontból indokolt. Először figyelembe kell venni, hogy ezeknek a jogügyi igazgatósági tisztviselőknek minősítése éppen olyan, mint a bíráké és ügyészeké. A jogtudori vizsga után négyévi gyakorlatot kell folytatniuk és a négyévi gyakorlat után az egyesített bírói és ügyvédi vizsgát (kell ténniök. Látjuk tehát, hogy a legmagasabb kvalifikációt kell felmutatniuk, igen fontos, életbevágó, sokszor az állam legmagasabb érdekeit képviselő munkásságot fejtenek ki, ezért méltányos, hogy ugyanabba a státusba soroztassanak, mint a bírák és ügyészek. Ezenkívül indokolatlan az is, — és a közszolgálat szempontjából nem helyes — hogy külön státusban vannak, holott a közszolgálat érdeke azt követelné meg, hogy alkalmasságuk és képességük szerint kölcsönösen abba a státusba legyenek besorozhatok, amelyben jobban kifejthetik egyéni képessé geiket és arravalóságukat. Végre eddig az volt a helyzet, hogy különböző illetményrendszerbe ^szolgáltak az egyik és a másik státusban, tehát az államrezon követeli, hogy ezt a kétféle rendszert az egész vonalon egyesítsük. Ezzel a rendezéssel együtt jár az, hogy az elnevezésekben szintén egy nevezőre hozzuk az ügyészi kar tagjait. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy miért, mert végre nem érdek az sohasem, hogy az elnevezéseknek valóságos labirintusával álljunk szemben, hanem, egyszerűsítenünk kell a külső formákban is akkor, amikor a belső lényegben egyszerűségre, azonosságra, a célszerűség és az igazság elérésére törekszünk. r Ez a törvényjavaslatnak általános alapja. Mély tisztelettel kérem a t. Házat, hogy ezt a fontos, t szükséges^ célszerű, alkotmányos javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjaiul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra feliratkozott? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Senki feljegyezve nincsen. Kérdem, kíván a képviselő urak közül valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Igen t. Képviselőház! Nem méltóztattak hozzászólni ; ebben is kaptam kritikát a javaslatról. (Ügy ''van! Ügy van! jobbfelől.) Köszönettel veszem tudomásul, hogy ezt a javaslatot a Ház egyhangúlag helyesli. Ez a javaslat nem hoz^ semmiféle új terhet, ez a javaslat semmi más célt nem szolgál, mint egy régen megállapított, előterjesztett és