Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

Az országgyűlés képviselőházának í83 az emberek ezeket az újabb adókat megfizetni? Nem méltóztatik arra gondolni, bogy itt a polgári társadalom leromlása tulajdonképpen a nemzeti államnak a leromlását jelenti, nem méltóztatik arra gondolni, hogy minden egyes polgárral együtt, akit e rettenetes közterhekkel le méltóztatnak süllyeszteni a polgári társadalom standard-fje alá és minden egyes polgárnak a pusztulásával egyidejűleg a polgári társadalom épületéből hull ki egy-egy malterkő? Nem méltóztatnak megérezni azt, hogy ebben az országban nem lehet folytonosan arról beszélni, amiről Klebelsberg kultuszminiszter úr is beszélt, hogy itt mindent meg kell tenni a középosztály bizonyos rétegének megmentésére. A középosztálynak az a rétege nem tudja megmenteni Magyarországot, amint hogy nem tudta megmenteni Magyarországot 1918-ban és 1919-ben sem. (Dabasi Halász Móric: Ezer évig- megmentette!) De nem jól teljesítette, sajnos, kötelességét 1918-ban és 1919-iben. Ha pedig nem jól teljesítette a kötelességét, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy ne faragjuk le a polgári társadalom épületét olyan intézkedésekkel, amelyek ennek az osztálynak teherbíróképességét csökkentik. Ezek az intézkedések itt az országiban emelik a közterheket ugyanakkor, amikor az iparosoknál vígan transzferálnak. Es itt megint figyelmébe ajánlom a kereskedelemügyi államtitkár úrnak, hogy ahány miniszter jön ebben az országban, mind kijelenti, hogy az iparosoktól, a gazdáktól a foglalkozásuk folytatásához szükséges szerszámokat és lovakat elvinni, eltranszferálni nem lehet. Ezt mindig kijelentik, és én mindig kérem itt, hogy ennek a kijelentésnek legyen valami szankciója is. Most pedig, amikor az országban megint az adóbehajtás terén bizonyos nehézségek mutatkoznak, olyan vígan transzferálnak és olyan vígan viszik el az iparosok szerszámát, mintha hasonló miniszteri kijelentések ebben az országban sohasem lettek volna. (Dabasi Halász Móric: Mindig visszaviszik!) Visszaviszik, t. képviselőtársaim, de közben az a vendéglős, akitől eltranszferálták a holmit, becsukta a vendéglőjét, közben az a suszter, akitől elvitték a tűzőgépet, tönkrement, mert különben is tönkremenőben volt. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Fábián Béla: öt percnyi meghosszabbítást kérek. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen.) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Fábián Béla: T. Ház! Amikor ilyen helyzetben van mindenki ebben az országban, amikor így hajtják végre a miniszterek kijelentéseit, amikor minden hónap elsején egy csomó embertől csak úgy lehet behajtani a telefondíjakat, hogy kikapcsolással fenyegeti meg őket állandóan a postaigazgatóság, akkor ebben a helyzetben én a nemzet és a polgári társadalom elleni bűnnek tartom azt, hogy a kormány itt a közterheket újból emelje. Az a meggyőződésem, hogy nem lehetséges az, hogy itt egy olyan üzem, mint a posta, nyereséges üzem legyen. Már a múlt esztendőben is a posta tízmillió pengő nyereséggel zárta a mérlegét, (Mozgás jobbfelől) Ennyi van kitmutatva. (Ehn Kálmán: Négy és félmillió pengő!) Nem hiszem, hogy tévednék; ebben a kimutatásban tízmillió pengő nyereség van feltüntetve. De ha Ehn Kálmán t. képviselőtársam kijelentését fogadom el, hogy négy és félmillió pengő volt a posta többletbevétele, akkor sem lehetséges az, hogy amikor erre a költségvetési esztendőre — ha jól tudom — tízmillió pengő feKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXI. ülése 1980 november 12-én, szerdán. 