Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

278 Az országgyűlés képviselőházának U33. ülése 1930 november 12-én, szerdán* a barátaimnak, akik gépet vettek, abban a reményben, hogy annak árát majd az akkor volt búzaárakhoz mérten az ő földjükkel ki fogják termelni, vagy földet vettek és adósságba keveredtek, szinte kétségbeejtő a helyzetük. Nincs nap* amikor nem jönnek többen panaszkodni és kérik, hogy vezessük ki őket a nehéz helyzetből. Es amikor a bankokhoz fordulunk, nem találunk arra a megértésre, amelyre találni kellene. Habár azt mondják, hogy nem is szabad, nem is lehet mezőgazdaságig szempontból ellenük még kemény szót, kemény dorgálást sem hangoztatni, mert amely percben itt fizetési meghosszabbításról, vagy kamatfizetés elhalasztásáról van szó, abban a percben kivonja a tőke magát a magyar gazdasági életből és a külföldre fut, bocsánatot kérek, hinni sem akarom, hogy azok az intézmények, amelyek — hogy úgy mondjam — veretlenül úszták meg a háborút, a. forradalmat és a nehéz időket, mikor a falu népe, általában a gazdaosztály ilyen nehéz helyzetben van, ennyire embertelenül és férfiatlanul viselkednének a jelen időben. Hinni sem akarom ezt, és az volna a tisztelettelteljes kérelmem a mélyen t. kormányhoz, hogyha már nem lehet itt fizetési haladékot rendeleti úton, :' vagy törvényben biztosítani, legalább megkérnék ezeket az intézményeket, hofy ne tervek lehetetlenné a gazda helyzetét, mert önmaPTik alatt vágják a fát, amikor itt néhányszáz pengővel gazdag embereket zavarba hozhatnak, ha fizetési kötelezettségeik teljesítésére szólítják fel őket. ölükbe hull a fél ország földje, amit ők sem kívánhatnak, ők sem akarhatnak, mert nem lesz mód arra, hogy azt megmívelihessék. De nemcsak az kellene, hogy itt a bankok törekedjenek megérteni, meghallgatni bennünket, hanem azon túlmenőleg a nemzetközi gépkereskedelemnek itteni uralkodó letéteményeseit, vezérférfiait is meg kell kérni, hogv ők is ebben a hangnemben, ennek a kérésnek meg; felelően engednék el a magyar gazdák ezévi kötelezettségeit, ha a kamatot tudják fizetni, és engedjék meg, hogy a még hátralévő összeget több évre beosztva fizethessék ki. Mert nem érdeke annak a nemzetközi gépkereskedelmi részvénytársaságnak sem lejjebb csökkenteni az ő fennállásának lehetőségét, mert ők is megisszák annak a levét, ha >a magyar gazdának nem lesz pénze. A közelmúltban kezemben volt egy statisztikai adat, amely szerint a mnlt gazdasági évben 1800 cséplőkészlet kelt el Magyarország területén, ebben ez 1930-as mezőgazdasági évben nedig csak 18. Nem megdöbbentő-e ez a szám és nem meggondolásra kötelezi-e a gépkereskedelmi intézményeket, hogy ezekkel a túlhajtott magas árakkal nem lehet tovább fenntartani az ő üzletüket és nem lehet várni, hogy a gazdák a korábbi években tőlük vett gépeket ilyen búzaárak mellett, mint amilyenek most vannak, ki tudják fizetni. Ezért tehát kíméletes engedékenységet kel! kérnie a kormánynak, és kell, hogy ezek az intézmények meghallgassák a kormány ikívánságát. Méltóztassanak megengedni, hogy a tegnap történt eseményekkel kapcsolatosan csak néhány szót említsek meg. A pártértekezleten a nárt elhatározta, hogy a bolettát felemeli. Nagyon helyes, kívánatos, a magam részéről csak az arány ellen van kifogásom, amit már akkor voltam bátor hangoztatni, amikor a gabonái egy-törvény javaslat tárgyalása alkalmával felvetettem, hogy amíg a kisbirtoknak, az ötholdasnak elengedik a holdankénti adóátlagát, is 2—2-20 pengő az az összeg, amit elengednek, addig a nagybirtoknak közel 10 pengő tiszta jövedelmet biztosít a holetta, a gabona jegy behozatala. Ha most így — (hogy úgy mondjam — progresszív

