Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

274 Az országgyűlés képviselőházának 433. ülése 1930 november 12-én, szerdán. okozza, hogy olcsó a gabona vagy a hús, hanem az, hogy más cikkek ára nem olcsó, hanem magas. Azt latjuk, hogy mig a mezőgazdasági termékek békebeli paritás alá csökkent, ugyanakkor az iparcikkek és a mezőgazdasági terményekből származó áruknak békebeli paritás felett van, sokszor annak kétszeresére, háromszorosára emelkedik. (Ügy van! Ügy van!) Ha olcsón adok el valamit és olcsón veszek, akkor háztartásomban semmiféle komplikáció nem áll elő, de ha olcsón vagyok kénytelen valamit eladni és drágán kell megvásárolnom, amire szükségem van, akkor beáll a deficit,, akkor annak a háztartásnak tönkre kell mennie. A mezőgazdasági , válságnak igazi oka tehát tulajdonképpen az, hogy amikor a mezőgazdasági termények ára lényegesen a békebeli árak alá csökkent, ugyanakkor az iparcikkek ára sokszor kétszeresével, háromszorosával is meghaladja a békebeli árat. Minden bajban van valami vigasztaló, ezt szokták mondani, de ebben a bajban, amelyet a mezőgazdasági termékek olcsóbbodása hozott létre, abszolúte semmi vigasztaló nincs. A logika azt követelné, hogyha a mezőgazdaságig termékek ára csökkent, akkor azok az áruk és cikkek, amelyek a mezőgazdasági termékekből produkálódnak, szintén csökkennének, csodálatosképpen azonban azt látjuk, hogy míg a mezőgazdasági cikkek ára tényleg tragikusan lecsökkent, addig azok az áruk és produktumok, amelyek belőlük készülnek, nem csökkentek. Vegyük csak a kenyér, a hús, a tej vagy például a hagyma árát, mindenütt olyan magas árakkal találkozunk, amelyek a békebeli áraknál is magasabbak és amelyek a mai lerongyolt gazdasági viszonyok között és. a 'mezőgazdasági áraknak alacsonysága mellett egyáltalában nem érthetők és nem tűrhetők. Ami például a kenyeret illeti, az a helyzet, hogy a háború előtt, amikor a búza tíz pengővel volt drágább a mai áránál, a liszt és a kenyér ára olcsóbb volt. mint manapság. Az Országos r Mezőgazdasági Kamara és a Magyar Gazdaságkutató Intézet kimutatása szerint például 1913 ' december t 31-én egy mázsa nullás búzaliszt ára egy mázsa búza árának 159%-a volt, 1930 szeptember (végén pedig egy mázsa nullás búzaliszt ára a búza árának 196%-a lett. Az eltérés tehát 37%. Még kirívóbb ez az eltérés a kenyérár és a 'búzaár 'között. 1913 december 31-én egy kiló fehér pékkenyér ára egy kiló búza árának 161%-a volt, ebben az évben, szeptember végén pedig 308%. A többlet' tehát 147%. A félbarna pékkenyérnél a háború előtti arányszámhoz viszonyítva a különbség 91%. Kérdezem, mi indokolja a kenyér árának ezt a nagy emelkedését

