Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

308 Az országgyűlés képviselőházának 433. ülése 1930 november 12-én, szerdán. pengőt kitevő beruházásnak, amelyet, tekintettel a' munkanélküliségre, a m. kir. posta megindított. Ez a három ok volt az, amely miatt a kormány ezt az akciót 'megindította, s lehet egy politikusnak szemére hányni, hogy neim politikus dolog a kormány részéről, hogy most jött elő ezzel a kérdéssel, de tárgyszerűség szemoontjából talán éppen elismerést érdemelne a kormány, hogy nem politikai agitációkkal kapcsolatosan vagy azok elmúlásának bevárásával nyúl ilyen intézkedésihez, hanem félretéve minden mellékes nolitikai szempontot, akkor, amikor a szükségessége mutatkozik annak, hogy a posta költségvetésének egyensúlya fenntartható legyen. Nagyon szeretném, ha a képviselő úrnak egy dologban i°-aza lenne, abban, ho^y 23,200.000 pengő folyik be ezekből a bevételekből. Sajnos, a mi számításunk ennél sokkal ridegebb, mert nekünk figyelembe kellett vennünk az eddigi és a most mutatkozó csökkenést, és figyelembe kellett venni azt a természetszerű csökkenést, amely előáll az új tarifaemeléssel kapcsolatosan. Ezekben voltam bátor tárgyi okait elmondani a postai és vasúti tarifák emelésének. Az egész emelés még mindig azt jelenti, hogy a magyar postai, távirati és telefontarifák nem emelkednek felül az általános európai nívón, sőt több ország postatarifáinál alacsonyabbak. En mindenesetre tudom, hogy ez a polgárság mai nehéz helyzetében milyen megterhelést jelent, és örülök a képviselő úr ama felfogásának, hogy ennek a nemzetnek egész exisztenciáját a magyar középosztályhoz, a polgársághoz fűzi. En ugyanis azt hiszem, hogy a kultuszminiszter úr ugyanazt akarta kifejezni, mint a képviselő úr, hogy ő is a magyar középosztály boldogulásához és prosperitásához fűzi a nemzet exisztenciáját. Ennek a^ polgári osztálynak állami és nemzetfenntartási szempontból meg kell adni minden lehetőséget a boldogulásra, de ennek a polgári osztálynak, .amikor őt hivatottnak és kizárólagosan hivatottnak tartjuk a nemzet fenntartására és őt nemzetfenntartó osztálynak nevezzük, ugyanakkor vállalnia kell azt a kötelezettséget is, hogy a legnehezebb időkben minden erejével, türelmével és jóindulatával segítségére siet az államnak és segítségére siet a köznek olyan intézkedések megtételére, amelyek lehet, ihogy átmenetileg sújtják őt, de mégis arra szolgálnak, hogy a középosztályon és polgári társadalmon felépülő nemzeti állam itt fenntartható legyen. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván az interpelláló képviselő úr válaszolni? (Fábián Béla: Igen!) A képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Fábián Béla: T. Képviselőház! (Neubauer Ferenc: Az ajánlási díj aránytalan felemelése ellen szólaljon fel valaki! — Gál Jenő: Az ajánlási ívek felemelése ellen! — Neubauer Ferenc: Ahhoz hozzájárul a kormány!) Méltóztassék megengedni, hogy Neubauer képviselő úrnak az ajánlási díjak felemelése ellen való tiltakozásához hozzájáruljak. A magam részéről csak azt vagyok bátor mondani, hogy a képviselő úrnak közelebbről volna módja ez ellen tiltakozni. Az egységespártban egy kis mozgalmat kellene indítani, hogy ezt a kormány, amely mindig csak emel és emel ugyanakkor, amikor csökkentéseket ígér, egyszer már szavazzuk le. Elnök: Tessék a tárgyra