Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

282 Az országgyűlés képviselőházának U33. ülése 1930 november 12-én; szerdán.egyéb olyan kérdésekre is, amelyek a márkázási javaslattal összefüggésben nincsenek. Kérem Sándor Pál képviselőtárisamat, mentsen fel engem az alól, hogy ezekre a kérdéseikre ez alkalommal válaszoljak, mert hiszen nem tartoznak éppen ennek a vitának és ennek a javaslatnak keretébe. Csak egyet akarok megjegyezni Sándor Pál képviselőtársunk ama kijelentésére, hogy az ő programmjuk szerint régen kellene üldözni a panamákat s a kormány nem tett semmit Kérem a t. képviselő urat, hogyha tudomása van konkrét esetekről, valamely panamáról, jelentse be azokat a kormánynak. Megnyugtatom, hogy éppúgy, an int ahogy a múltban nem volt, ma sincs s a jövőben 'se<m lesz egyetlen olyan konkrét eset sem, amelyben ha a kormánynak tudomására jut, ne a törvény legsúlyosabb szigorával sújtana le a panamákra, és visszaélésekre. Ha bármely konkrét esetet tudomására hoz a^ kormánynak, ímeg lesz elégedve az eljárással, amely annak nyomán le fog folytattatni, azt azonban kérem, ha nincsenek konkrét esetei. általánossághan ne méltóztassák folyton arról beszélni, hogy itt panamák vannak, mert én nem látok panamákat, legalább ott, ahol én dolgozom, nem volt és nincs panama és addig, amíg én azon a pozíción vagyok, amelyen ma állok, nem is lesz panama, (Elénk helyeslés.) mert ha lesz, akkor megnyugtatom a képviselő urat, amikor tudomásomra jut, a legszigorúbban fogom azt megtorolni. (Jánossy Gábor: Megtorlatlan panama nincsen!) En azt hiszem, Sándor Pál t. képviselőtársunk egy kisisé túlbecsülte Csonka-Magyarország súlyát és jelentőségét a nemzetközi európai gazdasági kérdésekben, amikor azt a kijelentést tette, hogy az autonóm vámtarifa törvénybeiktatásával mi állapítottuk meg a mai helytelen gazdasági rendszert: miután ezeket a magas védővámokat mi iktattuk először törvénybe, utánunk indultak a többi európai államok, ehhez alkalmazkodtak a többi államok is, amikor az egyes termelési ágak védelmét meghatározták. Jól méltóztatik tudni, hogy a kereskedelmi és vámszerződéseknél a delegátusok az alku következtében tételről-tételre vitatják meg az Összes kérdéseket, rakjá,k mérlegre azt, amit adnak és amit kapnak, hogy mindig ki legyen egyensúlyozva az, amit a tárgyalásokon kapnak és adnak. Amikor tehát az autonóm tételek alapján folynak a tárgyalások, a kérdés nem azon fordul meg, hogy mi van az autonóm tételben, hanem azon, hogy annak alapján, amit adunk és hogy, valamilyen ellenszolgáltatás címén a szembenálló féltől mit kell kapnunk. Semmi néven nevezendő kihatással nincsen tehát az autonóm tétel arra nézve, hogy milyen,lesz a -kereskedelmi szerződés, amelyet meg akarunk kötni, mert a másik fél kiindul a maga álláspontjából, mi pedig kiindulunk a saját álláspontunkból. Azok a vámtételek nem merev és nem fix tételek, hanem a tárgyalások során alkalmazkodnak a tárgyalásoknak ama rendjéhez, hogy kölcsönösen engednek bizonyos tételeknél egymásnak a szembenálló felek. De ha ez nem is így volna, én azt hiszem, az európai gazdasági ( helyzetben Magyarország nagyon kicsiny súllyal bír ahhoz, hogy azt lehetne mondani^ hogy valamely törvénye vagy valamely intézkedése annyira kihatással volna az európai gazdasági életre, hogy az európai gazdasági élet az egész vonalon hozzá alkalmazkodnék. Azt mondja Sándor Pál t. képviselőtársunk, hogy