1

? Bizonyos érdekeltségek számítást eszközöltek arranézve, vájjon a mai mezőgazdasági termékek árának alacsonysága mellett mibe kellene kerülnie a lisztnek és a kenyérnek. A nullásliszt például 1913-ban 42 fillér volt, most kellene lennie 26*5 fillérnek, ezzel szemben 36*5 fillér. A 4-es liszt 1913-ban 37 fillér volt, kellene lennie 23 fillérnek, most 29 fillér. A félbarna pékkenyér volt 1913-ban 35 fillér, kellene lennie 20 fillérnek és 42 fillér. Ezek a kenyérre és a lisztre vonatkozó adatok, de valamennyien tudjuk, hogy az élő állatárak tekintetében sem más a helyzet. Látjuk azt, hogy a marhahúsnál egyáltalában nem tanasztalható az élőállat olcsóbbodásának hatása. Esett a marhahús ára, azonban a mészárszékekben és általában a piacokon egy fillérrel sem esett. Ugyanez a helyzet a sertéshús áraknál, sőt etekintetben még rosszabb a helyzet, mert a sertéshús árak ma nagyobbak, mint amilyenek tavaly voltak. Ilyen a helyzet a hagymánál is. A makói hagymatermelők nagy válságba kerültek és kénytelenek métermázsánként 80 fillérért adni a makói hagymát ugyanakkor, amikor Budapesten 6—8 fillérbe kerül a makói hagyma kilója. Ha a tejre vonatkozólag teszünk vizsgálatot, akkor még nagyobb anomáliát találunk. A termelőtől összeszedett tejért 10—12 fillért fizetnek, a fogyasztó azonban már Budapesten 36—38 fillért ad a tejért, sőt például magam is,, literkenként 48 fillérért veszem. Békeidőben tíz fillér volt a differencia a termelő és a fogyasztói tejár között, ma 20—30 fillérre tehető. Vizsgáljuk meg Svájeot. Kimutatást olvastam, hogy például, Zürichben a tejért a termelő 24'4 fillért kap és ennek a tejnek fogyasztói ára 38*5 fillér. Bázelben a termelő kap 24*3 fillért, a fogyasztó pedig ad 37"7 fillért. Körülbelül ez a helyzet Svájc többi városaiban is, vagyis a termelő jóval többet kap, mint amennyit Magyarországon, viszont a fogyasztó jóval olcsóbban kapja a tejet, mint Magyarországon. T. Ház! Nem anomália ez? Nézheti a kormány ezt a helyzetet ölhetett kézzel? Kérdezem, vájjon ki felelős ezért az anomáliáért, mert valakinek kell a felelősséget vállalnia? Teljesen indokolatlan az, hogy amikor a mezőgazdaság válságban van és potom áron adja eJ terményeit, akár a húst, akár a tejet, akár a ga'bonát, ugyanakkor ezeknek a terményeknek. a kereskedői és fogyasztói ára sokkal nagyobb legyen, mint amennyi békeidőiben volt. Ez az ország fogyasztóközömségének kiuzsorázása; de többet mondok, nemcsak a fogyaisztóközönségnek, hanem a termelőosztályniak is kiuzsorázása. És etekintetben a legnagyobb tehetetlenség uralkodik. Mindig azt mondják: a magángazdaságba nem lehet felsőbb helyről beleavatkozni. T. Házi A házbérek még ma sem szabadok, — helyeslem, nem azért mondom, csak ebből azt akarom kihozni, hogyha a házbérvagyon tekintetében a kormánynak be lehetett avatkoznia s ha még ma is köti a háziurakat, akkor ugyanezen a jogcímen beleavatkozhatik a pékek és mészárosok árkalkulációjába is. Oda kellene törekedni, hogy azt a méltányos hasznot, amely őket megilleti, kapják meg, de a mai lerongyolt Magyarország nem engedheti meg, hogy száz—kétszáz százalékkal több hasznot vágjanak zsebre, mint amennyit a béke idején tettek zsebre. E tekintetben a legnagyobb tehetetlenséget és indifferentizmust tapasztaljuk, s az ország fogyasztó- és termelőközönsége nevében követeljük a kormányzattól, hogyha kell, a legnagyobb határozottsággal, sőt ha kell, még maximálás útján is kényszerítse ezeket az embereket, akiknek kezén ennyire megdrágulnak az iparcikkek, '• hogy ezt az állapotot szüntessék meg és a régi, békebeli rendszert valósítsák meg. Azt hiszem, t. Ház, ez a kívánság annyira reális, hogy ezzel nemcsak ez az oldal van tisztában, hanem a túloldal is, s én éppen azért kárhoztatom azt, hogy a túloldali képviselők ezt a kérdést nem tartják saját pártjukban napirenden. Ez a drágaság nyitja és kulcsa, s ha ezt a rákfenét kiküszöbölnék, akkor a heíy

: zet enyhülne, s akkor az a sok munkanélküli is valamiképpen könnyebben lélegzenék, mert olcsóbban jutna legalább a kenyérhez és egyéb élelmiszerekhez. Ezt a kérdést nem szabad a napirendről levenni, s én kérem az egységespárt képviselőit is: tegyenek meg mindent a mai kormányzat-