Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

Az országgyűlés képviselőházának h33. nem nemesíteni, hanem még dolgozni sines kedve. Ez az én három tiszteletteljes javaslatom. Abban a reményben, hogyha a földmívelésügyi miniszter úr ezeket a kormánynál propagálni, megvalósításukat kívánni fogja, meghallgatásra is fog találni és akkor a törvényjavaslatban kontemplált jobb lehetőség megvalósul, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául tisztelettel elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván-e imég valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni. Krúdy Ferenc előadó: T. Ház! A zárószó jogán bátor vagyok egy-két megjegyzésre reflektálni, amelyeket különösen az ellenzék oldaláról hallottunk és amelyeknek csúcspontja az, hogy ez a javaslat jelentékeny részben kereskedelemellenes. Ezt a felfogást és álláspontot teljes mértékben vissza kell utasítanom. Éppen ellenkezőleg: a tisztességes kereskedelmet és a tisztességes termelői valamint a szakértő kereskedelmet és a szakértő termelőt védi ez a javaslat azokkal szemben, akik ezeknek a tulajdonságoknak híjával vannak és így mennek a piacra. Ennek tipikus példájául a magyar bacon-kérdést lehetne felhozni. Nagyon jól tudjuk, hogy pár évvel ezelőtt, amikor ennek az árunak Angliába való szállítása megkezdődött, Kelet- és KözépEurópában nagyon sokan kezdtek ezzel foglalkozni. Az egyik lengyel közgazdász, aki erről írt, azt jegyezte meg, hogy ma minden suszter bacon-gyártással foglalkozik. Magyarországon az^ exportintézetek különös munkássága révén előnyösen megindult a gyártás, a múlt évben azonban hirtelen lecsökkent. Ennek az volt az oka, hogy bár hivatalosan elő van írva bizo.nyos gépszivattyú segítségével 5'7 légnyomással, olyan arányú telítése a húsanyagnak oldott sóval, hogy abból az a minőség álljon elő, amelyet az angol fogyasztó kíván, mégis az egyik termelő, illetőleg előállító megpróbálta ezt egy kézi szivattyúval, peronoszpora-szivatytyúval megcsinálni. Természetes, hogy ezt az árut az angol piac visszadobta, de nemcsak ezt, hanem az összes árut, amely ezen a címen Magyarországból kiment. Megközelítőleg sem kiszámítható nagy kár volna Magyarországon a mezőgazdaság részére, ha nem igyekeznénk rendcsináló szabályzatokkal és intézkedésekkel olyan szituációt teremteni, hogy a magyar termelő ebbe a helyzetbe ne kerüljön, annál is inkább, mert a magyar mezőgazdaság kezd erre az árura berendezkedni. Több százezer,, körülbelül hatszázezer ilyen állat van beállítva nevelésre és a legközelebbi időben már piacra is mehet. Ezeknek az áruknak az érvényesülése, nevezetesen az, hogy a későbbi időkben Angliának a piaca magyar áruval láttassék el, különös fontossággal bír. És hogy erre maga az angol fogyasztópiac súlyt helyez, látszik magából abból, hogy az angol fogyasztók kiküldöttei és képviselői kijelentették, hogy csakis termelőtől, illetőleg előállítótól, tehát nem közvetítőtől vesznek, és amit átvesznek, annak márkázva kell lennie. Itt tehát alkalmazkodni kell a külföldi piac igényeihez. A második kérdés, amely még lényegesebb, az, hogy különösen a mai termelésbe, amelyben sok rendszertelenség van, egy állandó rendszert kell bevezetni. Áll ez különösen a búzára és lisztre. Ez a legkomolyabb kérdés, amellyel ma foglalkozni lehet és kell. Csik József t. képviselőtársamnak a bolettatörvény bizonyos ideig való meghosszabbítására, illetőleg kiegéülése 1930 november 12-én, szerdán, 279 szítésére vonatkozó felszólalásával kapcsolatban csak azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogyha a mai rendszertelenséget, — ímert így élhet nevezni azt, ami ma a búza- és lisztprodukció terén van — a rendszertelenségnek ezt a szisztémáját a rendszer szisztémája, a termelő, a malom és exportőr kooperáló összműködése váltja fel, ez annyit jelent a magyar mezőgazdaságra, hogy minden mesterséges áralakító tényező és minden beavatkozás nélkül a búza ára 3—4 pengővel mehetne a mai árnívó fölé. Ma ugyanis az a helyzet, hogy bár már elegendő mennyiségben terem nálunk minőségi búza, legalább is középminőségű, búza, amelyből előállított lisztet a sütőipar minden keverés nélkül használhat, az ma teljes rendszertelenségben és a sütőipari célokra jóformán hasznavehetetlen formákban kerül ki és pedig azért, mert ahány szállítmány, annyiféle előállítású liszt, amellyel szemben a sütőiparnak állandó sütőpróbákat, költséges berendezéseket kell alkalmaznia. Abban a percben, amint lehetővé válik, hogy a minőségi búzából és a tömegbúzából előállított lisztek bizonyos keverésével állandóan ugyanazon összeállítású áru nagy Tömegekben és feltétlen bizonyossággal mehessen ki, akkor a magyar liszten keresztül a magyar búza árát is jelentékenyen lehet emelni, nemcsak a malom, hanem a magyar gazdaközönség javára is. Azt azonban, hogy a mai rendszertelenség^ szisztémáját a teljes rendszer szisztémája váltsa fel, ilyen beavatkozások, ilyen rendszabályok nélkül keresztülvinni nem lehet. Ebben az esetben ez a megoldás lényegesen többet ér-bárminemű mesterséges megoldásnál, amilyen a boletta vagy egyéb mesterséges eszköz. Ami a harmadik kérdést illeti, nevezetesen azt, hogy ez a javaslat alkalmas arra, hogy monopolisztikus helyzetekre törekvő vállalkozásokkal szemben a szövetkezeteket erősítse, erre nézve megjegyzem, hogy nagyon jól tudom, hogy különösen a húsiparnak és a húsiparral foglalkozó közönségnek részéről ez jelentékeny óhajtás, mert, abban a percben, amikor ilyen szövetkezetek létesülnek, különösen a kisiparosok részéről is, s a húsipariban előállított termékeknek külföldre való szállítása lehetővé válik, ebiben a szituációban az egyéni és magánvállalkozásoknak megszaporítása áll elő és az a helyzet, hogy ezek a kivitelben, tehát egy rendszeresen szervezett exportban állandóan részesülvén, vagyonilag is kedvezőbb helyzetbe jutnak. Végül a büntetőjogi részére is legyen szabad kitérnem a javaslatnak. Természetes, hogy ez kerettörvény és e kerettörvényt az igazgatási rendszabályok tekintetében az ad hoc esetekre nézve kiadott intézkedéseknek kell kiegészíteniök, amelyek folytonosan változnak az idők és a gazdasági szükségletek terén. Természetes, hogy ezt nehéz néhány paragrafusba foglalni és ezt követelni nem is szabad, mert itt a kereteknek szükségessé váló kiegészítését lehetővé kell tenni. Egészen más a helyzet a büntető szankciókra vonatkozólag és pedig azért, mert itt már határozottan taxációra és a kifejezésekben, meghatározásokban véglegességre kell törekednünk. Itt nincs módosítás, nincs keret, hanem teljesen rigorózus szabályoknak van helye. Ezt összehasonlítani azokkal a szabályokai, amelyeket eddig alkalmaztunk, — az élelmiszerhamisításoknál — nem lehet. Hiszen itt nemcsak a termelő vagy a kereskedő, általában a forgalmazó áll szemben egy