307 lesleg van előirányozva, akkor itt megint 23,200.000 pengővel emeljék a bevételeket. Kérem a t. Házat arra, hogy méltóztassanak egyszer kötelességeik tudatára ébredni és* méltóztassanak itt a képviselőházban ^tényleg szócsövei lenni annak, amit képviselőtársaim odakint hallanak.^ Mert méltóztassanak elhinni, ha képviselőtársaim elmondanák azt, amit kint nekik mondanak és aminek a kormánynyal szemben való hangoztatására egységespárti képviselőtársaimat is megkérik, akkor ebben az országban lehetetlen lett volna ennek a rendeletnek a kiadása. Sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, akinek fejére akartam olvasni azt a kijelentését, hogy nem akarják drágítani a postát, nincs itt, mert az Amerikában vagy Olaszországban lévő Volpival tárgyal olyan kérdéseket, amelyek .minket bizonyára kevésbbé érdekelnek, mint a posta, távírda és telefon díjainak felemelése. Kérem a t. államtitkár urat, hasson oda, hogy ez a rendelet visszavonassák. (Zaj'.) Elnök: Csendet kérek! A kereskedeleimügyi miniszter úr megbízásából Kállay államtitkár úr kíván válaszolni. Kállay Miklós államtitkár: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ' én is a miniszteri kijelentésbe kapcsoljam be szavaimat, amely kijelentés április 2-án hangzott el. A miniszter úr kijelentette, hogy nem gondolnak a postatarifák emelésére. Klasszikus példája ez azoknak, amiket az előbbi felszólalásom keretében mondottam. Április 2-án olyan volt a helyzet, hogy a posta költségvetési egyensúlya fenntartható lesz ebben a költségvetési évben is, ha a kontemplált nyereség nem is lesz elérhető. De ez csak az egyik ok, amely menti a, miniszteri kijelentést, ba abban változás történt. A ^másik ok pedig az, hogy a posta tarifaemelésének kérdése először — mint jól méltóztatik tudni — a bolettatöryénynek — egyszerűen így nevezem — benyújtásával kapcsolatosan vetődött fel. A törvény eredeti tervezeténél minden párt egyhangúlag kifogásolta, hogy az egész terhet a fogyasztóközönségre hárítják át, s akkor méltóztattak egy szakaszt elfogadni, amely szerint egyéb állami jövedelmekből pótolandók az alapnak azok a hiányai, (Fábián Béla: Dugsegélyből!) amelyek azáltal állanak elő, hogy nem lehetett az egész jövedelmet a fogyasztókra áthárítani. Az első esetét statuálja a törvény.annak, hogy a termelési költségeket ne a vevő. fizesse. Ettől eltekintve, itt kezdődött és megállapíttatott — mint pénzügyminiszter úr akkori beszédében kifejezésre is jutott, — hogy eihihez az alaphoz a tm. kir. postának a tarifák emeléséből ötmillió pengővel kell hozzájárulnia. Ez nem volt új dolog, és már akkor a törvényhozás kvázi felhatalmazást adott a kereskedelmi miniszternek arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Nem tette ezt, mert remélhető volt, hogy a költségvetés helyzete meg fogja engedni azt, hogy ezek az öszszegek esetleg a postai forgalom megterhelése nélkül előteremthetők legyenek. Ez, mint méltóztatik tudni, nem következett be, és így a kormány kénytelen volt ehhez az eszközhöz nyúlni, hogy egyrészt ezt az ötmillió pengőt, amelyre a bolettaalap fedezése céljából szükség van, előteremtse, másrészt^ gondoskodjék annak a deficitnek a fedezéséről, amely előreláthatólag hat-ihétmillió pengőt fog kitenni ebben az évben a forgalom csökkenése következtében, harmadszor pedig, hogy gondoskodjék a fedezetéről annak a még fedezetlen, 6,800.000 45