Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

Az országgyűlés képviselőházának 433. ülése 1930 november 12-én, szerdán. 273 hogy mi sok jó törvényt hoztunk, de a gyakorlatban még ezek a jó törvények is alig-alig válnak be. Itt számolnunk kell a magyar népnek kissé idegenkedő természetével minden új alkotással szemben. Nehéz szerep szabályozni, rendet teremteni, de a segítést a szabályozáson kell kezdeni és ez az, amit nagyon nehéz elviselni és megérteni. — Félünk a sok szabályozástól. — (ügy van! Ügy van!) En a jelen esetben megnyugvással látom ezt a törvényjavaslatot, — pedig mondom, általában nem szeretem »a törvénygyártást — mert az a véleményem, hogy ez a törvény hasznos és szükséges és hogy a 3. § biztosítja azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr gyakorlatba megfelelő módon át fogja tudni ültetni az ebben a törvényben kontemplált intézkedéseket. Hiszen a mezőgazdaság és kereskedelem arra hivatott érdekképviseletei szerveivel, tehát gyakorlati emberekkel fogja minden egyes esetben a megfelelő szabályokat megalkotni. Ez a törvényjavaslat maga tulajdonképpen csak egy keret, amely a lehetőséget adja meg a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy a hivatalos gazdasági világ, az üzlet-világ segítségére siessen akkor és ott, amikor és ahol kell. Általában nem vagyok híve annak, hogv a gazdasági és kereskedelmi életviszonyokba erőszakos intézkedésekkel nyúljunk bele. A gazdasági életnek megvannak a maga törvényei; ezek önmaguktól, a saját belső szükségük szerint alakulnak ki. Ezekbe erőszakkal belenyúlni reménytelen vállalkozás. Erőszakos intézkedésekkel lehet átmenetileg még talán rendet is csinálni, de csak átmenetileg. Az élet, a gazdasági élet törvényei erősebbek minden törvényhozásnál. Itt inkább csak az következik, hogy átmenetileg lehet' zavart csinálni, amely zavarból azonban ritkán van annak haszna, akinek érdekében az az erőszakos intézkedés éppen történik. A kereskedelmi, gazdasági életet hagyjuk tehát a maga útján és csak akkor avatkozzunk bele, ha ott tényleg olyan visszaéléseket látunk, amely visszaélések letörése lehetséges is és a legmagasabb közérdekből szükséges is. Egvébként rá kell bízni a gazdasági élet törvényeit a maguk természetes kialakulására s azok kialakulása úgy, ahogy a viszonyok szüksége indokolja. Minden erőszakos intézkedés megbosszulja magát és ráadásul azzal a következménnyel jár, hogy az lesz felelős, aki erőszakosan belenyúlt abba a kérdésbe. Ez olyan végzetes lépés, amelytől mindig tartózkodni kell. A jelen esetben hála Istennek nem erről van szó. Szó van egy nevelő intézkedésről, a gazdasági élet jobbá és biztosabbá tételéről, szó van a mezőgazdasági verseny és a~^ereskedelem feltételeinek jobbá, egészségesebbé, erkölcsösebbé tételéről. Visszaélések ellen védekezünk, amikor állami ellenőrzőjeggyel látunk el árukat és termékeket a jövő kiviteli politikáját tesszük erőssé és megbízhatóvá. Ismételten kijelentem, hogy a falu népe nevében örömmel köszöntöm és üdvözlöm a földmívelésügyi miniszter urat és a javaslatot. Adja a jó Isten, hogy a gyakorlatban úgy váljék be ez a törvény, mint ahogy elméletben olyan szépen van elgondolva. Akkor ez a javaslat komoly cselekedet a magyar gazdasági élet területén. A ja vaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Krisztián Imre! Elnök: Krisztián képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónok? Petrovics György jegyző: Csik József! Csik József: T. Ház! Ez a javaslat a mezőgazdasági válság enyhítését célozza azzal, hogy a mezőgazdasági cikkek keresletét külföldön fokozza és intenzívebbé teszi. Természetes, hogv nemcsak a javaslatnak a célját, hanem annak megvalósítását is, amely a törvényjavaslatban nyer inkarnációt, a legteljesebb mértékben helyeslem. A nemzeti becsület kívánja elsősorban, hogy ez a márkázás éppúgy, mint NyugatEurópa legtöbb államában, nálunk is megtörténjék. Akik az export adminisztrációjába betekinthettek, láthatták, hogy e tekintetben milyen visszaélések történtek s hogy ezáltal menynyire megrendítették a külföld bizalmát a magyar mezőgazdasági termékekkel szemben. De kívánja ezt ennek az országnak gazdasági érdéke is, mert hiszen tudjuk, hogy abban az élet-thalálharcban, amelyet ma a külföldi piacokon terményeink értékesítése tekintetében meg kell vívnunk, csak úgy tudunk felülmaradni, ha a mi áruink tényleg kiválóak és nem selejtesek lesznek. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban azonban legyen szabad két dologra felhívnom a mélyen t. miniszter úr figyelmét. Az első az, hogy a törvényjavaslatból elsősorban a nagygazdáknak lesz hasznuk s legalább momentán, kevéshbé a kisembereknek. A kisembereknek azért kevéshbé, mert a minősítés tekintetében termésüket illetően még nem állják ki a versenyt a nagygazdákkal. Ez nem szól a törvényjavaslat megvalósítása ellen, csak azt akarom ezzel indokolni, hogy nagy szükség van arra, hogy a kisgazdát a termelés minősége tekintetében is magasabb színvonalra emeljük, hogy ágy ő is minél előbb jusson abba a helyzetbe, hogy az ő búzája is a márkázás mérvét teljes mértékben megüthesse. A másik, amit mondani akarok, a borra vonatkozik. A mi bortörvényünk sok tekintetben megakadályozza azt, hogy a márkázásnak intenciója, amely a törvényjavaslatban le van fektetve, teljes mértékben 'megvalósítható legyen. Tudjuk, hogy a bor minőségére vonatkozván nemcsak az egyes hegyvidékek az irányadók, hanem az éghajlat és számos mas körülmény. A mi törvényünk sok tekintetben megakadályozza azt, hogy egységesítsünk bizonyos, borokat, amit a külföld feltétlenül kivan. Görögországban például sokkal liberálisabb a bortörvény és nem vesszük észre, hogy a görög bor hátrányára szolgálna az a körülmény, hiszen a külföld jobban vásárolja a görög bort, mint azoknak az országoknak a^ borát, ahol a bor eredetisége megmentése végett a törvényhozás szigorú intézkedéseket hozott. Meg vagyok róla győződve, hogyha a földmívelésügyi miniszter úr etekintetben bizonyos anomáliát látna, arra fog törekedni, hogy a bortörvényt valamiképpen módosítsa legalább is e törvényjavaslat szellemének megfelelően. Mint mondottam, e javaslat célja a mezőgazdasági válság enyhítése. Le kell szögeznünk azonban, hogy ez a törvényjavaslat nem elégséges ahhoz, hogy a mezőgazdaságig válságot megoldja. Mi okozza a mezőgazdasági válságot? Vessük fel ezt a kérdést, mert sokat hallunk széltébenihosszában a mezőgazdasági válságról beszélni, de annak okait alig kutatjuk. A mezőgazdasági válságot — általában ez a felfogás — az a körülmény okozza, hogy a mezőgazdasági termékek ára a békebeli paritás alá csökkent. Nem ez okozza a mezőgazdasági válságot. A mezőgazdasági válságot 100%-ban nem az