a legtöbb kedvezményes klauzulát el kell törölni és át kell térni a kompenzációs rendszerre. A legtöbb kedvezményes rendszer az összes nemzetek által elfogadott rendszer, — (Sándor Pál: De már túlélte magát!) ez igaz — ehhez a rendszerhez az összes államok hozzájárultak, tehát Magyarország is. Mi nagyon kis nemzet vagyunk ahhoz, hogy a kereskedelmi szerződéses megállapodásoknál bevezetett valamely általános nemzetközi elvet mi változtassunk meg. Mi nagyon kicsinyek . vagyunk ahhoz, hogy hatalmas és nagy nemzetekre oktrojáljunk valamely elvet akkor, amikor ők a ma fennálló tétel ellenkezőjének helyességéről meggyőződve még nincsenek. De meggyőződtek, — igaza van Sándor Pál képviselő úrnak, mert ez túlhaladott álláspont, hiszen a regionális, valamint a kompenzációs megoldások felett való tárgyalás végett éppen a napokban fognak Genfben összeülni. Igaz, hogy még csak teoretikus tárgyalások fognak folyni, azonban egy újabb módozat megállapításáról van szó, amelyet azután az egész nemzetközi gazdasági vonatkozásba be fognak vezetni. Azt mondja Sándor Pál t. képviselő úr, hogy a legtöbb kedvezmény alapján kötöttük meg (Sándor Pál: Az olasz szerződést!) a mai kereskedelmi szerződéseinket és így jött létre a kereskedelmi mérlegben a passzív szaldó. Ezt nem mondhatnám. Ha van valakinek kifogása a kereskedelmi szerződések ellen, úgy a mezőgazdasági termelés és értékesítés szempontjából is kifogásolhatnám azokat, mert hiszen eleget küzdünk, eleget harcolunk azért, hogy más államokkal való szerződések megkötésénél előnyösebb pozíciót tudjunk a mainál szerezni, azonban ez nem egyedül -rajtunk áll. Hogy úgy fejezzem ki magam, kettőn áll a vásár. Egyoldalúan nem tudunk előnyöket biztosítani, ha a másik fél azt nekünk nem koncedálja. Azt sem lehet azonban mondani, hogy ma a kereskedelmi mérlegnek passzív a szaldója, mert éppen ellenkezőleg: aktív és nem passzív szaldója van. Maga ez a tény tehát-azt mutatja, hogy a kereskedelmi szerződések alapján valahogyan mégis csak reuzálunk s é kereskedelmi szerződéseknek köszönhetjük azt, hogy kereskedelmi mérlegünk aktívvá vált. Abban azután egyetértünk Sándor Pál t. képviselőtársunkkal, hogy törvényt kell csinálnunk a hamisítók ellen, mert hiszen éppen most is azt csináljuk. Amikor azonban felmerülnek azok az aggodalmak, hogy ezek a büntetések. ezek a szankciók túlszigorúak, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy nem hiszem azt, hogy ezeknek a büntetéseknek kirovására sor kerül. Elvégre botbüntetés is he volt vezetve, de sohasem aljasodott le senki oda, hogy azokat a bűntényeket elkövesse, amelyek botbüntetést vontak maguk utam. Erősen hiszem, hogy nem fog bekövetkezni egyetlen olyan vétség sem, amely a maximális büntetést kiprovokálná magával szemben, de ha valaki elkövetné, nem hiszem, hogy azt a kereskedelem védeni akarná és nem hiszem, hogy valamelyik jóérzésű, tisztességes és a maga üzleti renoméjára és becsületére valamit adó egyén védeni akarná azt, aki olyan hamisításokat követne el, amelyek azután dehonesztálólag hatna a magyar kereskedelemre és a magyar termelésre a külföldi piacon, meg- i károsítanák az országot és erkölcsileg az egész kereskedői társadalmat is'. (Sándor Pál: Egy szót sem szóltam a büntetőrendelkezések ellen, mi azokban egyetértünk!) De Gál Jenő képviselő- úr és Farkas Tibor képviselő úr, akik ellene .szóltak a javaslatnak, ezt emelték ki és