1 alkalmazás nélkül fogják újból a gabonajegy értékét felemelni, akkor ez az aránytalanság, amely eddig volt, még fokozódik. Ugyancsak legyen szabad szóvátennem e kérdésnél a bérlő és bérbeadó közti viszony egészségtelen voltát is. Ugyancsak a boletta tárgyalása alkalmával voltam bátor indítványozni, hogy a boletta értéke a bérlő és bérbeadó közt osztassék meg. Sok keserűségnek vennők ezzel élét, és sok igazságot vinnénk lebbe bele, ha az eddig történt hibákat valamelyes olyan érteleimben egyenlítenők ki, hogy a bérbeadó és a bérlő közt a boletta értékét megosztanék. Ami az őrlési tanúsítvány megalkotását illetti, itt annyi a félreértés! A gahonajegy megalkotása előnyt, jövedelmet biztosít a termelőnek, de az uszítás, a rosszakarat folytán annyi gyűlölet fakad belőle! Ha ebből csak hátrány fakad, ha csak zaklatásnak lesz kitéve a kisgazda, akkor, 'bocsánatot kérek, ez melegágya lesz a demagógiának, az uszításnak*. Ezért én a magam részéről nem kívánnám alkalmazni az őrlési tanúsítványt. Ami magát a törvényjavaslatot illeti, legyen szabad rámutatnom arra, hogy a 7. §-iban foglalt javaslatot nem tudorai magamévá tenni. Ez így szól (olvassa): «A minisztérium a mezőgazdaság és a kereskedelem arra hivatott érdekképviseleti szerveinek meghallgatása után meghatározhatja az ország egyes oly vidékeit, ahol az 1. §-ban megjelölt áru valamely különös jellegzetességet mutat.» .Ha már márkázni kívánunk, akkor sem tudnám ezt elfogadni, mert így, ha egy törekvő gazda a zárt területen kívül szorgalmával, következetes munkásságával hasonló értékű és minőségű gabonát tud is termelni, azért, mert a zárt területen kívül van, nem kapná meg azt az árat, amelyet a zárt területen belül levő szerencsésebb barátai elérhetnek, s ez megölné az ő ambícióját. De sok visszaélésre is adna alkalmat, ahogy most is megtörténik a zárt terület meghatározása nélkül is, mert^ úgy hallottam, hogy Orosháza környékére távolabb eső vidékről búzát szállítanak, azt ki sem rakják, hanem bent hagyják a valómban s ott új fuvarlevelet kapnak rá, tovább szállítják és mint Orosházáról való búzát adják tovább. Ezt a rendelkezést ilyen értelemben nem tudnám magamévá tenni. Kérem annak törlését. Legyen szabad most tisztelettel sommáznom az elmondottakat. Ha mi érvényt akarunk szerezni a márkázási törvényjavaslatnak, akkor a falvakban nagyobb propagandát kell indítanunk, téli gazdasági tanfolyamokat kell létesítenünk, mezőgazdasági oktatásügyünket kell fejlesztenünk, valamint a két-féléves szakiskolák számát kellene szaporítanunk, hogy a szélesebb néprétegek megismerhessék mindazt, ami nemzetgazdasági szempontból annyira szükséges ennek az agrár államnak. A termelő és a fogyasztó közé közbeeső kereskedelem megrend szabályozás át kívánnám, értem ez alatt t a malmokat és pékeket, hogy azok ne használhassák ki a termelőt és a fogyasztót egyaránt és szűntettessenek meg azok a nagyon sokszor felpanaszolt nagy jövedelmek, amelyeket ezek maguknak biztosítanak. Helyes és kíméletes olcsó hitel biztosítását kívánom, mert ha a gazdának nem áll rendelkezésére a kellő mennyiségű pénz, akkor