rátérni, képviselő úr! ! Fábián Béla: Kállay államtótkár úr válaszában azt mondotta, hogy nem hiszi, hogy 23,200.000, vagy pontosabban 23,210.000 pengő lesz az a bevétel, amely a rendelet következtében be fog folyni. A miniszter úr saját maga előző felszólalásában az egyik célra ötmilliót, a másik célra hatmilliót, a harmadik célra hétmilliót vár ettől az emeléstől, ami magyarul 7+6+5, vagyis 18 milliót jelent, tehát 23 millió és 18 millió között olyan túlságosan nagy differencia nincs. (Dabasi Halász Móric: Elég nagy differencia!) Igen, de legyen meggyőződve a t. képviselőtársam, hogy 23 millió lesz ebből. A csökkentés sohasem következett be, de ha emelés volt, az mindig több volt, mint amennyit kiszámítottak. T. Képviselőház! Válaszolnom kell az államtitkár úrnak arra a kijelentésére is, amelynek értelmében ez a mi postánk olyan olcsó volna. (Kállay Miklós államtitkár: Ezt ne mondtam. En azt mondtam, hogy nem emelkedik magasabbra az átlagos európai nívónál, és vannak nála magasabbak!) Ausztriában, amely a legközelebbi állam, és amely van olyan szegény ország, mint Magyarország, (Neubauer Fer ehe: Az nem áll!) felébe kerül a telefon, mint itt. Méltóztassék csak kiszámítani, hogy Bécsben a telefon mennyibe kerül. Éppen a felébe kerül, amibe az Budapesten kerül. Éppen itt van nálam egy statisztikai kimutatás arra vonatkozólag, hogy minden államban mennyibe kerül például a levélportó. Egyetlen állam van az egész világon, ahol a levélportó drágább, és ez Németország. (Kállay Miklós államtitkár: Es Svájc!) Svájcban nem kerül többe. Mi fizetünk az újabb rendelet szerint 20 fillért. (Kállay Miklós államtitkár: Nem a nemzetközi forgalomban!) Belföldi forgalomban sem drágább! Egyetlen állam van a világon, Németország, ahol a levélportó 0'2 fillérrel drágább. (Fáy István: Svájcban mennyi? — Kállay Miklós államtitkár: 20 cent!) A belső forgalomban? (Kállay Miklós államtitkár: Igen!) Nálunk belekerül 20 fillérbe, tehát valamivel drágább. De nem 20 centime a levélportó a belső forgalomban Svájcban. (Mozgás a középen.) Kimutatásom hitelességében nem tudok kételkedni. Nálam Svájcra vonatkozólag 12 centime van beállítva. Azt hiszem, a kimutatás hitelességéért vállalhatom a felelősséget. Amerikában 2 centért, vagyis 12 fillérért viszik a levelet New-Yorktól Sanfranciscóig, amelyet nálunk Budapesttől Újpestig 20 fillérért visznek. (Kállay Miklós államtitkár: Ezt meg is lehet fordítani úgy, hogy amilyen összegért Budapesttől Záhonyig viszik, New-Yorkból vagy Londonból viszik valamelyik külvárosig! — Elnök csenget.) Még akkor is olcsóbb. Nem akarok belemenni sem az Amerikával, sem a Svájccal való hasonlatba, azért, mert nagyon szívesen belemennék a közterhek bármilyen emelésébe, ha az ország bírná, de az ország nem bírja. Ma í\'/i i*l szituáció, hogy az eddigi terheket sem bírjuk. Semmiféle emelésbe, amely az eddigi terheket emeli akármilyen címen, amely tehát a polgári társadalomból megint több pénzt pumpál ki, szerény véleményem szerint belemenni nem lehet. Ismét azt mondom a t. államtitkár úrnak, hogy mielőtt ilyenféle dologba bele (méltóztatik nyúlni, van itt ebben az országban egy jó kassza, amelyből lehetne pénzt kivenni: a dugsegély-íkassza. (Zaj. — Mihálffy Vilmos: De szerelmes belé!) Az országban az emberek nagyon kétségbeesetten nézik, hogy itt már a posta-,